Egyre többektől hallom, hogy csakazértis Beni Ganzra szavaznak, ha nem jut be, annál inkább. Ez egy olyan kiállás-, statement szavazat, amely az egyenességet jutalmazza Netanjahu mindig kacskaringós tévútjai helyett. Amely azt díjazza, hogy még egy ilyen ravasz és aljas ellenfélnek is bizalmat adott és kezet nyújtott, megkockáztatva, hogy átveri.
Persze Netanjahu át is verte, és Ganz a békejobbért és a jó szándékért, személyes ambíciói félretételéért cserébe totális vesztes lett, az izraeli politika eddigi messze legnagyobb lúzere, igazi slemil. Sokak szívét mégis, még ma is megdobogtatja, amikor 190 centijével és világító kék szemeivel a kamerába mondja átkait Bibiről, megígéri, hogy már soha többé nem dől be neki, majd természetesen a következő lehetőségnél megint hagyja magát átverni. Csakazértis szavazói pedig ellágyulnak és mellé állnak, együtt sírnak vele és haragudnak a cinkelt lapokkal játszó ellenfélre. Ők az örök vesztest, a loosert szeretik, talán személyes tapasztalataik, félresikerült, vagy annak hitt sorsuk készteti őket, hogy Ganzzal azonosuljanak. Örök zsidó tapasztalással az áldozat mellé állnak l. Ganz szavazótábora valóban, általában tiszta és jószívű, egyenes emberekből áll.
Pedig van ennek a történetnek egy másik, talán sokkal realistább olvasata. Ebben elsősorban nem azt nézzük, hogy Ganz mit mond, hanem azt, hogy valójában mit tett, miközben folyamatosan szidta és mélyen elítélte szavaival ádáz ellenfelét.
Ebben a másik olvasatban Ganz nem olyan ártatlan és szerencsétlen áldozat, hanem olyan személy, aki valami rejtélyes okból – egyes elméletek szerint talán mert zsarolják? – minden egyes döntésével Netanjahunak kedvezett, mégpedig nem azért, mert rászedték. Hiszen pontosan tudta, lépéseinek mi a következménye.
Az első ilyen alkalom az volt, amikor 61 fős többség birtokában nem szavaztatta meg a kneszetben, hogy vádlott nem lehet kormányfő, vagy hogy maximum 9 év vagy két kadencia lehet a miniszterelnökök hivatali ideje. Ez volt a Kék-Fehér terve, megvolt hozzá a parlamenti többség, Meir Kohen már bele is ült a házelnöki székbe. De Ganz ekkor mindent félretolt, és helyette átadta Netanjahunak a kormányalakítás rá bízott lehetőségét. Ha előbb megszavaztatja, és utána jön a koalíció, hát lelke rajta, nem volt más lehetősége, na de így? Ha azon bizonyos törvényeket akkor elfogadják, ma nem lennének újból választások, Netanjahu nem robbantotta volna fel a kormányt, hiszen már nem indulhatott volna a következő megmérettetésen. „Ilyen hülye nem lehet valaki” – mondaná édesanyám.
A következő alkalom, amikor megint Netanjahu, és nem saját pártja érdekét követte augusztusban jött, amikor Netanjahu nem engedte elfogadtatni a költségvetést, noha a koalíciós egyezményben ez állt. Ha ekkor feláll székéből, bejelenti, hogy kénytelen kilépni a kormányból, mert partnere felrúgta megállapodásukat, és új választásokat írnak ki őszre, akkor már túl lennénk az egészen, s Netanjahu rettenetes válságkezelése után már rég a levesbe ment volna, mindenféle oltási álom nélkül. Jóakarói kérték is rá, de inkább belement a Netanjahunak kedvező hosszabbításba az év végéig. Miért? A Jóég tudja nála.
Sok hasonló lépést követett el a koalícióban, de kiemelkedik közülük egy újabb, egy novemberi. Akkor a kneszetben összefogtak mindenféle ellenzéki és kormányerők, és jelentették neki, hogy ha belemegy, akkor megvan a 61 aláírás, újabb választások helyett Bogi Jaalont teszik meg kormányfőnek egy évre. Ezalatt Netanjahunak már ki is kell költöznie a Balfourból, és ellenzékből küzdhet az újabb előrehozott választásokon, amit valószínűleg nagyban megnyer az ellenzék – illetve akkorra már a kormány –, hiszen addigra tudvalevőleg beoltják az országot, és túl leszünk a koronaválságon. Ganz azt mondta, hogy gondolkodik a dolgon, hogy belemegy-e ebbe a politikai megoldásba, és tán még azóta is ezen gondolkodna, ha pártja néhány lázadója végül nem hozza előre márciusra a választásokat.
És végül az utolsó: vissza nem lépése a választásokon, noha 4 mandátum körül jár csak népszerűsége, s egyáltalán nem világos, hogy sikerül megugrania a választási küszöböt. Ismét Netanjahunak kedvez ezzel, mert ha nem jut be, akkor a rá adott szavazatok mennek a kukába, illetve egyik fele a demokratikus táborhoz, a másik meg Bibihez. Ezzel nagy valószínűséggel ismét hatalomra segíti Netanjahut, noha közben állandóan ellene ágál verbálisan. A demokrata táborban ráadásul arról sincsenek meggyőződve az eddigi Ganz-lépések alapján, hogy bejutása esetén lehet-e rá számítani?
Itt tartunk most, és kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Újságíró
