2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Tamar Getter – Tel Hai udvara és az ideális város
Tel Hai udvara és az ideális város, 1977
Tábla, kréta, bakelit és fénykép vászonra, 140 × 122 cm
„Tel Hai egy a zsidó szellemhez méltó tett fordulatot hozó erejének szimbólumává vált. Trumpeldor neve mítosszá vált az „új zsidó” alakjának kialakításában. Adar hónap 11-e az Erec Iszraelért való hősies kiállás évfordulója lett – a munka és a védelem által. Tel Hai nem egy lényeges adalékkal járult hozzá a cionizmushoz, annak minden, az élet fontosságát előtérbe helyező irányzata számára: a megszentelt hely, a szent nap, az újfajta hősök, de legfőképpen: az élet és a halál újrafogalmazott értékével” – foglalja össze a Tel Hai Múzeum katalógusa az épülethez tartozó történelmi esemény lényegét. Itt hangzott el a Trumpeldornak tulajdonított, állítólag még utolsó leheletével kiejtett mondat: „Jó meghalni a hazáért!” A Tel Hai gazdasági épületben és az annak udvarán, az arab és a zsidó egységek között 1920-ban zajlott csata a zsidó harcosok vereségével, tömegsírral, és egy hosszú időre a környékbeli, galileai zsidó „mintagazdaságok” beszüntetésével járt. Mégis a modern Izrael számára – a történelmi távolból visszanézve – a kitartás, hősiesség, a nemzeti összefogás példaértékű szellemének ideológiai alapjává vált.
Tamar Getter 1953-ban született Tel-Avivban, festő, pedagógus. A Hamidrasha Művészeti Iskolában tanult, Raffi Lavie tanítványa volt és hamarosan ígéretes, elismert fiatal izraeli művésznek számított. Az 1970-es évek második felében Getter „Tel Hai” címmel monumentális festménysorozat készítésébe kezdett. A sorozatban Getter vegyes technikát használt (pl. fénykép, kollázs, rajz), és egy-egy alkotásban különféle térfelfogásokat, perspektívákat alkalmazott. Olykor az egyszerű, téglalap alakú gazdasági udvar a fő motívum, a maga teljességében, máskor a belső terek, néhol pedig – mint a fenti alkotáson – csak az épület hosszúkás, tető alatti ablaksora jelenik meg. A Tel Hai udvar nemcsak a nemzeti-cionista kontextusban vagy a posztcionizmus előhírnökeként szolgálja Gettert alkotásai alaptémájaként, hanem a lokalitás megtestesítőjeként is: a hely látványvilága, annak a jellegzetes esztétikája.
A fenti kép tetején krétával megrajzolt – tehát akár le is törölhető – Tel Hai épület, és a reneszánsz ideális, szimmetrikus, tökéletes, a perspektíva legpontosabb szabályai alapján megrajzolt városa között egy óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong: egy sárga vinillap, amely a festmény nagy részét elfoglalja. „Az ideális város a tökéletes társadalom metaforája. A reneszánszban a hermetikus, platonikus és keresztény hagyomány elemeiből egy új városkép születik, amely építészeti és esztétikai eszközökkel igyekszik szolgálni egy konfliktusmentes társadalom eszméjét.” Ez a leírás tökéletesen illik a Piero della Francescának tulajdonított, 15. század közepén készült festmény reprodukciójára, amit a művész a tel hai-i tetőszerkezete alá helyezett.
Getter az épülettel, annak perspektívájával való kísérletezés célját így magyarázza: A megrajzolt Tel Hai a „mélységet” groteszk módon mutatja meg. Nincs itt semmiféle „mélység”. A perspektívával való játék minden térbeli mélységet a darabjaira szed szét. Ez pont annak felel meg, ahogyan az oktatás, vagy ennél tágabban – a historizáció – a „mélység” illúziójának megépítésén fáradozik. Tel-Hai cionista ideológiája, különösen a jobboldal ideológiája, eklatáns példája annak, hogyan lehet korlátlan ideig tartó hitelt gyártani valamiből, amit aztán alátámasztásként, rendező elvként, mintegy a „történelem értelmét” adó „mélységként” jelenítenek meg.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
