A Négyzet 1977 – Tamar Getter: Egy nemzeti mítosz perspektívái

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben  a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig  egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.

Tamar Getter – Tel Hai udvara és az ideális város

Tamar Getter (sz. 1953, Izrael)
Tel Hai udvara és az ideális város, 1977
Tábla, kréta, bakelit és fénykép vászonra, 140 × 122 cm

“Tel Hai egy a zsidó szellemhez méltó tett fordulatot hozó erejének szimbólumává vált. Trumpeldor neve mítosszá vált az “új zsidó” alakjának kialakításában. Adar hónap 11-e az Erec Iszraelért való hősies kiállás évfordulója lett – a munka és a védelem által. Tel Hai nem egy lényeges adalékkal járult hozzá a cionizmushoz, annak minden, az élet fontosságát előtérbe helyező irányzata számára: a megszentelt hely, a szent nap, az újfajta hősök, de legfőképpen: az élet és a halál újrafogalmazott értékével” – foglalja össze a Tel Hai Múzeum katalógusa az épülethez tartozó történelmi esemény lényegét. Itt hangzott el a Trumpeldornak tulajdonított, állítólag még utolsó leheletével kiejtett mondat: “Jó meghalni a hazáért!” A Tel Hai gazdasági épületben és az annak udvarán, az arab és a zsidó egységek között 1920-ban zajlott csata a zsidó harcosok vereségével, tömegsírral, és egy hosszú időre a környékbeli, galileai zsidó “mintagazdaságok” beszüntetésével járt. Mégis a modern Izrael számára – a történelmi távolból visszanézve – a kitartás, hősiesség, a nemzeti összefogás példaértékű szellemének ideológiai alapjává vált.

Tamar Getter 1953-ban született Tel-Avivban, festő, pedagógus. A Hamidrasha Művészeti Iskolában tanult, Raffi Lavie tanítványa volt és hamarosan ígéretes, elismert fiatal izraeli művésznek számított. Az 1970-es évek második felében Getter “Tel Hai” címmel monumentális festménysorozat készítésébe kezdett. A sorozatban Getter vegyes technikát használt (pl. fénykép, kollázs, rajz), és egy-egy alkotásban különféle térfelfogásokat, perspektívákat alkalmazott. Olykor az egyszerű, téglalap alakú gazdasági udvar a fő motívum, a maga teljességében, máskor a belső terek, néhol pedig – mint a fenti alkotáson – csak az épület hosszúkás, tető alatti ablaksora jelenik meg. A Tel Hai udvar nemcsak a nemzeti-cionista kontextusban vagy a posztcionizmus előhírnökeként szolgálja Gettert alkotásai alaptémájaként, hanem a lokalitás megtestesítőjeként is: a hely látványvilága, annak a jellegzetes esztétikája.

A fenti kép tetején krétával megrajzolt – tehát akár le is törölhető – Tel Hai épület, és a reneszánsz ideális, szimmetrikus, tökéletes, a perspektíva legpontosabb szabályai alapján megrajzolt városa között egy óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong: egy sárga vinillap, amely a festmény nagy részét elfoglalja. “Az ideális város a tökéletes társadalom metaforája. A reneszánszban a hermetikus, platonikus és keresztény hagyomány elemeiből egy új városkép születik, amely építészeti és esztétikai eszközökkel igyekszik szolgálni egy konfliktusmentes társadalom eszméjét.” Ez a leírás tökéletesen illik a Piero della Francescának tulajdonított, 15. század közepén készült festmény reprodukciójára, amit a művész a tel hai-i tetőszerkezete alá helyezett.

- Hirdetés -

Getter az épülettel, annak perspektívájával való kísérletezés célját így magyarázza: A megrajzolt Tel Hai a “mélységet” groteszk módon mutatja meg. Nincs itt semmiféle “mélység”. A perspektívával való játék minden térbeli mélységet a darabjaira szed szét. Ez pont annak felel meg, ahogyan az oktatás, vagy ennél tágabban – a historizáció – a „mélység” illúziójának megépítésén fáradozik. Tel-Hai cionista ideológiája, különösen a jobboldal ideológiája, eklatáns példája annak, hogyan lehet korlátlan ideig tartó hitelt gyártani valamiből, amit aztán alátámasztásként, rendező elvként, mintegy a “történelem értelmét” adó “mélységként” jelenítenek meg.