2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Ofra Zimbalista – Homok 5 (1979)
Homok 5, 1979
Homok papíron, 75×75 cm
1979-ben a washingtoni Fehér Ház gyepén aláírták az izraeli-egyiptomi békeszerződést, amely új határokat jelölt ki a két, addig ellenséges és háborúban álló állam között. Az egyezmény értelmében Izrael visszaadta a Sínai-félszigetet Egyiptomnak. Ebben az évben Ofra Zimbalista a Sinai-félszigeten található Wadi Timeleben összegyűjtött homokkal szórt le egy ragasztóval bekent kartont, így alkotta meg a fent látható, Homok 5 címet viselő alkotást. Ezzel a képpel egyfajta emléktáblát készített erről a korszakról.
Wadi Timele, más néven a “Színes szurdok”, a sinai Nuebától nem messze található, az izraeli kivonulás előtt kedvelt nyaralóhely volt (ha a biztonsági helyzet megengedi, még ma is az!). A wadi, vagyis a völgy az évezredek során a víz és a szél munkája nyomán kialakult, színes sziklákból álló természeti alakulatai révén vált ismertté. A Zimbalista három, vörös árnyalatú homokkal fedte be a papír felületét, ezt a folyamatot az egyenletes színréteg érdekében háromszor megismételte. Ezzel a geológiai, rétegtani metszetre emlékeztető absztrakt mű egy sivatagi tájra enged asszociálni.
Zimbalista 1939-ben született Tel-Avivban, első hivatása nővér volt, majd 1971-ben beiratkozott a Kalisher Művészeti Iskolába. Pályája kezdetén a tel-avivi Művészetek Házában szitanyomat-, rézkarc- és litográfiai munkákat készített. A Homok 5 egyik legkorábbi alkotása, és nagyon különbözik későbbi, az 1980-as évektől kezdődően készült munkáitól, amelyekkel végül ismertté vált: a köztéri szobrok.
Szoborfiguráival minden, Izrael-szerte akár lakosként, akár turistaként járó-kelő találkozhatott. Leginkább a tel-avivi Rothchild sugárút erkélyén éneklő színes csapat ismert, de a beer shevai egyetem kampuszán, Holonban, lakóhelyén, Kiryat Onon, és sok más köztéren és épületen láthatók Zimbalista életnagyságú “szoborszínházai”: éneklő, táncoló, zenélő, cirkuszi mutatványokat bemutató alakjai. Zimbalista a szobrokat valódi emberi modellek alapján készítette el, a formákat színes pigmenttel kevert cementbe öntötte. Utólag összehasonlítva, e szobrok érdes textúrája utalásnak is vehető a korai, 1979-es papíron készült munkáinak homoktextúrájára.
“A művészettörténet tág kontextusában Zimbalistát a figuratív-realisztikus szobrászok közé sorolhatjuk, vagy hasonlíthatjuk más, a színeket a valóságtól való elrugaszkodásként felhasználó művészekhez. Érdekes azonban szobrászati hozzáállását egy kevésbé kiszámítható irányból megvilágítani, és a középkori karnevál koncepciójához kötni – azokhoz a komédiás népünnepélyekhez, amelyek egy korszak kulturális szövetének részét képezték. A rituális elemek, az egyensúlyra való törekvés, a gravitációval szembemenő akrobatika – ezek mind vidám turpisságok, amelyek körhintákból, zsonglőrökből és varázslatokból vesznek ihletet: elesés, mászás, ugrás, összeesés, szökkenés és lebegés; arra törekedve, hogy fennmaradjon a feszültség a kontroll, az egyensúly és a koordináció, valamint az azok elvesztésével az emberre leselkedő mindenkori veszély között. A cirkuszból és karneválból ismert trükkök – tehát elvileg alacsony művészetnek, tömegkultúrának számító eszközök – kiválasztásával Zimbalista egy egyszerű, minden lélek számára világosan érthető történetet szeretne elmesélni. Ezekkel az eszközökkel sikerül közvetítenie a legenda, a fantázia, a játék és a varázslat érzését, és egyben elmosni a komoly és a komikus közötti hierarchia határait” – írják a szobrairól készült katalógusban.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
