A Héber Nyelvi Akadémia rövid magyarázataiból válogatunk.
Elkezdődött a 2018. év, és máris halljuk, ahogy sokan rosszul mondják a számot héberül. Figyelem, a helyes kiejtés: אַלְפַּיִם וּשְׁמוֹנֶה עֶשְׂרֵה (alpaim usmone-eszre; smone, nem pedig smona)! Az egyéb verziók, mint „וְשמונָה עשרה” (*vesmona-eszre), „וּשמונָה עשר” (*usmona-aszar) helytelenek.
Mivel éveket számolunk, és a שנה (sana – év) szó nőnemű, a számnév is nőnemben áll utána, tehát שנת אַלְפַּיִם וּשְׁמוֹנֶה עֶשְׂרֵה (snat alpaim usome-eszre – a 2018. év) – akárcsak a 8 nőnemben*: שמונֶה (smone).
És hogy miért וּ (u-) és nem וְ (ve)? Mert svá (שִׁ) előtt a ו’ surukkal egészül ki (וּ־), kiejtése u.
Leírjuk tehát harmadszor is, hogy biztosan mindenki megjegyezze (és hogy megkapjuk a fagylaltot): 2018 kiejtve אַלְפַּיִם וּשְׁמוֹנֶה עֶשְׂרֵה (alpaim usmone-eszre).
*A számnevek esetében a megszokottól eltér a hím- és nőnem jelölése. Míg általában a szóvégi ־ָה (a) a nőnem jele, a számneveknél ez a végződés a hímnemet jelöli: שֶׁבַע (seva – hét, nőnemben), és שִׁבְעָה (sivá – hét, hímnemben).
Ez a jelenség minden sémi nyelvben megfigyelhető, a nyelvészek különböző magyarázatokat adnak rá. Ezek egyike szerint a számnevek a nyelv legrégebbi rétegéhez tartoznak, s a nyelvi nemek jelölésének egy korábbi módja maradt fenn bennük.
Olvasószerkesztő, rovatvezető
