Az elmúlt napokban az Izraelinfo csapatából többen megkapták a koronavírus elleni oltást, az alábbiakban az ő személyes benyomásaikból, gondolataikból gyűjtöttünk össze egy csokorra-valót. Nem, még egyikünknek sem nőtt új végtagja 🙂
Kriszta: „Ne add fel, a sor végén az oltás vár!”
Akkor izgultam így és éreztem, hogy számomra (orvos-)történelmi eseményről van szó, amikor elsőszülött lányomat vittem az itt „Tejcsepp állomás” (Tipat Halav) névre hallgató csecsemőgondozóba, első oltására, hogy belekezdhessen vadonatúj életébe. Ez a nap jutott eszembe, amíg a hosszan kígyózó sorban álltam a tel-avivi Rabin téren, hogy megkaphassam a Pfizer koronavírus elleni oltását.
Izrael jelenleg a világon a lakosságát legnagyobb arányban koronavírus ellen beoltó ország. Vitathatatlan a siker, és ezzel sikerült (újra) irigységet és haragot kiváltani, de ez van. A nagy siker titka – Netanjahu és az egészségügyi tárca érdemein túl, valamit azon kívül, hogy mindenkinél magasabb árat fizettünk az oltásért – az, hogy Izrael az államalapítás óta nagyon fejlett országos, ingyenes, alanyi jogon járó közegészségügyi ellátást biztosít minden polgárának.
Még a szocialista Mapai-korszak alapította ennek a betegbiztosító pénztárnak az alapjait, amit az utóbbi évtizedekben nem csak versenyképes és nagyon magas színvonalon működő rendszerré változtattak, de komputerizálták és felbecsülhetetlen értéket jelentő adatbázist építettek köré. Ez a betegbiztosító rendszer képes arra, hogy az oltás beadását nagyon effektíven megszervezze, de arra is, hogy a beoltottakról, az oltás hatásáról, az esetleges allergiás és más reakcióról adatokat szolgáltasson a teljes lakosságra nézve. Így az oltásgyártók – jelen esetben a Pfizer – pilotnak, vagyis kísérleti projektnek fogja felhasználni a tömeges és gyors oltást. Ez az oka, hogy Izrael megkapta ezt a lehetőséget – és képes volt fel is használni.
És akkor még nem is beszéltünk az Izraelre jellemző szolidaritásról, és a közösségi alapon működő találmányokról – aminek legjobb példája a Waze volt. Az oltás körül is felhasználják ezt. Amint kiderül, hogy egy-egy nap végén az oltóhelyeken maradt vakcinákat ki kellene dobni, mivel másnap már nem lehet őket felhasználni, a közösségi médiát felhasználva tízezrek „dolgoznak” össze és informálják egymást percre pontosan azokról az oltópontokról, ahol maradtak oltások. Ennek segítségével – mondhatni – az utolsó cseppig ki lehet használni a vakcinákat, és a jelenleg jogosultakon kívül mások is oltáshoz jutnak, ha nagyon igyekeznek.
Valahogy én is így kerültem délután a Rabin térre, mert barátok informáltak és noszogattak, hogy a tel-avivi városháza és az Ichilov-kórház által felállított óriási oltóponton aznap minden 50 év feletti, pedagógusok pedig korhatár nélkül megkapják az oltást.
Az önkormányzat pedig nem csak a helyet biztosította, hanem a közösségi szociális hálózatát, azon belül is számtalan önkéntest adott a Rabin-téri projekthez: dolgozók, cserkészek (cofim) veszik fel és komputerizálják az adatokat, osztják a vizet és a mosolyt, és biztatják a sorban-állókat: „Ne add fel, a sor végén az oltás vár!”.
És valóban: másfél óra elteltével egy fiatal, arab akcentusú nővér percek alatt beoltott, és még ki sem értem a sátorból, már jött az SMS a második oltás időpontjával. Nemsokára új-új életet kezdhetünk!
Sanyi: Azt szerettem volna kiabálni, hogy büszke vagyok
Mostanában, ha a Rabin téren járok, mindig be kell álljunk két méterre egymástól. Tavasszal a tüntetések szervezői rendezgettek minket, tegnap az oltás-kampány önkéntesei fésülgették a sorainkat. Akkor azt kiabáltuk a kormányra, hogy szégyen. Ez nem vált okafogyottá, de most inkább azt szerettem volna kiabálni, hogy büszke vagyok. Jól taktikáztunk a nemzetközi vakcina-vásárban. Zökkenőkkel, de hatalmas tempóban halad az ország beoltása, de én nem a kormányra vagyok büszke, hanem a tőlem két méterre állókra. Az oltás mindenki ügye. A vakcinaellenzők álhíreit, elméleteit nem próbálta meg senki politikai célokra használni. Mindenki akarja az oltást, vita csak abból van, hogy a fiatalabbak korosztálya még miért nem. Aztán másnap már tovább nyílik a korhatár. Tegnap már az 50 pluszosokat is oltották. Az izraeliek szabadok akarnak lenni, most épp a járvány szorításától. És most politikai nézeteiktől függetlenül állunk itt a Rabin téren két méterre egymástól.
Ági: Hálás vagyok, hogy itt élhetek
Az izraeliek türelmes sorban-állással hálálják meg azt a gyorsaságot és szervezettséget, ami lehetővé tette, hogy világelsőként vásároljuk meg a legtöbb oltóanyagot. Hálás vagyok, hogy itt élhetek.
Gabi: Micsoda megkönnyebbülés!
Én is a Rabinon kaptam meg az oltásomat. Csak onnan, a sátor neonfényéből kilépve, a sorban állóktól, újságíróktól zajosan jókedvű, napsütéstől káprázó térre kilépve süvített belém az öröm.
Öröm, és legnagyobb csodálkozásomra a megkönnyebbülés! Addig a pillanatig nem vettem észre magamon, hogy aggódtam volna. Hirtelen tudatosult bennem, hogyha nem is az életemet féltettem, mert bíztam eddig is jól teljesítő immunrendszeremben, de mégis milyen nyomással volt rám az esetleges, kellemetlen és kiszámíthatatlan betegségtől, az azt követő hosszú munkaképtelenségtől, és annak anyagi vonzataitól való aggodalom.
És hamarosan meglátogathatom anyukámat is, akit már egy éve nem láthattam. Vár rám az itthonom után az otthonom, Budapest!
Zsuzsa: Boldogan tartottam vállamat a tű alá
Az egész világ, mindenki, de én aztán különösen szeretném vissza a régi életemet. A szabadságot a mászkálásra Izraelben és a nagyvilágban, a gyerekem iskolába járását, hogy végre a kortársai között legyen, mert hiába imádjuk egymást, most nem elsősorban én kellek neki, a beülést ide-oda, csak mert süt a nap, és jól esne egy adag koffein.
Eszembe se jut félni az oltástól, agyontesztelték, sokszorosan túlbiztosították a fejlesztését – szerencsére –, egyáltalán nincs tőle semmilyen félnivalóm. Annál jobban félek egy torz élettől, ahol arcunkat maszkok mögé rejtjük, ahol állandóan a szabadságunk korlátozásáról alkudoznak a politikusok.
Boldogan tartottam vállamat a tű alá, öröm, hogy végre vállunkra vehetjük ismét saját magunk, és ezzel az ország sorsát. És minden elismerésem az izraeli egészségügyi rendszernek, az emberek ilyenkor szinte kitapintható szolidaritásának, a közös tenni akarás vágyának. Az oltási kampányban együtt van minden, ami imádni való ebben az országban. És még a nap is szikrázóan süt!
Fotók: Izraelinfo
