2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Michel Haddad – Jegyzetfüzet
A tuniszi születésű, Franciaországban nevelkedett Michel Haddad üstökösi gyorsasággal szelte át az izraeli művészet egét. Mindössze néhány évig volt itt jelen: abban a rövid időszakban, amikor Jeruzsálemben tanult a Bezalel akadémián, majd dolgozott és kiállított az akkoriban nagy hírű ein karemi Debel galériában.
Haddad művei ugyan megtalálhatók a két legnagyobb izraeli múzeum gyűjteményében valamint magángyűjteményekben, de kezdeti hangos sikerei ellenére nem vált valóra az az elvárás, hogy munkásságában a helyi művészeti élet komolyan elmélyüljön, foglalkozzon. Ha beírjuk a Michel Haddad nevet az internetes keresőbe, nem kapunk azonnal választ a művészről: először egy azonos nevű, ismert magánnyomozó neve ugrik fel, aztán Michel Haddad költő neve. Csak ha a kereséshez hozzáadjuk a “festő” vagy a “művész” szót, akkor sikerül egy-két, régen-volt, kisebb kiállításra utaló cikket, tanulmányt találni. A legkimerítőbb közülük Gideon Ofrat művészettörténészé, aki Haddad közeli ismerőse is volt. Ő így foglalja össze Haddad életművét:
“Michel Haddad egy nagyon nagy, nagyon összetett és nagyon titokzatos világban élt. Ez a világ olyan gazdagságot rejt magában, ami Michel számára világossá teszi, hogy az élet sokkal fontosabb, mint a maga a festmény. Ez az élet egy állandó és intenzív erőfeszítés arra, hogy megértsd, felfogd a jelentését, hogy meglepd magad és elhidd, hogy a végsőkig megértesz mindent, még ha nem is érted meg. Így él Michel a saját paradox, metafizikai, misztikus, tudatalatti világaiban, miközben festménye nem más, mint lehetséges következménye az ezekkel a világokkal való meghökkentő találkozásoknak.”
A Tel-Aviv Múzeum gyűjteményében található a fenti, 1976-ban készült jegyzetfüzet, ami 71 oldalból áll. A külső borítóján három színminta és különböző dátumokkal és feliratokkal ellátott matricák láthatóak. Az oldalak számozottak, néha keltezettek is, és sűrűn tele vannak francia szavakkal és mondattöredékekkel, vékony vonallal megrajzolt, apró képekkel, firkákkal, itt-ott beleragasztott kisebb tárgyakkal is (borotva, madártoll, stb). A piros, sárga és kék színfoltok újra és újra felbukkannak a lapokon, rímelve a borítón már látható színekkel. Tehát a borító már előre jelzi: ez a jegyzetfüzet az alapszínek, a színek összetevőinek lesz a története, azoknak az elemeknek, anyagoknak, amelyek magát a művészetet alkotják. A múzeum elmondása alapján: “Aki a jegyzetfüzetet végiglapozza, elsöprő élményben részesül. Minden oldala egy-egy önálló jelenet, egy színjáték, melyek nem feltétlenül megfejthetőek, de egy meghatározott hangulatot és személyiséget tükröznek, Haddad vibráló, törékeny, egy hajszálon függő, fájdalmasan szép világát”.
Michel Haddad nem volt tisztában jegyzetfüzeteinek művészi értékével, azokban az években magányosan, a korabeli művészeti divattól elzárkózva alkotott. “Majdnem kidobtam a füzeteket” – idézi őt Gideon Ofrat. John Byle, a Bezalel képművészeti tanszékének akkori vezetője segített Michelben felkelteni a jegyzetfüzetei iránti művészi érdeklődést. “Őt követve elgondolkoztam azon, hogy talán valami jót csinálok. Aztán vettem még ötven füzetet.” Mint egy kisgyerek, elkezdett a füzetekbe firkálni, vezérgondolat, formai, fogalmi koncepció nélkül. És csodával határos módon megszületett valami, ami a füzeteket és az azokban lévő lapokat összekapcsolta: “A mai napig nem tudom, mi. Mindent, amit csináltam – mintha valaki más alkotta volna. Mintha mások hatalmában lennék, ismeretlen szándékok vezetnének. Mintha (különleges tehetségemnek hála) azt tettem volna, amit ők értenek meg. Ők, és nem én.”
Aztán visszatért az öntudat – abbahagyta a füzeteket. Haddad izraeli tanulmányai, bohém, önpusztító életformával, intenzív alkotással, mentális betegséggel és kezelésekkel töltött izraeli, majd rövid londoni tartózkodása után 36 éves korában Párizsban agyonlőtte magát.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
