Madárdal

rajz: Fenyves Gabriella

A nők – lehettek ötvenen is talán –  türelmesen álldogáltak az óvárosi nyilvános WC oldalában. Vártak. Nem nagyon beszéltek egymással, csak az egyenfekete burkák alól szemlélték a világot. Hirtelen kiözönlöttek a férfiak, hangosan nevetve-beszélgetve, majd a nők közelébe érve egyre bizonytalanabbul. A zsebükben kotorásztak, szemben állva a nőkkel, és figyelték őket. Kisvártatva az egyik burka alól jól ismert dallam hangzott fel, egy régi Nokia csengőhang. Az egyik, olyan harmincas férfi arca felderült, és a nőhöz sietett. Hamarosan különös kakofónia lett úrrá a téren. A férfiak a kezükre sandítva a telefonjukat babrálták és füleltek. Az ismerős hangokat követve feleségükhöz siettek. Végül csak egy szikár férfi és egy megtermettebb nő maradt. Kicsit veszekedtek, aztán eltűnnek ők is egy óvárosi sikátorban.