Dr. Schőner Alfréd egyetemi tanár, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorának apró mozaikjai Izrael közelgő függetlenségi napja alkalmából:
„Legyen áldott az Örökkévaló a Világ Alkotója, aki életben tartott bennünket, aki megtartott bennünket és engedte számunkra, hogy megérjük a mai napot!”
A régi mondás úgy tartja, a „cseppben benne van a tenger”. Így tehát kis mozaikokat szeretnék feleleveníteni, figyelmetekbe ajánlani. Ezekből a mozaikokból kirajzolódik az a kép, ahogy látjuk, látom Izrael Államát.
Nem olyan régen, egy viszonylag fiatal, tragikus sorsú, ember az űrbe szállt. Ő volt Izrael első asztronautája. És felülről az űrből, amikor lenézett a nagy sűrűségbe, látott egy zöldellő, hatalmas oázist, ahol minden zöld volt, minden virágzott. És mikor megkérdezte társaitól, akik járatosak voltak a galaktika kutatásban, hogy mi az a világítóan, melegítően, áldóan a mélységig hatoló zöld szín, azt válaszolták, amit ott lent a sűrűben látsz, az a sziget – Izrael.
Mozaiktöredék csupán?
Ha azt mondod szirénahang és egy perc néma felállás, emlékezés a holocaustra, emlékezés az elmúlt évtizedek tragikus hőseire, hősi halottaira, akkor ez Izrael.
Ha örömtüzeket, tűzijátékot látsz, az is Izrael.
Hogyha elmész a Jád Vásem múzeumba, ahol szörnyűségek sokaságát eleveníti fel a modern tudomány, s elhagyva a borzalmak és emlékek e szörnyű világát, abból kilépve kitárulkozik eléd a csodálatos színben pompázó Jeruzsálem, igen ez Izrael.
Ha a legújabb statisztikai adatokat idézed, hatmillió kilencszáz ezer lakosa van Izraelnek. Zsidók és arabok. Igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Tóra tanulás B’né B’ráktól Jeruzsálemig, világi tudományok Jeruzsálemtől Haifáig, a negevi Ben Gurion Egyetemtől a Bár Ilán Egyetemig, a Techniontól a Nobel díjig, igen ez Izrael.
Ha a héber nyelvet hallod a maga zeneiségében, harsány mivoltában, jókedvében, igen ez Izrael.
Ha kibucba mész és látod ezeket a szent lelkületű embereket átszőve a modernkor szellemével és mindenütt sok-sok gyermeket, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Ha megérted, megérinted a Siratófalat és érzel valamit a Végtelenből, ha megérinted a Kotelt, és úgy érzed, hogy közel van hozzád az Örökkévaló, igen akkor ez Izrael.
Amikor repülőgéppel szállsz oda, és a tengeri út után meglátsz egy virágzó szigetet, és hogy autófolyamok áramlanak az autópályákon mindenütt mélyen alattad, igen ez Izrael.
Ha önvédelmi háborúkról hallasz és beszélsz rokonnal, baráttal, testvérrel, aki nemcsak a holocaust éveit élte át, hanem az elmúlt háborúkat is, azt mondod igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Te, aki ebbe a templomba jársz évtizedek óta, és együtt imádkozol velünk itt e helyen, és kiejtetted a szót, ami alig két évtizede ebben az országban még tilos volt, és beszéltél arról, amiről nem volt szabad, s kimondtad azt, amit mindannyian éreztünk, akkor tudtuk, hogy a gondolat közepén ott áll az a fogalom Izrael. Akkor csak suttogva szóltunk róla, csak lelkünk mélyén pezsgett a szó, amikor még gondolkodni is tilos volt, igen, az volt Izrael.
Amikor imádkozunk, és imádságunk nyelvében visszanyúlunk a múltba, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Amikor látjuk a fejlődést, és a feszültséget, a terrorcselekményeket s a másik oldalon az örömöt a szombati áhítat lélek-andalító magányában, amikor látjuk izraeli testvéreinket, a mieinket, ahogy küzdenek a jelenért, a holnapért, mindannyiunkért, azt mondjuk, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor látod a mosolygós tekintetet és a fáradt redőzött homlokot, amikor látod az örömöt és látod a mindennapok gondját, azt mondod, igen ez Izrael.
Amikor azt mondod, hogy Közel-Kelet és demokrácia, mondhatnók a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, akkor ez Izrael.
Alig egy emberöltővel ezelőtt még titokban hallgattad az izraeli rádió, a Kol Jiszráél magyar nyelvű adását. Manapság nézed az interneten az Izraeli Televíziót, s lassan nem is csodálkozol, hogy immáron harmadszor e rövid néhány év vagy évtized alatt a Maccabi Tel-Aviv kosárlabda csapata „végig veri” Európát, és szinte hihetetlen módon Moszkvában – 6000 szurkoló előtt – kivívja a Bajnokcsapatok Európa Kupája győzelmet, igen, ez is Izrael.
Amikor elesett embert látsz, és látod a megértő tekintetet, amikor nem ismered azt a szót, hogy kiközösítés, hanem azt vallod, befogadás, amikor azt látod, hogy szeretet és azt hallod, hogy tolerancia és elfogadod a másságot, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor azt látod, hogy kinyitják a kapukat, és azt mondják, hogy „jöjjetek csak nyitva lesz a ház” akkor igen, ez Izrael. Amikor hívnak, és amikor jössz, amikor látogatásra mész, amikor imával fohászkodsz, igen ez Izrael.
Mozaiktöredékek csupán?
Amikor imáinkban ott jártunk, és amikor először letettük oda a lábunkat, s lelkünk az ősök szellemét idézte, valami olyasmit éreztünk, ami egyedi és megismételhetetlen, igen ez Izrael.
Hogy Magyarországon, szülőföldeden élsz, a te jogod és lehetőséged. Becsületesen élni, dolgozni itt e honban. Imáidban, vagy tetteidben azonban ott van Izrael. A lehetőség, amely mindannyiunk számára adott. A visszatérés, a hazatérés.
Mozaiktöredékek csupán?
Jom Háácmáut napján, a függetlenség évfordulóján, itt e közösségben is imádkozunk úgy illik, hogy szálljon fohászunk és zárjuk e gondolatsort. A mozaikok csillogó, néha megkopott, színekben villódzó, de néha töredezett összhatása a jelen valóságát és a jövőt körvonalazó összképét sejteti. Igen, ez is Izrael!
„Mennyei Atyánk Világ Alkotója, add, hogy meghallgatásra találjon fohászunk, add, hogy meghallgatásra találjon lelkünk minden egyes rezdülése, és legyen Izraelnek, az egész világnak osztályrésze a békesség, a nyugalom, a megértés és a szeretetet!”
Izraelben élő szégyenlős szerkesztő/újságíró
