Az izraeli média felszínes címei mögött négy komoly kihívás bújik meg: a demográfiai változások megnehezítik Izrael számára a vitatott területek feletti ellenőrzés fenntartását; a kormányzás kudarca az izraeli arab településeken túl is érezhető lesz; a hadsereg toborzási modellje fokozatosan összeomlik; és a fokozódó kibertámadások is súlyos árat követelnek – írja Amos Harel a Haaretzben megjelent elemzésében.
A napi médiavisszhang Izraelben szinte teljes egészében az itt és most témáival foglalkozik. Ritkán fordul elő, hogy biztonsági-stratégiai ügyekben a sajtó időt vagy gondolatot szenteljen annak, ami a horizonton túl, néhány héttel később várható. Az elmúlt év újsághíreinek véletlenszerű áttekintése a fenyegetések szokásos keverékét adja: Irán, Hezbollah és – gyakrabban – a palesztin terrorizmus, a gázai rakétakilövésektől a magányos terroristák támadásaiig. A valóságban Izraelnek ennél jóval távolabb kell tekintenie. Következzen a második akut probléma, amellyel szembe kell néznünk:
Az elmúlt hetekben a Júdea-Szamariában kialakult feszültség vonta magára a figyelmet, de érdemes emlékezni arra, hogyan kezdődött a jelenlegi terrorhullám. A két támadást – Beer Sevában és Haderában – végrehajtó terroristák izraeli arab állampolgárok, az ISIS támogatói voltak, a három közül ketten még börtönbüntetést is letöltöttek a szélsőséges szervezethez fűződő kapcsolataik miatt. Ezek a támadások, amelyek után aztán megjelentek az utánzóik is a vitatott területeken, egy sokkal szélesebb körű probléma részét jelentik.
Ez az állam folyamatos kivonulása minden tevékenységből, a rendfenntartástól az adóbeszedésen át a minisztériumok mindennapi munkájáig az arab településeken.
Ennek a régóta fennálló politikának a következményei – tettek és mulasztások formájában – az elmúlt években két területen is megmutatkoztak. A tavaly májusi Falak Őrzője (Chomat Magen) hadművelet során a vegyes (zsidó-arab) lakosú városokban tapasztalt súlyos nacionalista erőszakban, valamint a bűnügyi háttérrel elkövetett gyilkosságok számának meredek növekedésében az izraeli arab társadalmon belül. Az új kormányt – becsületére legyen mondva – jobban érdekli ez, mint elődeit.
A Belbiztonsági Minisztérium irányítása alatt álló rendőrség az utóbbi időben jelentős erőfeszítéseket tesz az illegális fegyverek elkobzásáért, és most először megpróbál fellépni az arab szektorban működő szervezett bűnözői csoportokkal szemben.
Az idei év eleje óta 40 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma a tavalyi rekordszámú, 136 emberölés után.
A Bennett által kifejtett nyomásra válaszul a Sabak fokozta részvételét az arab társadalmon belüli veszélyes bűncselekményekkel kapcsolatos információk gyűjtésében, érintve a nacionalista és a bűnügyi hátterű események közötti szálakat, miközben a fegyverek elterjedése elleni küzdelemre összpontosít.
A múlt héten a közvélemény figyelmét egy pillanatra lekötötték a Negev-sivatag északi részén található Rahat beduin városban történtek. Két klán csapott össze egymással egy olyan vitában, amely részben a vállalkozások védelmi pénzeinek beszedésével kapcsolatban robbant ki, és
a fegyveres bandák órákon át lőtték egymást városszerte.
Nem sokkal korábban fegyveresek megrongálták az Izraeli Áramszolgáltató transzformátorait a város közelében, és megzavarták az áramellátást a környéken. Ezzel egy időben valaki a vasúti síneket rongálta meg Kirjat Gat környékén. Csak elképzelni lehet, milyen vihar tört volna ki, és hogyan reagált volna az állam, ha az áramszolgáltatás vagy a vonatforgalom egy gázai rakéta, vagy egy iráni kibertámadás következtében sérültek volna meg.
Az arab településeken kialakult helyzet nem csupán a rendfenntartás szándékos elkerülésének az eredménye, amely a 2000 októberi események után kezdődött, amikor 13 arab vesztette életét a rendőrséggel való összecsapások során. A kormányzati tétlenség szélesebb körű, és az élet szinte minden területén megmutatkozik, az oktatástól a foglalkoztatásig. A Netanjahu-kormány 2015-ben egy örvendetes politikai változást kezdeményezett, amikor 30 milliárd sékelt különített el egy hatéves programra az arab szektor támogatására.
A tragédia az, hogy a pénz nagy része nem érte el eredeti célját, mert a bűnszervezetek terrorizálták a helyi hatóságokat és a tanácsokat,
és nagy összegeket söpörtek a zsebükbe anélkül, hogy projekteket hajtottak volna végre.
Később Netanjahu – a bűnügyi perei elkerülésére tett erőfeszítései részeként – bűnüldöző szervek ellen folytatott lejárató háborúja hozzájárult a rendőrség és az Állami Ügyészség meggyengüléséhez, ami szintén nehezítette a törvényes rend fenntartását az arab településeken. Bennett egy szinte teljesen lebénult vezetést kapott a rendőrség és a börtönhatóság élén, amikor ezen szervezetek vezetői a Meron-hegyi katasztrófával (rendőrség) és a Gilboa börtönből való szökéssel (börtönhatóság) kapcsolatos drámai nyomozásokba keveredtek. Ez az egyik oka a kormányzás hiányából fakadó nagy buborékok fennmaradásának az arab településeken. Ez olyan probléma, amelyet egyetlen kormány sem hagyhat figyelmen kívül továbbra sem, akár azért, mert a bűnözés átterjed a vegyes-lakosú és zsidó településekre, akár azért, mert ez nacionalista erőszakba fog torkollni, ha újabb fellángolásra kerül sor Izrael és a palesztinok között.
Bennett és Jair Lapid valójában egy előremutató lépést tettek a Raam arab párt koalícióhoz csatolásával. Sokak számára a Raammal kötött új partnerség és a frakcióvezető Manszur Abbasz nyilatkozatai először mutatják meg az együttélés lehetséges modelljét.
Ha a koalíció hamarosan tényleg összeomlik, az negatív hatással lehet a zöld vonalon belüli zsidó-arab kapcsolatokra, miután az arab kisebbség szélsőségesei új lendületet kapnak.
(folytatás következik)
Héberről fordította frankpeti
Az első kritikus fenyegetés:
