Lehetőség az ünnepek metszéspontjában

Az elmúlt néhány hét nagyon nehéz volt. A legtöbb izraeli, zsidó és arab talán legjellemzőbb érzése a harag és az aggodalom volt. Ilyen időszakokban úgy tűnhet, szemünk láttára esik szét minden, amit nagy erőfeszítéssel felépítettünk, hogy soha nem fog sikerülni partnerséget, egy jobb országot kialakítani itt mindannyiunk számára. De különösen a peszach emlékeztethet bennünket arra, hogy minden lehetséges, és mindig reménykedni kell.

Idén – több mint 30 év után először – három különböző vallási hagyomány három nagy ünnepe metszi egymást: a peszach, a ramadán és a húsvét. Ez a ritka átfedés a naptárban arra ösztönözhet bennünket, hogy emlékezzünk néhány kulcsfontosságú kérdésre, amelyek ezen ünnepek középpontjában állnak: az önvizsgálat, a megújulás és a felszabadulás.

Salátagyár

A munkahelyem udvarán poharat emeltünk az ünnepek köszöntésére, és minden vallás egy önként vállalkozó híve röviden elmondta, hogy ők hogyan ünnepelnek, és számára mit jelent az ünnep. Persze zsidó, muszlim, keresztény, drúz és beduin családi összejevetelekről, evésről-ivásról, böjtről, imáról, megújulásról és feltámadásról beszélt. És – bármilyen furcsa is – egy fegyver nem dördült el, sőt még rendőr vagy biztonsági ember sem volt a környéken.

A vállalatunk büszke a sokszínűségre, a kölcsönös elfogadásra, és hogy még a legviharosabb időkben is a béke szigete marad. Nagy derültség és hosszantartó taps követte a beduin targoncás felszólalót, aki beszéde végén – a templom-hegyi zavargásokra replikázva – elmondta, hogy azért vettek fel két cserkesz munkást is a gyárba, hogy még nagyobb legyen a sokszínűség és széleskörűbb az elfogadás.

„A Németországból a múlt század harmincas éveiben alijázó zsidó gyáralapító két tehénnel kezdte – zárta mondanivalóját –, mára pedig világot átölelő multinacionális birodalom lett. Azt szoktam mondani apámnak, akinek az ükapja is itt élt Galileában: „nézd, hova jutott Strauss 2 tehénnel, te meg 200 tehénnel mire vitted…”

Nem értem, hogy ha kicsiben sikerül közös nyelvet találni, nagyban miért nem?

Templom-hegy

Így kezdődik: a közösségi oldalakon – hol igaz, hol kitalált, máskor túlzó – pletykák terjednek a Templom-hegy elfoglalására irányuló zsidó összeesküvésről. Egyre több palesztin fiatal érkezik az intifádára, a rendőrség elveszíti az irányítást és tombolni kezd, a randalírozó rendőrökről készült videók tovább hevítik az indulatokat, és máris nyitott az út az erőszak újabb fordulójához – amely magában foglalja majd Gázát és esetleg Ciszjordániát is. Egy maroknyi messiási zsidónak, akiknek mániája egy állat feláldozása a helyszínen, sikerül egyesítenie az összes palesztin frakciót – világit és vallásit egyaránt –, és lángra lobbantani a régiót.

Ennek az őrületnek véget kell vetni. Az izraeli kormánynak abba kell hagynia a tétlenséget egy őrült kisebbséggel szemben, amelynek világnézete pszichiátriai eset, és egyszerűen meg kell tiltania a zsidók feljutását a Templom-hegyre. Ezzel nem fog csorba esni Izrael szuverenitásán vagy erején. Éppen ellenkezőleg, normális országként fog fellépni, világos határokkal és ésszerű döntésekkel: a Nyugati falat a világ minden zsidója szabadon látogathatja. A Templom-hegy a zsidó nép számára kulturális és érzelmi értékkel bíró történelmi helyszín – ezt senki sem akarja kétségbe vonni –, gyönyörködhet benne, imádkozhat előtte és a szívében őrizheti. A hit az ember és önmaga közötti ügy, nem pedig közte és ingatlanai vagy területe megjelölése közötti ügy.

A zsidók ragaszkodásának a Templom-hegyhez semmi köze a hithez vagy a vallásszabadsághoz. Ez primitív és durva vágy ujjal a másik szemébe bökni, így bizonyítva, hogy ki a tulajdonos. Ennek megfelelően kell kezelni.

Ukrajna

Ebben a különleges ünnepi időszakban rémülten figyeljük azt az elnyomást és pusztítást, ami Ukrajnában zajlik. Emberként nem nézhetjük tétlenül, amikor Vlagyimir Putyin tömeggyilkosságot tervez és hajt végre. Zsidókként emlékeznünk kell arra, amit Aharon Smuel Tamaret rabbi „A Tóra és a judaizmus erkölcse” című esszéjében írt, hogy „a (peszachi) megváltás nem csak az Egyiptomból való száműzetésről szól, hanem minden száműzöttről”. Tamaret rabbi értelmezése szerint a széder-este azért van, hogy „gyógyszerként szolgáljon a zsarnokság ellen, és kiirtsa a gonoszt annak gyökeréből”. A peszach a zsarnokság elleni lázadás. Minden erőnket mozgósítanunk kell az ellenállásra és a felszabadulás követelésére. Idén Mariupol és Kijev áldozataira összpontosítunk, bár soha nem felejtjük el, hogy az igazságtalanság, a diszkrimináció és a megszállás még mindig elérhető közelségben van.

A peszach, a ramadán és a húsvét rendkívüli találkozásánál kezdődő új év erősítsen meg bennünket a zsarnokság, a megkülönböztetés és az elnyomás elleni küzdelemben, bárhol is üsse fel a fejét.