Sosem felejtem el a Tóra magyarázatot, amit áldott emlékű anyámtól hallottam házasságom előtt, az utolsó Szimhat Torán.
“Ne feledd, fiam, hogy mi, nők mind Leák vagyunk és Ráhelek is – egy személyben.
Lea az idősebb bennünk, ő az elsőszülött. A szép alakú, vonzó Ráhel születése későbbi fejlemény.
Lea szemei gyengék – állítólag a sok sírástól. Arcra nem szép, és alakja sem hízelgő. Ráhelnek viszont szép termete van és szép ábrázata. Az álomszerű valóság, avagy a valósággá váló álom.
Jákób Ráhelbe szeret bele. Feleségül is veszi, de nagy meglepetésére a nájszészakát követő reggel Leára ébred.
Lea szenved. Gyermekeket szül és nevel, keményen dolgozik. Mindent megtesz, hogy férje szeresse, de úgy érzi, hogy Jákób csak Ráhelt szereti, nem pedig őt.
Ne feledd: Jákóbnak keményen meg kell dolgoznia azért, hogy elnyerhesse a szép tekintetű és szép alakú Ráhelt.
A szép és fiatal Ráhel sorsa mégis az, hogy második szülésébe belehaljon. Lea azonban öregkoráig Jákób mellett marad, és gyermekeik az ő szárnyai alatt nőnek fel.
A Tóra szerint Jákób úton volt, mikor Betlehem mellett eltemette a fiatal Ráhelt. Lea viszont Hebronban, a családi barlangban kapott végső nyughelyet. Élete végén, otthonától ismét távol, Jákób arra kéri fiait, hogy Lea mellé temessék.
Örök törvény ez, fiam: az öreg Jákób nem Ráhel, hanem Lea mellett akar végleg megpihenni.”
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
