A Héber Nyelvi Akadémia rövid magyarázataiból válogatunk.
A kis dédunokáknak van dédapjuk (סַבָּא רַבָּא – szaba raba) és dédanyjuk (סָבְתָא רַבְּתָא – szavta rabta).
A סַבָּא רַבָּא kifejezés arámi eredetű, a רַבָּא (raba) jelentése: nagy. Nőnemű megfelelője a רַבְּתָא (rabta), innen a סָבְתָא רַבְּתָא.
Ezek mellett természetesen használhatók a héber kifejezések is: סָב גָּדוֹל vagy סַבָּא גָּדוֹל (szav/szaba gadol – „nagy-nagyapa”) és סָבָה גְּדוֹלָה vagy סָבְתָא גְּדוֹלָה (szava/szavta gdola – „nagy-nagyanya”). Többes számban arámiról héberre váltunk, és azt mondjuk:סָבִים גְּדוֹלִים (szavim gdolim – dédapák), סָבוֹת גְּדוֹלוֹת (szavot gdolot – dédanyák).
Nem sokan tudják, hogy a סבתא (szavta) többes számban nem סבתות (szavtot), hanem סָבוֹת (szavot). Ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy a סבא (szaba) többes száma is סָבִים (szavim) a סָב tőből, nem pedig סַבָּאִים (szabaim). A nőnemű alaknál ugyanígy a סָבָה (szava) tőből képezzük a többes számú alakot, ezért סָבוֹת (szavot), és nem סבתות (szavtot) vagy סבתאות (szavtaot).
Olvasószerkesztő, rovatvezető
