Tisa Beáv (Áv hó kilencedik) napján a Szentély lerombolására emlékezünk. A gyásznapon sokan 25 órás böjtöt tartunk, de akik nem, a múlt fényében azok is Izrael jövőjéért aggódó tekintettel szemlélik a jelen eseményeit. A társadalmi szembenállás minden korábbinál nagyobb méreteket ölt, ami az ország gazdasági és katonai erejét csökkenti. Izrael létét veszélyezteti.
Jól tudjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt nem a rómaiak miatt pusztult el a második szentély: a zsidó társadalmon belüli polgárháborús helyzet miatt. Már a Talmud bölcsei is a testvérgyűlöletet nevezték meg fő okként. A Flavius munkáiból ismert borzasztó részletek is ezt támasztják alá: az egó és a kompromisszum-képtelen, vak önigazság által tüzelt testvérgyűlölet vezetett a Templom pusztulásához. A függetlenség elvesztéséhez, a galuthoz.
Izrael most beteg, de sokan hisszük, hogy kigyógyul belőle. Ami nem pusztít el, erősebbé tesz – tartja a mondás. Bízunk benne, hogy végső soron megerősödéséhez vezet majd ez a mostani egymásnak feszülés is. Reméljük, oda vezet mindez, hogy Izraelnek, mint minden normális demokráciának, lesz végre alkotmánya. Amely garantálja a demokratikus jogállam alapjait. A törvény előtti egyenlőséget, a hatalmi ágak függetlenségét, a fékek és ellensúlyok kiegyensúlyozott harmóniáját. Ez az alkotmányos Izrael maga lesz a kánaán. Az Ígéret Földje.
Aktuális hetiszakaszunk (Váetchánán) minden évben Tisa Beáv napját követő szombatra esik. Nem sok ilyen “állandó” hetiszakasz van, és ezek mindig szoros összefüggésben állnak a zsidó év soron következő ünnepeivel, emléknapjaival. Mostani hetiszakaszunkban Izrael népe Kánaán határán áll, Mózes búcsúbeszédet mond. „Hiába könyörögtem az Örökkévalónak” – mondja – „hogy láthassam azt a jó országot. Nem mehetek be veletek”. Az Örökkévaló hallani sem akart róla. Áron is meghalt nem sokkal korábban: a halálát elbeszélő hetiszakaszt mindig Tisa Beáv előtt olvassuk. Az Ígéret Földje határán állva már világos a nép előtt: nem Mózes és Áron vezeti be őket Kánaán földjére.
Áron az egyetlen ember, akinek halálozási évfordulóját fontosnak tartja megemlíteni a Tóra: Áv hó első napja. Nem véletlenül: az első főpap halálozási dátumának említése emlékeztet minket az általa megkezdett, Szinájon kapott áldozati kultusz, és az annak otthont adó központ 2000 évvel ezelőtti végére. Áv hó kilencedikén. És arra figyelmeztet, hogy a gyűlölet hatalmas erő. A legszentebb templomot is lerombolja.
Most mi is ott állunk azon a bizonyos határon. Számunkra is világos, és egyre többek előtt: az alkotmányos Izraelben az államot el kell választani a vallástól. Nem Mózes vezetésével jön el itt a kánaán.
Ebben az eljövendő, alkotmányos Izraelben, ahogy a próféták is megálmodták, Jeruzsálem tényleg a béke fővárosa lesz.
Hosszú addig még az út. Fájdalmas kompromisszumok és vallási-etnikai határokon átívelő, országos összefogás kell hozzá, de úgy hiszem, ennek is eljön az ideje. Sokan reméljük, hogy minél hamarabb. Mert szeretjük Izraelt.
Pedagógus, tanár Jeruzsálemben, az Izraelinfo állandó szerzője
