Az ebédszünetben van ebéd, a kávészünetben van kávé – és mi a helyzet a tűzszünettel?
A héber nyelvben az olyan kifejezések, mint a הפסקת אוכל (hafszakat ochel – ételszünet), a הפסקת קפה (hafszakat kafe – kávészünet) és a הפסקת אש (hafszakat es – tűzszünet) nyelvtanilag az ún. szmichut kategóriájába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy két szó – legtöbbször főnevek – áll egymás mellett és alkot egy egységet. Az első tag a „támaszték” (niszmach), a második a „támaszkodó” (szomech).
Az ilyen összetett szavakban a két tag között különböző jelentésbeli kapcsolatok lehetnek. Az „ételszünet” és a „kávészünet” kifejezésekben például a második tag a célt jelöli: olyan szünetről van szó, amely az étkezésre vagy a kávézásra szolgál. Hasonló példák erre a שולחן עבודה (sulchan avoda – „munkára szolgáló asztal”) vagy a חדר משחקים (chadar miszchakim – „játékra való szoba”).
Ezzel szemben a hafszakat es (tűzszünet) kifejezésben a második tag nem célt, hanem a cselekvés tárgyát jelöli: azt, hogy a tüzet szüntetik meg. Ugyanez a szerkezet figyelhető meg a תריקת דלת (trikat delet – ajtóbecsapás) vagy az אכילת פיצה (achilat pizza – pizzaevés) kifejezésekben, ahol a második tag azt határozza meg, hogy mit cselekednek: az ajtót csapják be, a pizzát eszik.
Ennek alapján talán remélhetjük, hogy a tűzszünetben nem lesz tűz.
Főkép: Az Izraeli Hadsereg szóvivője
Olvasószerkesztő, rovatvezető
