barukh nem tudja
hogy a nagypapa
a ház másik oldalán
végülis
egyedül lakik-e
vagy a nagymamával
mert amikor
barukh beköltözött a házba
a családjával
akkor látott
egy nagymama-forma nénit
a nagypapánál
de aztán
azóta
sem
a ház a kurd-negyedben áll
a három lakásban
kettő és fél család lakik
barukh családja az utcaszinten
hátul
az emeleten
az özvegy apuka
a négy fiával
az özvegy apuka segített
barukh családjának
amikor eldugult a csatorna
és a szar elárasztotta a lakásukat
erről nem írtam
mert olyan brutális volt
hogy nem tudtam honnan megfogni
a ház másik oldalán
az utcaszinten
elől
lakik a nagypapa
a négy félárva fiú nagypapája
és valószínűleg a nagymama is
a ház mögött
van egy hátsó udvar
ami a barukh családja által bérelt
lakáshoz tartozik
a betont
kopott
száraz
műfű borítja
a bejárat felőli végén pedig
egy narancsfa áll
nem sokkal azután
hogy barukh családja beköltözött
a nagypapa hátra botorkált hozzájuk
megállt a narancsfánál
amin akkor még minden gyümölcs
apró és zöld volt
és némi nosztalgiával a hangjában
arról beszélt
hogy milyen csodálatosan édes
narancs terem a fán
ízes héberséggel beszélt
erős torokhangokkal
olyanokkal
amilyeneket
csak azok használnak
akik arab nyelvű
országban születtek
és tanultak beszélni
és onnan alijáztak izraelbe
és héberül
már csak arab után
izraelben tanultak meg
a kurd zsidók
többnyire
iránból
irakból
és törökországból
jöttek izraelbe
ezek közül
csak irak arab nyelvű ország
úgyhogy a nagypapa
valószínűleg onnan jöhetett
az ötvenes években
a kurd zsidók
akik itt a kurd-negyedet lakják
kilencvenkilenc százalékban
azt a kormányt támogatják
ami ellen barukh tüntetni szokott
ennek nincs jelentősége
vagy talán mégis
a narancsfáról
és a gyümölcséről
a nagypapa
mindenesetre
olyan szeretettel beszélt
ami túlmutatni látszott
a hátsó udvarban álló
fiatal fa lehetséges érdemein
eltelt egy hónap
és a nagypapa
újra hátra botorkált
és elmagyarázta
hol talál barukh deszkákat
ha a közelgő szukotra
a sátrak ünnepére
pusztai hajlékot
akarna építeni az udvarban
miközben visszafelé botorkált
megállt a narancsfánál
letépett néhány éretlen gyümölcsöt
és újra elmondta
hogy milyen csodálatosan édes lesz
a narancs a fán
amikor majd megérik
körülbelül két hónappal később
a nyári napnak
és a téli esőnek köszönhetően
megérett a narancs
igazi narancs
nem bolti
ami olyan
mintha gyárban készült volna
mindegyik egyforma
és alig van bennük mag
igazi narancs
a legnagyobbak
fele akkorák
mint amiket a boltban kapni
igazi narancs
ütött-kopott
telis tele maggal
és gyümölcscukorral
tíz darabból lehet kifacsarni
egy deci
mézédes
narancslevet
körülbelül két hónappal ezelőtt
egy péntek reggel
barukh összeszedett
másfél-két kiló narancsot
a fa alól és a fáról
betette őket egy zacskóba
és átment a ház túlsó oldalára
bekopogott az ajtón
és amikor a nagypapa
kinyitotta az ajtót
odaadta neki a zacskó narancsot
a nagypapa rosszul lát
nem ismerte meg barukhot
úgyhogy ő mondta neki
hogy ő a szomszéd
és hogy narancsot hozott
a fáról
a nagypapa
gyanakvó
kemény kurd tekintete
meglágyult
és megköszönte a narancsot
barukh békés szombatot
kívánt neki
és elindult
hogy kivigye a szemetet
a nagypapa még utána kiáltott
hogy barukh menjen be hozzá
de barukh vissza kiáltott
hogy nem tud
dolga van
de köszöni
barukh kezdi elfogadni
hogy soha nem lesz
az a csevegős fajta
pedig héberül
szívesen lenne az
ahogy magyarul
még csak nem is vágyik rá
szívesen leülne a nagypapához
és beszélgetne vele
egy arab kávé mellett
gyakorlatilag bármiről
szívesen meghallgatná
az élettörténetét
és szívesen kérdezne tőle
rengeteg mindent
mert annyira érdekli
hogy hogyan éltek
kurdisztánban
aztán izraelben
régen
de barukhnak
akkora szociális kihívást jelentene
egy ilyen beszélgetés
hogy nem tudja felszívni magát rá
hiába tudja
hogy nem csak önmagát
de a nagypapát is
boldoggá tenné vele
hiába tudja
hogy egy ilyen beszélgetés
vagy akár beszélgetések
rendszeresen
akár hetente
egy szál
egyre erősödő gyökeret jelentene
a kemény jeruzsálemi kőben
az ő egyre erősödő gyökerét
hiába
nem megy
és ezt kezdi elfogadni
nem fog
beszélgetések segítségével
otthonra találni
azt kell csinálnia
amit tud
ami megy
úgyhogy
barukh
körülbelül két hónapja
minden péntek reggel
összeszed másfél-két kiló narancsot
a fa alól és a fáról
beteszi egy zacskóba
és mielőtt elindulna
hogy megvegye
a szombati kalácsokat
a családjának
átmegy a ház túlsó oldalára
bekopog az ajtón
és amikor a nagypapa
kinyitja az ajtót
odaadja neki a zacskó narancsot
ha a nagypapa nem nyit ajtót
akkor ő nyit be
és beteszi
a zacskót
az ajtó mellé
a konyhai sájsra
a műmárvány pultra
tegnapelőtt
péntek reggel
amikor bekopogott
a nagypapa nem nyitott ajtót
de barukh hallotta a hangját belülről
úgyhogy benyitott
és meglátta a nagypapát
aki néhány méterre az ajtótól
telefonon beszélt
barukh felmutatta a zacskó narancsot
letette a pultra
és békés szombatot kívánt
a nagypapa
a telefonnal a fülén
barukhra mosolygott
és a kezével dobott neki egy puszit
barukh elmosolyodott
és ő is dobott a nagypapának
egy suta puszit
aztán becsukta maga után az ajtót
és ment a dolgára
kalácsot venni
a puszi miatt akartam megírni
ezt a történetet
a narancs történetét
más szenzáció nincs benne
a nagypapa nem hal meg
és a fa is ott áll a helyén
a puszi miatt
akartam a történetet
mert az
mármint a történet
pont akkor kezdődött
amikor két hónappal ezelőtt
barukh családjának
nem volt mit ennie
barukh akkor kezdte
a hátsó udvaron álló fa gyümölcsét
áthordani a nagypapának
nem azért
mert a nagypapának
nem volt mit ennie
hanem azért
mert neki
és a családjának
nem volt mit ennie
nem tudom ezt jobban elmagyarázni
a narancsokból
mindenesetre
egy puszi lett
illetve barukhéval együtt kettő
és egy pillanat
amikor barukh otthon érezte magát
csak ennyit akartam mondani a narancsról
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
