A hebehurgya M

Grafika: Salamon Sára
Grafika: Salamon Sára

M rendetlen, megfontolatlan, vagyis hebehurgya ember volt. A munkáival ritkán készült el időre, a számlái egymásra hajigálva tornyosultak a szekrényben, a lakásban mindig visszafogott, de el nem múló rendetlenség uralkodott.

És akkor jött a vírus. M egy éjszaka alatt megváltozott. Családját azonnal szigorú karanténba zárta. Minden hozzáférhető hírt elolvasott a járványveszélyről, átböngészte a külföldi sajtót, szakértők videóit nézte meg, és latolgatott, egyre csak latolgatott.

Már a második héten első ránézésre meg tudta mondani, melyik görbe melyik ország fertőzöttségét mutatja. Lélegeztetőgépek technikai leírását böngészte, pihenésképpen filozófiai művekben keresett újabb világmegváltó ötleteket a járvány utánra.

Szociológiai felmérést végzett az otthonmaradók és a szabadon flangálók körében. De nem barátkozott senkivel.

A lakás több pontján fertőtlenítőzónát jelölt ki. A laptopját akkor is áttörölte alkohollal, ha előzőleg csak online beszélt valakivel.

Kovászt nevelt, kenyeret sütött. Éjszaka fennmaradt, hogy a kelő tésztát félóránként az asztalhoz csapkodja. Közben vörösbort ivott és francia filmeket nézett. Valami megváltást keresett bennük. Ha a csapkodás miatt lemaradt egy fontos párbeszédről, visszatekerte a filmet.

A család lassan mindent tartalékot megevett. Hiába figyelmeztette őket, hogy a bevásárlás csak ritkán és főleg online, de legalábbis szigorú szabályok szerint lehetséges. Ha elfogyott a kenyér, sült kovászt ettek kakaóporral. Mert abból volt otthon bőven. Meg gyakran tojást. Mert a tyúkok tojtak, mintha nem lenne holnap.

M kezdett bizalmatlanná válni. Ismerőseivel telefonon beszélt ugyan, de ezekből mindig elcsípett egy-egy kompromittáló információt: „csak a fodrászhoz ugrott le”, „ott járt nála a szerelő”, „nagyon kellett egy pár cipő”. Ezeken hosszasan elgondolkodott. De nem értette.

Senki sem szereti az életet? Eddig azt gondolta, ő veszi félvállról az egészet, ő az, aki hebehurgyán fütyül az életre: úgy lesz, ahogy lesz.

Akkor most M egy gyáva ember, vagy fegyelmezett, felelősségteljes állampolgár? Nem tudta eldönteni.

Aztán egyszer csak feloldották a korlátozásokat, mehetett mindenki, ahova kedve tartotta. És azt mondták, a vírus mindenképpen velünk marad, mert hát, ugye, ez egy ilyen vírus.

M pedig ott állt lejárt személyi okmányaival, összezavarodottan. Menjen most az ügyeit intézni? És egyáltalán, kinek állítsák ki azt az okmányt? Hiszen ő már nem az a hebehurgya valaki, aki márciusig volt.