A kibuc egy különleges életforma, amelyet tagjai szabad akaratukból választottak. Ennek az életformának a kialakítását a 20. század elején a szocialista ideológia ösztönözte azzal a céllal, hogy a diaszpóra zsidóságának társadalmi és gazdasági feltételeit megváltoztassa, hogy munkások és mezőgazdasági munkára alkalmas földművelők legyenek Erec-Izraelben. A nehéz életfeltételek arra késztették az első halucokat, hogy kommunákban, két kezük munkájából, szegényes körülmények között éljenek. A kibuctagok (kibucnyikok) számára meghatározó az a döntés, hogy egy olyan közösség tagjai, amelyben a köz és az egyén érdeke egyenrangú, sőt a közösség előbbre való az egyénnél.
Az első kibucot, Deganiát, 1910-ben a Kineret-tó (Galileai-tenger) partján hét alapító tag hozta létre. Más zsidó lakta településektől távoli, lakatlan, mocsaras területen telepedtek le a környékbeli arab lakosok folytonos zaklatásai közepette. Eltökéltségük példát mutatott az utánuk érkező több tízezer alijázónak.
A kibuc törvényei
A kibuc Izrael társadalmának elválaszthatatlan része, az ország törvényei a kibucra is érvényesek. De egyedi formája miatt saját törvényei is kialakultak. A kibuc központi döntéshozó szerve a közgyűlés, amelyben minden kibucnyik szavazati joggal részt vesz. A közgyűlés gyakran, hetente vagy ritkábban ül össze. A kibuc vezetése a titkárság, a titkár és a többi feladatra választott vezető feladata. A kibucban közvetlen demokrácia uralkodik, minden kibucnyik szavazhat, és minden kibucnyikra szavazhatnak.
A kibucok első éveiben egyáltalán nem létezett magán-, csak köztulajdon. A kibucnyiknak, akár sátorban, akár barakkban, akár épületben lakott, még saját vízforralója sem lehetett. Az évek során mindez megváltozott, ma már minden kibucnyik magántulajdona fölött maga rendelkezik.
Munka a kibucban
Kezdetektől napjainkig a kibucokban minden férfi és nő egyenjogú. A kibuc alapelve az önálló munka. A bérmunkások alkalmazása kihasználásnak számított. Ez is megváltozott a gyakorlati szükségletek és az ideológia változása miatt. Az első kibucnyikok a mezőgazdasági munkát nemcsak szakmának, hanem saját maguk, a föld és a zsidó nép megváltásának tartották. Az első kibucnyikok a nép halucainak vélték magukat, mivel generációkon keresztül gettókba zárva éltek a szétszóratásban, és nem végezhettek semmiféle alkotómunkát.
Kezdetben a mezőgazdasági tevékenység elsősorban az önellátást szolgálta, és csak később kezdtek nagyobb mennyiség termelésébe. A kibucnyikok nem rendelkeztek előzetes földművelési ismeretekkel, a gyakorlatban tanulták meg, küldetésnek tekintették. Ma már a kibucok mezőgazdasága világviszonylatban is a legfejlettebbek közé tartozik.
Az első évtizedekben a kibucnyikok a földművelést elsőrendűnek, az ipari munkát feleslegesnek tartották, hiszen ipari termékre a kibucnak nincs szüksége. De a valóság más volt. Az első kibucok közül több is földművelésre alkalmatlan területen létesült, kénytelenek voltak más megélhetési forrásról gondoskodni. A létfenntartás erősebb volt az ideológiánál. Más kibucokkal, illetve a környék gyáraival közös ipari létesítményeket hoztak létre. Ezzel meg is dőlt a bérmunkát ellenző szemlélet. Az ipari tevékenység jelentős támogatást nyújtott a kibucnak, és megváltoztatta a munkabeosztást és a feladatok elosztását. Az irányításhoz hozzáértő vezetőre, a munkához szakemberekre volt szükség, akik huzamosan működtek feladatkörükben.
A különféle szolgáltatások a kibucban
Amikor a kibucok szegények voltak, és csak az alapvető szükségletekkel láthatták el a tagjaikat, nem volt nehéz fenntartani az egyenlőség elvét. Ma már a kibucokban magas az életszínvonal, a kibucnyikok egy része tehetős, az egyenlőség elve eltűnt. Egykor kevéssel is beérték, az akkori ideológia szellemében szükségletük és a lehetőségek szerint éltek. Ma a kibucnyikok különböző életszínvonalon élnek. A kibuc korábban és most is biztosítja az alapvető szükségleteket. Élelmezés az étteremből, orvosi ellátás, ruházat a mosodán és a ruharaktáron keresztül, áram- és vízszolgáltatás javítása, a lakások karbantartása, az idősek és a rászorulók gondozása.
Oktatás és család
A közös nevelés volt kezdetben az elfogadott szemlélet. A gyerekek születésüktől felnövésükig a gyerekházban nevelkedtek. A szülők sátrakban vagy barakkokban laktak, nem volt hely a gyerekeknek. Az első generációnak szigorú nevelési elvei voltak, a szülők alig mutatták ki érzelmeiket, és úgy nevelték a gyerekeket, hogy megbirkózzanak az élet nehézségeivel. Munka után találkoztak, és néhány órát együtt töltöttek a gyerekeikkel, este pedig visszavitték őket a gyerekházba. Az ideológiai megfontolásból, munka- és megélhetési körülményekből adódó közös nevelést addig bírálták, míg be is szüntették. A szülők második generációja a másik végletbe esett, a gyerekek hazaköltöztek, és a szülők felelősek értük, oktatási intézményekben tanulnak, és otthon laknak. Több kibucban befogadnak máshonnan érkező gyerekeket, akik a közösség tagjaivá válnak.
Vannak kibucok, ahol három vagy négy generáció is együtt él. Amikor eljön az ideje, a fiatalok összeházasodnak, az esküvő előtt is összeköltözhetnek. Köthetnek házasságot polgári vagy vallásos szertartás szerint. Az ifjú pár saját lakást kap a kibuctól. Ha válásra kerül a sor, külön lakást kapnak, a gyerekek pedig tanulnak a megszokott oktatási intézményben.
Politika és ideológia
A kibucmozgalom mindig az erec-izraeli munkáspárthoz tartozott. A mozgalom tagjai a politikai tevékenységet küldetésnek, a társadalmi harcot kötelességnek, a mindennapi élet elválaszthatatlan részének tekintették. Íratlan törvény volt a részvétel a május 1-i felvonuláson és a munkáspárti vezetők előadásain. Még a kibuc gazdasági nehézségeinek idején is jártak küldöttek a városban, hogy közelítsék a lakosságot a szocialista ideológiához. A Szovjetunió meghatározta az izraeli munkásmozgalom tevékenységét. A kibucok hűségesek voltak a Szovjetunióhoz és a cionista ideológiához is. Politikai kérdésekről folytatott heves viták miatt egyesek elhagyták a kibucot, vagy a nézetkülönbség szakadáshoz vezetett. Politikai okokból szétváltak kibucok, néhányan másik kibucba költöztek, vagy újat alapítottak. Évtizedeken keresztül voltak a parlamenti képviselők és a miniszterek között kibuctagok. Ben-Gurion, Izrael Állam első miniszterelnöke élete végén lépett be Szde-Boker kibucba a Negevben. Golda Meir, a negyedik miniszterelnök Merhavia kibucból indult, egy későbbi miniszterelnök, Levi Eshkol pedig Degania kibucból. Mose Dajan tábornagy, hadügy- és külügyminiszter Deganiában született. Jigal Allon, a függetlenségi háború harctéri parancsnoka, külügyminiszter Ginosar kibuchoz tartozott, és a sor még folytatható. A kibucmozgalom, a munkásmozgalom haluc alakulata a kormányváltás után (1977), amikor a jobboldal került hatalomra, hanyatlásnak indult, és véget ért egyedülálló vezető szerepe az izraeli társadalomban. A változások ellenére a kibuc máig egyértelmű politikai szemléletet képvisel.
Katonai szolgálat
A kibucnyikok a katonai szolgálatot kötelességnek és küldetésnek tekintik. A hadsereg elit egységeiben már a harmincas-negyvenes években kitűntek néhányan. Jigal Allon huszonnyolc éves volt, amikor kinevezték a Palmah parancsnokává. Sokan szolgáltak az angol hadseregben a második világháború alatt. A vészkorszak idején a kibucokhoz tartozó ifjúsági mozgalomból kerültek ki az ellenállás vezetői. Mordechaj Anielewicz, a varsói gettófelkelés parancsnoka, az ejtőernyős Szenes Hanna, a partizánok, Aba Kowner, Różka Korczak, Haika Grossman, Goldfarb Cvi és még sokan mások.
Kultúra, művészet és oktatás
Az új kibuctársadalom formálói új kultúrára is vágytak. Izrael hagyományos ünnepeit a szétszóratás részének tartották, és olyan ünnepeket szerettek volna, amelyek szerintük illeszkednek a hazatérő zsidók életéhez. A kibucokban feszült légkör alakult ki a művészekkel szemben a legfontosabb kérdés körül: szabad-e a művésznek bezárkózni a művészetébe, miközben a kibucban hiányoznak a dolgos kezek. És mégis, a művészet minden ágazata kifejlődött, az irodalom, a festészet, a szobrászat, a zene, a tánc, a színház és a film, s az ország vezető művészei kerültek ki a kibucokból. Az évek során lehetőség nyílt egyetemi tanulmányokra és kutatómunkára is, közülük került ki az egyetemi élet számos kiváló vezető egyénisége.
A vallásos kibuc
Csaknem valamennyi kibucmozgalomra érvényes törvény a vallásos kibucokra is vonatkozik, bár a vallásos kibucok életvitelének alapja a hagyomány. A vallásos kibucmozgalmat 1938-ban alapította a Hapoel Hamizrahi, ideológiai szemléletéhez tartozik a cionizmus, a szocializmus és a hagyományőrzés. Az első vallásos kibuc, Tirat-Cvi 1937-ben létesült Bet-Sean völgyben, az ’őrtorony és védőfal települések’ egyik első kibuca volt. Húsznál kevesebb a vallásos kibucok száma.
Az új telepeket, hogy az arabok és esetleg az angolok ne zavarhassák meg, huszonnégy óra alatt húzták fel a Keren Kajemet földjein. A belső udvart deszkapalánkokkal vették körül, és kaviccsal töltötték ki. Ez a szendvicsszerű kerítés felfogta a puskagolyót. Belül három-négy deszkaépítmény szolgált ideiglenes lakásul. Egy őrtorony vigyázta a telepet, és házi generátor szolgáltatta a villanyt az őrtorony fényszórójához. Egy szomszédos kibucban készítették elő az építmények favázait, és mindent, amire az első napokban szükség volt az új telepen. Kora hajnalban indult el a teherautó-karaván célpontjára, és vitte a töméntelen sok faanyagot, a pár tucat telepest és két-háromszáz önkéntest, hogy segítsenek az építésben. Egy század harcos biztosította a munkálatok zavartalan lebonyolítását. Estére minden kész lett, a segítőtársak visszatértek bázisukra, csak az új kibuc, az új telep lakói maradtak.
Szabó Ödön (Jeshurun Elijahu): Szabadságharcosok, 1985
Napjainkban Izrael területén szétszórva kétszázhetven kibuc található, helyenként száznál kevesebb, másutt csaknem ezer tagot számlálnak. Az utóbbi években sokan szeretnének csatlakozni a kibucokhoz, elsősorban a magas életszínvonal miatt. A változások miatt mintegy kétszáz kibuc közösségi településsé alakult. Körülbelül hetven kibuc továbbra is megtartotta a kibuc formát, vagy épp elkezdődött az átalakulása. A második és a harmadik generáció megváltoztatta a kibucot és arculatát – lehetséges, hogy a következő generáció visszatér az eredeti elgondoláshoz?
Vajon sokáig lesznek még kibucok? Semmilyen közösség nem létezhet, ha létezését semmi nem indokolja.
Vajon a kibucnyikok megmaradnak a termőföld és a kézműves munka elkötelezett híveinek? A kibuc még mindig otthont nyújt tagjainak, akik szeretik és büszkék rá.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Netzer Eli Budapesten született, 1944-ben szüleivel együtt hamis papírokkal menekült meg. 1949-ben alijázott Dalia kibucba, azóta ott él. Nyelvészetet, héber irodalmat és jogot tanult. Tanár, költő és író, harminc könyv, főleg verseskötetek szerzője, műveit több nyelvre lefordították. Számos izraeli irodalmi díjjal, Budapesten pedig a Herzl–Nordau-emlékéremmel tüntették ki. A Maarehet könyvkiadó alapítója és vezetője. Amszterdamban, Párizsban és Budapesten a Szochnut és az országos kibucmozgalom kiküldöttje volt.
