“Békére neveljük gyermekeinket” – említette Netanjahu az ismert izraeli mítoszt.
Vajon mit értünk “békére nevelés” alatt? A pici kortól kezdődő, az iskolaéveken át történő katonaságra való felkészítést, vagy a bevonulást lelkiismereti okokból megtagadók bebörtönzését? A tantervben évről-évre növekvő mennyiségű vallási és nemzeti tananyag oktatását, vagy a Területekre szervezett osztálykirándulásokat? A társadalmi csoportok alapoktatási szinten történő gondos elválasztását, vagy a problémás irodalom tantervből való eltávolítását?
Csak morgok… nem nekem szólnak ezek a mítoszok. Nem engem kell beetetni egy várható újabb béketárgyalás-forduló előtt. Én az asztalnál ülök sokadmagammal, soha fel sem keltünk onnan. Morcos szkepticizmussal köpködjük a szotyihéjat a kis tálkába az asztal közepén, és kínunkban jókat vihogunk egy-egy optimista gondolaton. Várjuk, hogy vezetőink odahajtsák a nyáj szanaszét rohangáló, teli torokból bégető, kékfejű részét is. Az asztal körül már rég béke van, a fejünk fölött lövöldöznek. A víz forr, iszunk még egy kávét.
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A “provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
