Az itt következő írás egy tanulmány első része. A folytatást a következő napokban–hetekben, több részben közöljük. A tanulmány teljes formájában, héber nyelven, a megújuló „Alpaim” című kiadvány 2017 őszi számában fog megjelenni.
Reuven Rivlin elnök 2015. júniusi beszédében Herzlián rámutatott a lassan kikristályosódó valóságra, a négy szektorra, vagy törzsre osztódó társadalomra: világi, vallásos, haredi és arab. Érzékeltette, hogy a liberális világiak a másik három csoporthoz képest alacsony természetes szaporodási mutatóik miatt elvesztették számbeli fölényüket. Izrael közös identitás, értékek, jövőkép és összetartó „tábortűz” nélküli kisebbségek társadalmává válik. Minden törzs külön közösségi életet folytat, mely növeli a társadalmon belüli idegenséget és a toleranciahiányt. Ez az „új izraeli rend” az, melyre az állam elnöke figyelmeztet, és az Izraelen belül kialakult törzsek egyenlőségét és összefogását célzó tettekre szólít fel, a közös izraeliség alapján.
A négy törzsről szóló beszédben az izraeli társadalom kohéziója miatti általános aggodalom visszhangzik. Ezzel kapcsolatban a továbbiakban a következő kérdésekkel fogunk foglalkozni: Mit jelent a társadalom kohéziója? Ki értendő izraelinek, és ki nem? Milyen népességi csoportokra oszthatók az izraeliek? Mi az izraeliek legnagyobb közös nevezője (a „közös izraeliség” kérdése)? Miért nehéz kiszélesíteni és elmélyíteni a közös izraeliséget (a „behatárolt izraeliség” kérdése)? Milyen, a jelenlegi helyzetben megvalósíthatatlan lépés számít forradalminak a sorok egyesítésére? Mi az a reform, mely megvalósítható az izraeli csoportok egymáshoz való közelítése érdekében? Továbbá foglalkozni fogunk az arab és a zsidó közösség álláspontjával, a közöttük levő viszony javítására vonatkozó lépésekről.
Mit jelent a társadalom kohéziója?
A kohézió a népesség valamennyi csoportjának átölelését jelenti, és a mindenki számára szóló odatartozás, jólét, egyenlőség, tisztelet és igazságosság biztosítását. Ezekért a célokért mindenekelőtt az országnak kell tennie, de úgyszintén minden polgárnak, a szolgáltatási szektornak, és az államháztartásnak is. Társadalmi felelősség és kölcsönös felelősség a társadalom kohéziójának fontos részei. Azokban a társadalmakban, melyeken belül nagy különbségek vannak, el lehet érni a kohéziót a különbségek felszámolása nélkül és a társadalom részeinek egyetértésre való jutása nélkül is.
A kohézió hiánya kultúrális és társadalmi különbségeket tartalmazó társadalmakban fordul elő. A különbözőség meg nem értést eredményez, hierarchiát, megosztottságot, konfliktusokat, idegenséget és távolságot okoz. Két stratégia létezik a különbözőséggel való szembenézésre: vagy annak csökkentése és megszüntetése útján, vagy elfogadás és együttélés útján. A nyugati országok nagyobb része a különbségek megszüntetésének útját követi, az egyéni jogokat előtérbe helyező liberális demokrácia segítségével, melyben kizárólag az egyén kap jogokat, közös oktatással, a diszkriminációmentesség betartásával, polgári házasság és válás intézményével, valamint az asszimiláció bátorításának, illetve kényszerítésének további mechanizmusaival. Néhány ország, mint Belgium és Kanada elismeri és intézményesíti a különbözőséget és a megosztottságot, közösségi jogok nyújtásával, minden ilyen csoportnak külön oktatási rendszer biztosításával, a hatalom közös gyakorlásával, valamint kompromisszumok és megegyezések politikájával.
Súlyos kohézióhiány különösen a mély elkülönültségekkel szabdalt társadalmakat jellemzi. Ezek azok a társadalmak, melyekben egy vagy több megosztó tényező létezik. A kor, nem, társadalmi helyzet, politikai irány, az országba érkezés ideje, hely (központ, periféria), etnikum, nemzetiség, vallás, vallásosság, nemi irányultság olyan társadalmi megosztó tényezők, melyek ma minden társadalomban megtalálhatók. Ezek általában normális elkülönültségek, melyek nem különlegesek, és nem jelentenek problémát. De a társadalmak egy részében léteznek olyan mély megosztottságok, melyek éles ellentéteket, elkülönülést, politikai instabilitást és erőszakot keltenek.
Mi a mély elkülönültség, és miként különböztethető meg a normális megosztottságtól? A mélyen elkülönült csoportok három feltételnek tesznek eleget: éles ideológiai ellenkezés a főáramlattal, közösségi összetartás és erő. A mélyen elkülönült csoport a rendszerrel szembenálló ideológiával rendelkezik, vagyis nem ért egyet az ország meglévő jellegével vagy határaival, és egy alternatív verziót támogat. A közösségi összetartás különálló lakhelyben, különálló intézményrendszerben nyilvánul meg (mint például iskolák és pártok), valamint különálló polgári társadalomban és különálló identitásban. Az erő azt jelenti, hogy az elkülönült csoportnak vezetése van, szervezete és forrásai, melyek lehetővé teszik számára a társadalmi rend megingatását abban az esetben, amikor fenyegetettnek vagy sebzettnek érzi magát.
Kik az izraeliek?
Amikor a közös izraeliséggel foglalkozunk, mindenekelőtt meg kell határoznunk ki tartozik az izraeli társadalomba, és ki nem. A „ki izraeli” kérdése megelőzi a „mi az izraeliség” tárgyalását. Az izraeliség kizárólag az izraeliekre vonatkozik, ezért előbb el kell dönteni, ki az izraeli.
Általánosan elfogadott, hogy az izraeliek közé Izrael államának polgárai és állandó lakosai tartoznak, közöttük az arabok, a haredik és a telepesek. De vitás kérdés, hogy további népességi csoportokat is ide kell-e érteni. Mivel az izraeli törvények Kelet-Jeruzsálemre és a Golán-fennsíkra is kiterjednek, az államhoz kötött meghatározás az izraeliekhez kapcsolja a kelet-jeruzsálemi palesztinokat és a goláni drúzokat. A nagy Izraelt (Erec) támogatók elvileg az izraeliek közé kell, hogy sorolják a Nyugati part és a Gázai övezet palesztinjait is, mert az ellenőrzött határokon belül élnek, és a jövőben talán izraeli fennhatóság alá tartoznak majd.
Akik vonakodnak izraeliként elfogadni a Zöld vonal túloldalán élő nem zsidókat (Kelet-Jeruzsálem és a Golán-fennsík lakóit), azt állítják, hogy ők nem tartják magukat izraelinek, az izraeliek sem tartják őket izraelieknek, ők nem küzdenek azért, hogy izraeliek legyenek, jogaik és kötelességeik nem egyeznek az izraeliekével, és nem is viselkednek izraeliként. A fogalmat szűkítők nem tartják izraelinek azokat az országban illegálisan letelepedett munkabevándorlókat sem, kiknek gyermekei asszimilálódnak az izraeli nyelvbe és kultúrába. Továbbá az állandó jelleggel külföldön élő izraeliek sem izraeliek, mert Izrael nem életközpontjuk, annak ellenére, hogy egy részük megőrzi izraeli állampolgárságát, tulajdonát, családi kapcsolataik és barátaik vannak az országban, alkalomadtán ellátogatnak Izraelbe, és izraeliként tartja számon őket az izraeli népességnyilvántartás és a választói lista. A diaszpóra zsidói (7 millió) és nem zsidó családtagjaik (további 7 millió) nem izraeliek, annak ellenére, hogy a visszatérési törvény révén potenciális izraeliek.
A zsidók és nem zsidó családtagjaik, valamint a Zöld vonal másik oldalán élő telepesek Izrael polgári népességének 82%-át teszik ki. Mivel ők állandó és világos többséget jelentenek, Izraelnek a Zöld vonalon belül nincs demográfiai problémája, mely az ország zsidó és demokratikus jellegének megőrzésében gátolná.
A befogadó izraeliség, melybe beletartoznak a Zöld vonal túloldalán élő palesztinok, alapvetően különbözik a nélkülük meghatározott izraeliségtől. Ezért annak, aki az egyországi megoldást támogatja, részletes és meggyőző magyarázattal kell szolgálnia arról, miképp lehet megőrizni zsidó és demokratikus országként Izraelt a formális annektálás és a palesztinoknak adott teljes polgári jogok esetében. Amennyiben Izrael továbbra is megtartja a Nyugati partot, és palesztin lakosainak nem nyújt automatikusan polgári jogokat, az egyértelműen nem demokratikus, és ilyen vagy olyan formában apartheid országról lesz szó.
Az izraeliségről szóló értekezés ebben a tanulmányban leszűkítő, arra a felfogásra alapul, hogy a Jordán folyó és a Földközi tenger közötti terület gyakorlatilag felosztott, a Zöld vonal adott és létezik, az annak túloldalán fennálló helyzet pedig megszállás.
A szerző a Haifai Egyetemen a szociológia és antropológia szak professzora.
Fordította: Dar Sade
We would like to express our special appreciation and thanks to Professor Sammy Smooha for his permission to translate and publish this article.
A következő rész tartalmából:
Az izraeliek felosztása elkülönült csoportokra
Az izraeli népesség többféle felosztása létezik. A legszűkebb a kultúra szerinti felosztás. Hány fő, egyedi, önmagában álló, legitimitást nyert, stabil, nemzedékről nemzedékre öröklődő kultúra létezik Izraelben? Izraelnek csak három kultúrája van: a többségi csoport ivrit kultúrája, a haredi kisebbség haredi kultúrája és az arab kisebbség arab kultúrája. Mindhárom izraeli kultúra.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A „provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
