Az izraeli belügyminisztérium fellép az „útlevél-alija” néven ismert jelenség ellen, ami rossz hír azoknak, akik izraeli útlevelet szeretnének a járvány idején, a könnyebb Izraelbe jutás reményében. Judi Maltz írása a Haaretzben.
A jelenség „útlevél-alija” néven ismert: olyan zsidók, akik a visszatérési törvény értelmében bevándorolnak Izraelbe, de nem terveznek az országban maradni, ehelyett csak izraeli állampolgárságot és útlevelet akarnak.
Az utóbbi években különösen gyakori volt az oroszok körében, akik közül sokan úgy találták, hogy
az izraeli útlevéllel rendelkezés megkönnyíti a világutazást.
A járvány 2020 eleji kitörése óta arra is bizonyíték van, hogy a nyugati országokból – különösen az Egyesült Államokból és Franciaországból – egyre több zsidó kért alija-engedélyt, nem azért, mert Izraelbe akarnának költözni, hanem azért, hogy meglátogathassák barátaikat és családtagjaikat az országban, ha a jövőben újabb zárlat következne be.
A „Passport aliyah” jól ismert jelenség az izraeli csapatokban játszani szándékozó külföldi sportolók körében is.
A tavaly nyári tokiói olimpián szereplő izraeli baseball-válogatott valójában elsősorban amerikai zsidókból állt, akik alijáztak, de nem állt szándékukban az országban letelepedni.
Ezért az izraeli belügyminisztérium elhatározta, hogy felszámolja ezt a jelenséget.
A Haaretznek adott interjújában Tomer Moskowitz, a Bevándorlási- és Lakosságnyilvántartási Minisztérium igazgatója elmondta, hogy hamarosan minden letelepedési engedélyért jelentkezőnek alá kell írnia egy speciális nyomtatványt, amelyen elkötelezi magát, hogy véglegesen Izraelben fog élni, ha jóváhagyják a kérelmét.
Egy sor kérdésre is válaszolniuk kell majd, hogy eldöntsék az engedélyezők, a kérelmezők mennyire gondolják komolyan azt, hogy elhagyják hazájukat és Izraelt teszik új „életük központjává”.
Megkérdezik tőlük például, hogy eladták-e otthonaikat és autóikat; hogy gyermekeik befejezték-e az iskolát; felmondtak-e a munkahelyükön és tervezik-e minden ingóságuk Izraelbe szállítását.
Arra is választ kell adjanak, hogy van-e lakóhelyük Izraelben, gyermekeiket beíratták-e izraeli iskolába, van-e munkahelyük itt, illetve van-e izraeli bankszámlájuk. Minden igenlő válasz esetén dokumentált bizonyítékot kell benyújtaniuk azok igazolására.
Az aliját kérelmezőknek alá kell írniuk a következő nyilatkozatot a három oldalas űrlap alján, egy izraeli konzuli képviselő előtt: „Alulírott, miután figyelmeztettek, hogy amennyiben az általam itt leírtak nem felelnek meg a valóságnak, úgy törvény által meghatározott büntetés alá kerülök. Ezennel kijelentem, hogy Izraelben ‘bevándorló’ státusz megszerzéséért folyamodtam annak érdekében, hogy azonnal és véglegesen letelepedjek Izraelben és itt legyen életem központja. Kijelentem továbbá, hogy a jelentkezésemben megadott összes információ és adat teljes és a valóságnak megfelelő.”
Az új nyomtatványt – amelynek másolatát a Haaretz szerezte meg –, nemrégiben már megkapták az izraeli konzulátusok szerte a világban, és már lefordították angol, orosz, spanyol, francia és portugál nyelvre is.
Moskowitz elmondta, hogy az űrlapot hivatalosan még nem használják, de napokon vagy heteken belül elérhető lesz. Az űrlapon közölt információk alapján a Belügyminisztérium hozza meg végső döntését arról, hogy megadja-e a bevándorlói státuszt a kérelmezőknek.
Nincs rendőrségi vizsgálat.
A világ bármely pontjáról a volt szovjet blokk országain kívülről folyamodó egyénnek először igazolnia kell a Zsidó Ügynökség számára, hogy jogosult a visszatérés törvénye értelmében a bevándorlásra. (A volt szovjet blokk országaiból érkezőknek ezeket az információkat a Nativ nevű szervezetnek kell megadniuk.)
A visszatérés törvénye értelmében minden olyan személy, akinek legalább egy zsidó nagyszülője vagy zsidó házastársa van, jogosult az alijára.
Így van ez minden olyan zsidó esetében is, aki egy „elismert” zsidó közösségbe tért be. A Zsidó Ügynökség és a Nativ ezután a bevándorlóvízumot kiállító Belügyminisztérium felé megküldi javaslatait a kérelem jóváhagyására vonatkozóan.
Eddig a bevándorló vízum megszerzéséhez semmilyen ilyesfajta formanyomtatványt nem kellett aláírnia a kérelmezőnek.
„Az új nyomtatványt arra fogjuk használni, hogy lássuk, az emberek valóban le akarnak telepedni Izraelben” – mondta Moskowitz. Megjegyezte, hogy a visszatérési törvény 2(B) cikke előírja, hogy bevándorló vízumot kell megadni „minden zsidónak, aki kifejezte azon óhaját, hogy Izraelben telepedjen le”.
„Ami azt jelenti, hogy a visszatérés törvénye értelmében minden jogom megvan arra, hogy megkérdezzem, valóban szándékoznak-e az emberek letelepedni Izraelben” – mondta.
„Én egyszerűen betartom a törvényt. Nem mintha rendőri nyomozást szándékoznék folytatni, de legalább egy nyilatkozat aláírására kötelezni kellene az embereket.”
2017-ben Izrael olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a bevándorlók számára, hogy az országba érkezésük után azonnal megkapják az izraeli útlevelet. A jogszabályt a Jiszrael Beitenu (Izrael a Mi Hazánk) az Avigdor Liberman jelenlegi pénzügyminiszter által vezetett párt kezdeményezte, ami a legtöbb támogatását az izraeli orosz ajkú közösségből meríti.
E törvény elfogadásáig az új bevándorlóknak bizonyítaniuk kellett, hogy „életük központja” Izrael volt, mielőtt útlevelet kaphattak volna.
Az Izraelbe irányuló bevándorlás jelentős részét már régóta az orosz ajkúak teszik ki. De miután az új törvény hatályba lépett, arányuk drámaian megnőtt. 2019-ben ugyanis a volt szovjet blokk országaiból – elsősorban Oroszországból és Ukrajnából – érkező bevándorlás a teljes bevándorlás 70 százalékát tette ki.
Különböző jelentések szerint
az útlevéltörvény bevezetése után Izraelbe érkező bevándorlók mintegy 40 százaléka nem sokkal később, sőt sokuk egy hónapon belül távozott az izraeli útlevél megszerzése után.
Sokan közülük megkapták az új bevándorlók számára elérhető állami juttatásokat is.
Arie Deri akkori belügyminiszter 2020 végén új szabályozást vezetett be az „útlevél-alija” leküzdésére tett kísérletként: egy évre korlátozta az új bevándorlók számára kiadott útlevelek érvényességét. Ezt követően a bevándorlóknak bizonyítaniuk kellett, hogy Izrael az „életük központja”, ha meg akarták újítani útlevelüket.
Moskowitz szerint a Belügyminisztérium könnyen nyomon követheti, hogy az új bevándorlók mennyi időt töltenek Izraelben, és mennyi időt töltenek külföldön.
Angolból fordította Veres Szonja
