Magyarországon az igazságszolgáltatás szabályozása és működése, továbbá a független média és a civil társadalom ellen zajló támadások már sikeresen lezajlottak. Vörös Imre jogtudós megállapítását idézve úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy mára „a NER jogi hálózata kizárólag a hatalomszerzésre irányul”. Ennek végeredményekénk a parlamenti többség és a hatalom egy és ugyanaz, a sarkalatos törvények, az alkotmány, az igazságszolgáltatás kizárólag a hatalomszerzés, majd annak megtartásának lehetőségét szolgálja. Izraelben ez a folyamat most éppen élő adásban zajlik.
A totalitárianizmushoz vezető út egyik legfontosabb eleme az, hogy a parlamenti többséget felhasználják arra, hogy alkotmánymódosításokat, illetve olyan törvényeket fogadjanak el, amely lehetővé teszi a „többség zsarnokságára” alapított kormányzást az igazságszolgáltatás és a hatalmat ellenőrző független szervek gyengítése, ellehetetlenítése révén.
Izraelben sincsen ez most másként: több mint négy éven keresztül választottunk és választottunk, míg végre sikerült Netanjahunak – a kis baloldali és arab pártok kiesése, tehát szavazataik teljes elvesztése miatt – egy kormányzásra alkalmas 120/64-es koalíciós többséget összehoznia. A Likud kampánya ezalatt megállás nélkül azt a narratívát ültette a fejekbe, hogy „nyomozni kell a nyomozókat”, a főügyész (a kormány jogtanácsosa), az ügyészség és a legfelsőbb bírók alkotmányos puccsot hajtottak végre Netanjahu ellen, és hogy eközben olyan emberek döntenek helyettünk, akiket nem mi, a nép választottunk meg, és hasonlók.
Sorozatunk korábbi részei:
- Izrael Orbán nyomában IV.: a média propagandává züllesztése
- Izrael Orbán nyomában III.: démonizált gender, nem kell az Isztambuli Egyezmény
- Izrael Orbán nyomában II.: az LMBTQ közösség elleni támadások, a feketelisták
- Izrael Orbán nyomában I.: a migráncsozást is beindítják
A kormánykoalíció minden szereplője egyetértett, és január 4-én este az igazságügy miniszter élő adásban jelentette be, hogy szupergyors eljárással beindul az izraeli jogrendszer reformja, és ennek keretében a legfelsőbb bíróság normakontrollját abszolút többséggel felülírják, de facto megszüntetik. Többek között korlátozni fogják a bíróság esetleges beavatkozását a kormány és a kneszet döntéseibe azzal, hogy csökkentik az olyan indoklás lehetőségét, mely szerint egy adott jogszabály nem felel meg az „ésszerűség”, a „jóhiszeműség” vagy az „arányosság” követelményének, emellett majd a politikai testület választja meg a bírói kart. Továbbá megosztással meggyengítik a kormány-főtanácsosi tisztséget, valamint a mindeddig a kormány és a kormányzati szervek jogszerű működésének biztosítására kinevezett jogtanácsosoknak ezentúl feltétel nélkül a kormányt, és nem a saját véleményüket – tehát a jogszabályokat – kell a jövőben képviselniük.
Magyarul és ivritül: a törvényhozás lesz a saját maga kontrollja.
Ez nyilvánvalóan sérti a demokráciát, a hatalmi ágak elválasztásának elvét. Levin kijelentései után 2023. január 4-e valószínűleg örökre belevésődik az izraeli történelmi emlékezetbe, méghozzá akként, mint az izraeli rendszerpuccs kezdete, amely Magyarország/Lengyelország/Törökország szintjére zülleszti le Izraelt. Ha ezeket a reformokat így be is vezetik, egy demokratikusan megválasztott kormány veri majd szét a demokráciát, állítólag annak „dicsőségére”, hiszen „a nép döntött”.
Sajnos mindezek csak kellemetlen lépések egy olyan úton, amelynek végén Netanjahu perének megszüntetése áll.
A napnál is világosabb, hogy a felülíró törvény célja nem a kormányzás megkönnyítése vagy a demokrácia megerősítése – ahogyan ezt állítják –, hanem az, hogy a jelenlegi politikai többség azt tegye, amit akar. Erre igen egyszerű példa magának a bejelentésnek az időzítése is: másnap kell tárgyalnia a legfelsőbb bíróságnak azt az indítványt, amit annak az új jogszabálynak a felülvizsgálatára nyújtottak be, amely személyre szabottan lehetővé teszi, hogy az idén idén adócsalás miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Arie Deri egészségügyi- és belügyminiszter legyen Benjamin Netanjahu új kormányában, majd két év múlva átvegye a pénzügyminiszteri tisztséget is.
Ha a bejelentett jogi reformok valósággá válnak, ennek eredményeképpen mindazok, akik jelenleg ebben az országban kisebbségben vannak, mint például a nők (nem számtanilag értve), az LMBT, az izraeli arab állampolgárok, az ellenzékiek – a kormánykoalíció kényének-kedvének lesznek kitéve. Ez pedig a többség zsarnoksága, és nem lesz senki, aki ez ellen védelmet nyújtson.
A demokrácia primitív és manipulatív értelmezése, hogy az megegyezik a többség hatalmával. A valós demokrácia a népszuverenitásról, minden állampolgár jogegyenlőségéről szól. Vérfagyasztó volt látni a minap egy tévéműsorban, ahogy Tzipi Livni (ex-Likud/Kadima, ex-külügy- és igazságügyi miniszter) aggódó szavait az izraeli demokrácia helyzetéről azzal hurrogták le, hogy most négy évig legyen csendben, mert az ő oldala elveszítette a választásokat.
Nem létezik olyan demokrácia, ahol a hatalom korlátlan és ellenőrizhetetlen. Az izraeli rendszer már így is törékeny, mivel nincsen rendes és erős alkotmánya, az alaptörvények egy része egyszerű többséggel is megváltoztatható, az „emberi jogok” kategóriája nem elég inkluzív, a törvényhozás és a végrehajtás már ma sem eléggé elválasztott.
Ebben a helyzetben a legfelsőbb bíróság parlamenti egyszerű felülírása a végső döfés, ami azt jelentené, hogy a törvényhozási és a végrehajtási ág egy lesz, és szabadon garázdálkodhat, nincs, aki megfékezze, ellenőrizze a koalíciót. És az azt következőt, és az azt következőt. Bevégeztetett.
Sorozatunk előző része:
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
