Rilkének igaza van, megváltoztatom életem, soha jobb alkalom!

Káprázatos dolgok történnek itt a négy fal közt, nap mint nap haladok előre elmúlt éveim felgyülemlett kacathegyeinek felszámolásában. Kidobni persze genetikusan most se nagyon tudok, hetekig enném magam, ha például a kukában landolna a New Yorkból kínkeservesen Izraelbe szállított ételszárítógép, pedig sajnos sosem száradt benne az étel.

Az ilyen fájó sebeket nem szabad feltépni, ezek a raktárba kerülnek, s hogy beférjen, mégis ki kell dobni valamit könyörtelenül, valami kisebb érzelmi töltetű cucc lesz a kuka martaléka, amit egyszer, ki tudja, mikor kiselejteztem a raktár-fázisig. Van értelme az életnek, ismét üres lesz a konyhában a szekrény teteje, civilizált lesz a lakás, mint a női magazinokban. Szerencsére a kuka ötven méteres sávon belül van, oda még kimehetünk.

Járok mint a motolla, szortírozok, takarítok, sőt még ki is festek mindent. Közben sajnos így az új élet hajnalán régi rossz szokásaimról mégse tudok teljesen lemondani, a rádiót hallgatom. Éppen Beinish, a legfelsőbb bíróság volt elnöknője használ tőle teljesen szokatlanul kemény kifejezéseket arra, ami a kneszetben történik.

Edelsteint utasította a legfelsőbb bíróság a házelnökről döntő szavazás megtartására, de mindeddig mégsem vette napirendre a kérdést. Beinisht megkérdezi a műsorvezetőnő, mi lesz, ha nem hajlandó? A legmagasabb bírói grémium volt vezetője ezt olyan szinten elképzelhetetlennek tartja, hogy már a kérdés feltevésétől is elborzad. Nem végrehajtani a bírói végzést? És ráadásul a kneszet elnöke viselkedik így? Na, ilyen eddig még eszünkbe sem jutott, de Netanjahu megmutatja nekünk, hogy a koronavírus farvizén minden lehetséges, nincsenek többé törvények.

Akkor mostantól én sem engedelmeskedem, már megyek is az uszodába. Ja, hogy bezárták, mert elrendelték? Leszarom a rendeletet, AZONNAL NYISSÁK KI! Végiggondolni sem merem, hogy mit művel újabban a Likud.

Asszem mégis kivágom a kukába a sosem használt csodálatos kajaszárítót, itt a világ vége, de nem a koronavírus, hanem az összes demokratikus alapszabály felrúgása miatt. Addig is kikapcsolom a rádiót, csendben, fogamat összeszorítva dolgozom tovább kényszerű szabadságomon. Kár, hogy idén nem lesz pészach, soha ilyen tiszta nem volt még a lakás ebben az egyre mocskosabb világban.