A kis sportrepülőgép, amelynek pilótája Uri Gálin, Izrael akkori legjobb sportolója volt, hosszasan keringett a Kineret déli partján összegyűlt háromezer főnyi embersereg fölött, amely az izraeli ejtőernyősök európai küldetésének 10. évfordulóját ünnepelte. A közönség a Magyarországon elfogott és Oranienburg koncentrációs táborban meggyilkolt, budapesti születésű Goldstein Perec (Ferkó) emlékművének felavatásán vett részt.

A jelenlevők között volt Mose Sárét miniszterelnök, a kormány és a Kneszet tagjai, az ejtőernyősök családjai, a bajtársak és nagyszámú meghívott. Jicchák Ben Cvi államelnök, aki nem tudott eljönni az emlékünnepségre, táviratot küldött, amelyet a repülőgépről készültek ledobni. Az üdvözlő levél a nehezékkel együtt beleakadt a repülőgép kerekébe, és a pilóta fordulatokkal és akrobatikus repüléssel igyekezett a táviratot kiszabadítani „fogságából”.

Sajnos, tragédiába torkollt egyik ilyen manőverezés: a repülőgép a közönségre zuhant, maga alá temetve 17 személyt, közöttük négy ejtőernyőst, aki sikerrel visszatért a tíz évvel azelőtti küldetésből.

A szerencsétlenség Máágán kibuc területén történt, amelynek három tagja – Joél Pálgi, Goldstein Perec (Ferkó) és Rozen Jona – a tíz évvel ezelőtti ejtőernyősök között volt.

A nemzeti intézmények segítségével impozáns emlékművet építettek fel az újabb tragédia színhelyén.

- Hirdetés -

Az évek során ez az „Ejtőernyősök háza” messze túllépte eredeti célját, mert az ejtőernyősök emlékterme mellett egy 450 személyes kultúrtermet is létesítettek, mellette az emlékfal, amelyet a Máágán kibuc tagjainak a vészkorszakban elpusztult hozzátartozói emlékének szenteltek. A szomszédos helyiség falán azoknak a kibuctagoknak, illetve fiaiknak arcképe látható, akik Izrael háborúi során áldozták életüket a hazáért.

*

Az emlékmű körül éli mindennapos életét az 1949. július 8-án alapított kibuc. Most, amikor a gondozott utak melletti kertes házak között sétálunk, hogy megismerjük a kibucot és tagjait, bunkerek mellett megyünk el. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy Máágán tagjai 1967-ig nappal, munka közben a Golán-fennsík peremén beásott szír hadsereg támadásaitól szenvedtek, éjjel pedig attól, hogy megsérült lakóházaik miatt a bunkerekben kellett meghúzódniuk.

Az óvóhelyeket nem bontották le, számítva arra, hogy a szírekkel kötött megegyezés után talán ismét szükség lehet rájuk.

A 40-50 évvel ezelőtt ültetett árnyas fák között folytatjuk utunkat. Megnézzük a tágas, közös ebédlőt, majd a kibuctagok házait szemléljük. Szinte valamennyi tetejére még egy emeletet húztak, amikor megszűnt a gyerekek közös hálóháza, és visszaállították a tradicionális családi életet.

A régi lakóházak egy részét munkahellyé alakították át, ahol az idős kibuctagokat foglalkoztatják. Főleg asszonyok dolgoznak itt, akik még most is, gyakran több mint 80 évesen, a régi munkaerkölcs nevében folytatják a munkát. Látjuk, hogy az egyik idős hölgy épp vasal, a szomszéd házban férfiak és nők plasztik evőeszközöket csomagolnak német feliratú plasztik zacskókba, ami exportra megy. Az egyik ősz hajú chávérá játékszereket készít.

*

Máágán alapító tagjai az erdélyi Hábonim cionista ifjúsági mozgalomhoz tartoztak. Az aradi, tordai, temesvári, szigeti és kolozsvári lelkes fiatalokat a hátszegi táborban készítették elő az alijára. Sokan nem várták be a hivatalos certifikátot, és illegális úton jöttek az országba, a Tiger Hill máápil hajó fedélzetén 1939. szeptember elsején.

A kibuc alapítása

Az első két évet Áfikim kibucban töltötték, majd a szomszédos Kineret parti „Kineret udvarba” kerültek, ahol 1941-től kezdve nyolc kemény évet töltöttek arra várva, hogy saját kibucot létesíthessenek. Az alapítók eltökélt szándéka az volt, hogy itt, csakis itt, a Kineret partján telepednek le, ahol a cháluci nevelésnek és a korabeli gazdasági feltételeknek megfelelően mezőgazdálkodással és halászattal készültek foglalkozni.

A várva várt nap 1949 júliusában, az arabokkal kötött fegyverszüneti tárgyalások után jön el, amikor is (nincs új a nap alatt) az izraeli központi intézmények kész tények elé akarták állítani a szíreket és a nemzetközi közvéleményt.

Az egyik forró nyári éjszakán utasítást kaptak, hogy azonnal költözzenek be a Cemáchtól északra fekvő Számárá volt angol katonai táborba.

Az alapító csoport több mint 70 tagú volt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket. Csak másnap reggel, amikor felébredtek, látták, hogy alig 500 méterre az új település kerítésénél még szír katonaság táborozik. Máágán tagjainak nem volt fegyvere.

*

Napjainkban száz család él itt. Több mint kétszáz tagja van a kibucnak, a 250 gyereken, valamint a két-három önkéntes külföldi és a hazai szervezkedő fiatalok csoportján kívül. A mezőgazdasági munkával kapcsolatos terveket Máágán tagjainak teljes egészében sikerült megvalósítaniuk. A modern istállókban 250 fejőstehenet gondoznak, valamint ötezer tojós tyúkot nevelnek. A földeken banántermelés folyik, de van grapefruit-, datolya- és avokádóültetvény is. Az utóbbi években mangót ültettek, házi tejfeldolgozó üzemet létesítettek, és a szomszédos Háon kibuccal közösen struccokat tenyésztenek, amelyek tolla, húsa és tojása exportra megy.

Turizmus

1969-ben nagy fába vágta fejszéjét a kibuc, amikor a Kineret partján megnyitotta a „Máágán nyaralótelepet”, ahol húsz bungalót építettek és helyet készítettek több száz nyaralósátor felállítására. Jelenleg 137 nyaralóegység van a kibuc üdülőtelepén, amelyek közül 14 európai nívójú szállodaszoba. A többi gyermekes családoknak szóló lakásegység és nyaralóház. Valóságos földi paradicsom ez a nyaralótelep, ahol, mint azt mi is tapasztaltuk, előzetes megrendelés nélkül nehéz helyet kapni. A veterán polgárok korengedményt kapnak.

A tóparti bekerített fürdőhelyen kívül két medence áll a gyerekek és az apróságok részére. A vízi sportok kedvelői pedálos csónakot, kajakot vagy szörföt (széllovast) bérelhetnek, de ha kedvük tartja, két kiadós úszás, vagy evezés között kirándulhatnak a látványos környéken.

*

A nyaralótelep kapujánál kezdődik a sétaösvény, amely nem egyéb, mint a forgalmas országúttal párhuzamos, keskeny betonjárda.

A bejárattal szemben, balra látható a híres „émeki vasútvonal” cemáchi állomása, amelyet 1905-ben építettek a törökök, és ez volt az emlékezetes vasút utolsó palesztinai állomása. Ha a kaputól balra fordulunk, és egyenesen Chámát Gádér irányába utazunk vagy sétálunk, a magaslatról lepillantva láthatjuk a vasútvonal folytatásaként szolgáló, Damaszkuszba vezető, felrobbantott vasúti hidat, amely most Jordánia területén van. Az állomás körül a szokásos szolgálati épületek sorakoznak.

*

A nyaralótelep szomszédságában körzeti főiskola nyitotta kapuit, mellette épült a Béjt Gávriél kultúrház, amelyet a jeruzsálemi Gitta Sherover építtetett fia emlékére. A többszörös építészeti díjjal jutalmazott Béjt Gávriélben a környék kibucait és falusi lakosságát szolgáló 300 férőhelyes színház, száz üléses auditórium, valamint négy tanulmányi terem és belső udvar kapott helyet, ahol az összekötő helyiségekben kiállításokat rendeznek.

A Béjt Gávriél 1993-ban kezdte meg működését. Hamarosan a történelmi események középpontjába került. Itt tárgyalt Jicchák Rábin miniszterelnök Husszein jordán királlyal, és közösen készítették elő a két ország közötti békeszerződést. A szemközti oldalon van a két Dgánjá kibuc.

*

Joná Rozen, az egykori vakmerő életmentő ejtőernyős, a Jordán-völgyi körzeti tanács volt elnöke 83 éves korában, a közelmúltban bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott. Délelőttönként a kibucban kalauzolta a hazai és a külföldi vendégcsoportokat, ismertette a kibuci életformát, megmutatta az „Ejtőernyősök emlékházát”, a mellette lévő nagy könyvtárat és az emlékkiállítást, amely a múlt század harmincas éveiben indult erdélyi cháluci cionista mozgalom fiatal tagjainak életét mutatja be.

(2004) A négy ejtőernyős, képük az „Ejtőernyősök házában” lévő emlékfalon látható: Perec Goldstein, Joél Pálgi, Tibi Kédár és Joná Rozen

- Hirdetés -