Ki a bűnös? Elor Azaria megtöri a hallgatást?

Ügyvédei megpróbálják bebizonyítani, hogy más, hasonló eseteket másképpen kezelt a katonai ügyészség és a katonai rendőrség, mert azokról nem készült filmfelvétel, mint a jelenleg történtekről – ahogy ezt Azaria maga önszántából jelezte a tárgyaláson, amikor olyan történetet említett, melynek során egységének katonái megbilincselt palesztint vertek parancsnokaik tudomásával, de az esetet senki sem rögzítette, és nem volt semmiféle következménye.

A héten világossá vált, hogy a hebroni “lövő katona” perében egy történelmi esemény jellemzői figyelhetők meg: időzítés, visszhang, szimbolizmus, egymásnak ellentmondó narratívák. Csakhogy egy dolog hiányzik a perből: az összefüggés, a kontextus. A törvényszék földrajzi és politikai háttér nélkül foglalkozik a részletekkel, amelyek enélkül hiányosnak, szinte másodlagosnak tűnnek. Ez a hiba jól ismert és nagyon jellemző az izraeli társadalomra, de még mindig csodálkozást kelt. Ésszerű határt kellene szabni a kapkodásnak és a vakságnak. Ha valóban történelmi perről van szó, akkor Elor Azaria védelmének vonala: az idő és a hely szelleme. A tettéhez vezető gondolatok igazolása helyett a szelektív felelősségre vonás mellett kell érvelnie. Noha sok olyan eset volt már, amikor katonák és rendőrök fenyegetést nem jelentő palesztinokat lőttek le, ennek ellenére eddig csak ez az egy emberölésről szóló vádirat született.

sovrim stika

Ezekben a napokban Elor Azaria a vádlottak padján ül, és a bíróság előtt saját verzióját adja elő azokról az eseményekről, melyek arra vezették, hogy ez év március 24-én a hebroni utcán fejbelője Abed Al-Fattah Al-Sharifot.

Érdemes lenne kijelentenie bírái előtt: ő egy egyszerű katona. Valóban meghúzta a ravaszt, és felelősséget kell vállalnia tettéért, de az adott idő és a hely enyhítő körülményt jelentenek számára. Hebront jelölték ki szolgálati helyeként, ahol a bibliai atyák jogán Izrael 200.000 palesztin létezését és szabadságát tartja zálogban egy maroknyi zsidó fanatikus érdekében (Hebron zsidó lakossága 500 fő). Ezzel világossá tették számára, hogy az ártatlan palesztinok élete és jogai értéktelenek. Mire kellett volna következtetnie ebből a katonatársára támadó palesztin életére és jogaira vonatkozóan?

Azon nincs vita, hogy Azaria Al-Sharifra lőtt és megölte. Ügyvédei eddig a lövés igazolásával érveltek, arra az állításra alapozták a védekezést, hogy féltette saját, és a körülötte lévők életét, így ez az esemény az elmúlt hónapok lövöldözéseihez hasonlóan elfogadható. Vannak, akik azt állítják, hogy az az egyetlen különbség, hogy őt filmre vették, másokat pedig nem, de ez pontatlan állítás.

Februárban a Mohammed Abu Khalafot agyonlövő rendőröket filmre vette az Al-Jazeera éppen helyszínen tartózkodó stábja, ő is a földön feküdt, és nem jelentett veszélyt senkire. A Hadeel Al-Hashalmont ért lövés szintén akkor történt, amikor a fiatal lány már a földön feküdt, és nem fenyegetett senkit.

Közvetlenül a bírósági tárgyalás kezdetekor zárta le a katonai ügyészség az Israel Somer alezredes, a Binjamin hadosztály parancsnoka ellen folyó vizsgálatot, aki üldözte, hátbalőtte és megölte azt a fiút, aki kövekkel dobálta meg gépjárművét. A rendőrség egy önkéntese nemrég dicséretben részesült, miután a kamerák előtt végzett ki egy hatástalanított terroristát Jaffó sétálóutcáján. Elor hadosztályának (Kfir) egyik egysége a napokban véletlenül egy kődobálás helyszínén találta magát, azonosítás nélkül tüzet nyitott egy palesztin autóra, megölt egy ártatlan palesztin tinédzsert, és súlyosan megsebesítette barátait.

Az elmúlt évben több mint 220 palesztint öltek meg izraeli katonák és rendőrök. Közülük sokan katonákat és rendőröket érő támadásokban vettek részt, sokan pedig polgárokra támadtak. Azaria kivételével a katonák és rendőrök egyikét sem vádolták meg emberöléssel, annak ellenére, hogy a lövések sok esetben akkor dördültek el, amikor a támadók már senki számára nem jelentettek veszélyt. Mint még sok más történetben: “A sebesült palesztin lelövése Hebronban nem kivételes esemény“, “A lövő katona Hebronból nincs egyedül: a Kfir hadosztály öröksége“. Egyik esetben sem állítottak senkit bűnügyi bíróság elé a katonák vagy rendőrök közül.

Elor Azaria a bíróságon - fotó: Motti Kimchi
Elor Azaria a bíróságon – fotó: Motti Kimchi

De a legfontosabb: Elor Azariát arra tanították, hogy a katonai vezetés pusztán a politikai vezetés végrehajtó szárnya. És a politikai vezetés nagyon egyértelmű volt. Minden rögzítve van. Azaria csak azt csinálta, amit mindenki mondott neki:

Most mindannyian lapítanak, mint a nyulak. Uszítani, izzítani, a lángokon lovagolni – aztán megszökni a felelősség elől, az egyszerű katonát magára hagyni a terepen. Követelni kell, hogy Elor Azariának legalább lehetősége legyen megidéztetni őket, mindüket, az elsőtől az utolsóig – a védelem tanúiként. Csak így teszünk történelmi igazságot.

Elor csak a végrehajtó. Ő az a fegyver, amit ugyanazok a miniszterek, kneszet-tagok, parancsnokok tartottak kezükben (és máig is tartanak), akik pontosan arra szólítottak fel, amit ő csinált. Természetesen ő maga a bűnös az emberölésben, hiszen ő húzta meg a ravaszt, de ugyanezek a szemforgató “vezetők” vele egyenlő mértékben felelősek, ha nem még inkább. Az Elor lövését megelőző hónapokban 220 palesztint lőttek agyon katonák és rendőrök, akik közül egyetlen egyet sem vontak felelősségre vagy állítottak bűnügyi bíróság elé emberölés miatt. Nyomozási és felügyeleti mechanizmus hiánya révén az ország és a hadsereg magatartásában semmi nem készítette fel Azariát erre a vádiratra. Több tucat másik katona, aki ölt: hősök. Azaria, aki pontosan ugyanazt tette: gazember.

A fenti gondolatok nem mentik fel Elor Azariát felelőssége alól. Ő is egy bűnöző, akit többször rajtakaptak, hogy saját javára ferdíti el a tényeket, verziókat változtat, alaptalanul vádolja parancsnokait, és mindent megtesz, amire ügyvédei utasítják, hogy bebizonyítsa, indokoltan lőtte fejbe Abed Al-Fattah Al-Sharifot. Természetesen lehet egyedi esetként tekinteni a dologra, kapcsolat és tágabb összefüggések nélkül, miszerint egy katona megszegte a parancsokat, és megölt egy embert, aki nem veszélyeztette. Ezzel a tárgyalás minden célja annak megmutatása lesz, hogy a több mint 220 halál közül egy, csak egyetlenegy volt elfogadhatatlan.

A védelem ügyvédeinek érdemes megfontolniuk, hogy Azaria helyett az államot ültessék a vádlottak padjára.

Források: Ynet, Sziha Mekomit, Haaretz

További cikkeink a témában: