[ngg src=”galleries” ids=”29″ sortorder=”331,329,328,327,330″ display=”pro_mosaic” row_height=”300″]
tegnap délután
örökkévalócskának volt
egy jó pillanata
ült az égi mezőn
az égi pipacsok és pillangók között
kinyújtotta nem-létező lábacskáit
könnyű fehér vászonruhája alól
és így
láblógatva
nézte
barukhot
juditot
fredet
és lelust
mosolygott
érezte az örömet
vándor arameusainak örömét
a sivatag után
az alfölön
előbb esőt bocsátott rájuk
hadd legyen részük olyanban is
amíg magyarországon vannak
hadd viruljon a búrájuk
aztán elvitte őket
andrishoz és borihoz
a tanyájukra
mire a vándorok odaértek
örökkévalócska elállította az esőt
csak sár maradt
sár!
a sivatagban nincsen sár
ott ha esik
kőre esik az eső
nem lesz sár
a víz nem szívódik be a talajba
mert nincsen talaj
csak elfolyik
le a kiszáradt jordán völgyébe
onnan pedig a vörös-tengerbe
itt van sár
barukh bőrbakancsa
ami sziklákhoz
kövekhez
homokhoz
és szélhez szokott
úgy itta magába a nedvességet
mintha az élete múlna rajta
amikor elállt az eső
egy szellő belekapott
a gesztenyefa lombjába
és esőcseppek hullottak belőle
a lombból
csoda
a sivatagban
nincsenek lombok
fák is alig
ugye
aztán az esőfelhők is elvonultak
és a nap arany sugarai
a diófa zöld leveleivel fogócskáztak
a diófalevelek nem tudták
elkapni a napsugarakat
de élvezték a játékot
mosolyogni kellett
mindenen
a vízcsobogáson
a búzán
a halastavon
a gazon
a téglákon
az eperfa körül
az eperfán
az almafán
a nyárfán
a nyírfán
mosolyogni kellett
a szájnak
a szemnek
a léleknek
ezen a félkész földi paradicsomon
barukh minden nap
emlékeztetni fogja
örökkévalócskát
erre a délutánra
és arra
hogy az ő feladata
megakadályozni
a sötét oldalt abban
hogy rátaláljon
erre a helyre
és dávid és dorka
andris és bori
két babusa
háborítatlanul
békében
és szeretetben
nőhessenek fel
a világnak
ebben a félreeső
szent
zugában
https://www.facebook.com/barukhhh/
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
