Még nem voltam iskolás, amikor egy este nálam idősebb baráttal aludtam egy szobában, miközben a szülők a konyhában társalogtak. Az igazság az, hogy nem aludtunk, hanem hangtalan, elfojtott röhögéssel viháncoltunk, ugráltunk egyik ágyról a másikra, kispárnával püföltük egymást. Egyszer aztán befejeztük a játékot. No nem azért, hogy aludjunk, hanem azért, mert felfedeztük a nagy kerek asztal közepén a damaszt terítő alól illatozó két tekercs mákos kalácsot. A felfedezést zsákmányolás követte, az utolsó morzsáig felfaltuk… Aztán nyugovóra tértünk. Hajnal felé szinte egyszerre arra ébredtünk, hogy a temérdek mákos kalács kiutat keres… Szóval akaratlanul megszabadultunk a finomságtól…
Kényes ízlésű gyermek voltam: ismerősöknél, barátoknál akármilyen hevesen, kedvesen kínáltak, nem fogadtam el semmilyen ételt. Ha azonban mákos süteménnyel kedveskedtek, azt soha nem utasítottam vissza.
A péntekben azt szeretem, hogy késő délelőtt megyünk a burekaszos bácsihoz, aki fekete kipát, fekete kötényt visel, mindig borostás. És Erecben, szerintem, a legjobb burekaszt süti. Ezeket fehér kartondobozba pakolja, melléjük kőkeményre főzött főtt tojásokat gurít egészben vagy – kérésre – vastag cérnával felkarikázva, illetve felnégyelve.
A minap én mentem burekaszhalmokért. Mikus leányka volt a kísérőm és a remélt tolmácsom. Vittem egy listát, amit átadtam a burekaszos bácsinak, aki gondosan rakosgatta a dobozba a krumplis, túrós, sajtos, káposztás, spenótos és még másos tésztákat – és hat keménytojást is…
Már fizetni akartam, amikor észrevettem a pulton a magát kellető mákos kalácsot. Nem rúd alakú külsőt viselt, mint Pesten, hanem fonott kalácshoz hasonló formát. Gyönyörűen ragyogott a sütés előtt reá kent tojásfehérjétől, és biztatóan bukkant elő a fonott tekervények közül a sok-sok mák.
Mondtam volna, hogy kérek egy mákost, de a szókincsemből mindez (ez is) hiányzik (még).
Semmi baj, hisz itt van az én kétnyelvű kis unokám:
– Mikus, kérjél nekem egy mákos kalácsot, jó? – hajoltam le őkelméhez hízelegve.
– Tucc te ángolul! – válaszolta hamiskásan a szinkrontolmács leányka, és elfordult.
Sürgetően mondott nekem valamit a burekaszos bácsi, amit persze nem értettem. Már emeltem volna a kezemet, hogy mutogatom a kívánt kalácsot, amikor is megvilágosodott az ivrit… Ohó, hisz vettem én már a Ben Jehudán is mákos sütit, és akkor valaki megtanított arra, hogy pereg…
– Öööö, van pereg plíz… – közöltem a burekaszos bácsival, aki vette a lapot, és zacskóba csúsztatta a mákos kalácsomat.
Kifelé menet fölényesen közöltem Mikussal:
– Nemcsak ángolul, de ivritül is tudok mákost venni, bübübü…
