Először egy idegbajos orosz házaspár volt az alsó szomszédunk. A férfi mindig feljött, mikor a gyerekek kisautót gurítgattak a padlón, hogy hagyjuk már abba, mert az idegeikre megyünk. “Pajtáskám, nem emiatt vagy te zavart lelkű”, gondoltam, de a jószomszédság jegyében vettünk egy szőnyeget, hogy tompítsuk a zajt. Hálájuk jeleként az asszony csokitortát készített nekünk. Először nem mertünk hozzányúlni, mert féltünk, hogy esetleg mérgezett, végül óvatosan megettük. Kicsit fullasztó volt, de túléltük.
Őket egy lelkibeteg nő követte három gyerekkel. A kövér asszony mindenféle testi nyavalyával küzdött, aztán rákos lett. Kemoterápia műtétet követett, de semmi nem segített. Éjszakánként hallottuk, amint könyörög a nagyfiához, hogy segítsen neki, de az vagy nem hallotta, vagy csak lusta volt.
Egyszer feljött a lánya, hogy anyjukat megszállta az ördög, esetleg kiűzném-e belőle. Kicsit ódzkodtam, hisz nem tudtam hogyan kell, még sosem csináltam ilyet, de megsajnáltam őket. Próba, szerencse, gondoltam. Lementem, és szépen megkértem a démont, hogy menjen már ki belőle. “Hát nem látod, hogy szenved a nő? Eleve beteg, erre még te is megszállod?! Nincs benned egy cseppnyi jó érzés sem?!” Az a szemembe röhögött, és csakazértis benne maradt. Ezen jól felpörögtem, kiabálni kezdtem vele, de így sem sikerült meggyőznöm.
Évekkel később a nő meggyógyult, a gyerekei kirepültek, ő meg olcsóbb albérletbe költözött.
Néhány hete új lakók érkeztek a felújított lakásba: fiatal vallásos házaspár kisgyerekkel. A férfi már volt nálunk tiltakozni az erős zene miatt, állítólag a basszustól remeg a plafonja. Hajnalonként a nő üvöltözik a férjével, és az ajtókat csapkodja.
2016. január 16.
* a periféria Izraelben nem csak számítógépes hardvert, hanem az ország központjától távol eső, gazdasági, szociális és kulturális értelemben is gyakran visszamaradt vidéket jelent
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
