A nők – lehettek ötvenen is talán – türelmesen álldogáltak az óvárosi nyilvános WC oldalában. Vártak. Nem nagyon beszéltek egymással, csak az egyenfekete burkák alól szemlélték a világot. Hirtelen kiözönlöttek a férfiak, hangosan nevetve-beszélgetve, majd a nők közelébe érve egyre bizonytalanabbul. A zsebükben kotorásztak, szemben állva a nőkkel, és figyelték őket. Kisvártatva az egyik burka alól jól ismert dallam hangzott fel, egy régi Nokia csengőhang. Az egyik, olyan harmincas férfi arca felderült, és a nőhöz sietett. Hamarosan különös kakofónia lett úrrá a téren. A férfiak a kezükre sandítva a telefonjukat babrálták és füleltek. Az ismerős hangokat követve feleségükhöz siettek. Végül csak egy szikár férfi és egy megtermettebb nő maradt. Kicsit veszekedtek, aztán eltűnnek ők is egy óvárosi sikátorban.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
