2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Raffi Lavie
1957
Színes kréta papíron, 50 × 35,5 cm
A művész adománya
A hetvenes évek elején rendezték meg Raffi Lavie első jelentős kiállítását a jeruzsálemi Izrael Múzeumban, amelyen az 1962-1972 között készített festményeinek adtak helyet. A nagyközönségnek, ahogy ez a korabeli újságokba beküldött olvasói levelekből kiderül, nem tetszett a stílus, a művészi irkafirka. „Ez nem művészet” – írták az egyik levélben, “a művészi szabadságnak is van határa. Értelmiségiek, művészek, színészek körében beszélgettünk a kiállításról és egyikünk sem látott Raffi Lavie képein mást, mint a közönség kicsúfolását.”
1980-ban a Tel-Aviv Múzeum is egyéni kiállítást rendezett a művésznek, ezúttal is rajongókra és ellenségekre szakadt a közönség. Az előbbiek körében Lavie – mindmáig – a modern izraeli képzőművészet bálványa, utóbbiak szerint “az én gyerekem is tud ilyet festeni”, “mi ez a hülyeség?”.
De valójában Lavie pontosan ezt akarta: felbosszantani a szemlélőt. Egyesek ezt az attitűdöt sarlatánságnak veszik, a művészeti élet szereplői inkább zseniálisnak, korszakalkotónak tartják, abban azonban a mai napig nincs vita, hogy a helyi művészet történetében nem volt még egy olyan fontos és meghatározó személyiség, mint Raffi Lavie. Nem csak festőművészként, hanem sorsokat eldöntő műkritikusként, az ország legfontosabb művészeit kinevelő tanárként és vezető művészeti vállalkozóként is óriási befolyása volt.
A Tel-Aviv Múzeum gyűjteményében ma Lavie negyvenöt alkotása szerepel. Ez az első látásra mosolygós, de jobban megnézve picit félelmetes kislányos, napocskás-virágos papírrajz 1957-ből a legkorábbi műve, egy klasszikus Raffi Lavie.
Lavie 1937-ben született az akkori Palesztinában, de művészként 1957-ben született újjá. Húszévesen, több éves festészeti tanulmány és onnálló gyakorlás után úgy döntött, maga mögött hagyja a kor stílusának megfelelni akaró “szépművészt” – és gyermek-művészként határozta meg magát, aki úgy fest, mint akinek előszőr kerül ceruza a kezébe.
A tel-avivi Gordon Galéria katalógusát idézve: “Raffi Lavie az izraeliséget vizuális nyelv által fogalmazta meg. Olyan vizuális kódot alkotott, amely megfelelt az izraeli igénynek, miszerint mi Izrael földjén születettünk újjá, ebből fakad vonalainak gyerekszerű (nem pedig gyerekes) volta. Vizuális kódot alkotott nekünk, akikbe belénk oltották a nyugati vizualitással szembeni ellenkezést, miszerint »ne csinálj magadnak faragott képet«… Felismerte, hogy az izraeliek hajlamosak a szekuláris, lekicsinylő és mélyreható iróniára, ami az izraeliséget szorosan egybekapcsolja a modernista eszmékkel… Lavie kollázsai Tel-Aviv óriásplakátjait idézik, a rétegelt lemezek pedig az izraeli élet ironikus, világi mulandóságának állítanak emléket. Lavie sokkal több volt, mint művész. Megalapította a befolyásos 10+ Csoportot, mű- és zenekritikus volt, valamint nagy befolyású tanár. Úgy is mondhatjuk, hogy az összes izraeli művész az ő gyermeke volt.”
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
