Dan Reisinger csak úgy itthagyott minket…

Dan Reisingert sokan szerették, márciusi számunkban mi is megszólaltattuk. Nem sejtettük akkor még, hogy hamarosan búcsúznunk kell tőle. Szerkesztőségünkhöz most két, rá emlékező írás jutott el. Eltérve minden korábbi szokásunktól, e kettőből válogattuk össze cikkünket, feltüntetve a szerzőket.

Kedves barátunk, Dan Reisinger, akit mi csak Daninak becéztünk, 85 évesen, hosszú betegség után, november 26-án elhunyt. Szeptemberben még részt vett a Tel-Avivban megrendezett Magyar Napok megnyitóján, pezsgőt hozott a magyar csapatnak és anekdotázott…

Dan Reisinger designer és képzőművész vitathatatlanul a kortárs egyetemes tervezőművészet legnagyobb újítói közé sorolható. Sokat tett annak érdekében, hogy a design kultúráját művészi színvonalra emelje, és hogy rávilágítson a design minőségformáló funkciójára. Meghatározó szerepe volt Izrael – máig ható – vizuális arculatának megteremtésében. (SzH)

A sors 1998-ban hozott össze vele egy tengerparti étteremben, ahol barátaival épp azt ünnepelte, hogy megkapta Izrael legnagyobb tudományos és művészeti elismerését, az Izrael-díjat. Beszélgetni kezdtünk, s egy életre barátok lettünk. Dan számos kultúrában benne élt, nem csupán nyelvileg – értette e világoknak a mélységét is. Minden nyelven, amit ismert, rengeteget olvasott. A magyar kultúra személyiségének, de művészi látószögének is egyik meghatározó eleme volt. A magyar nyelv szinte hihetetlen rétegeit őrizte meg távol szülőföldjétől, Magyarkanizsától, a Bácskától. De így volt a szerbbel meg az angollal is, majd a héber lett új anyanyelve. Minden nyelven azt hangoztatta, hogy a kultúra kincs, s a modern kornak szép és átgondolt vizualitásra van szüksége. Legfőképpen tőle tanultam meg, miként lehet értelmezni a 20. század végének képzőművészetét, különösen az alkalmazott grafikáét. (HJ)

2003-ban meghívásomra három hetet töltött Hajdúböszörményben, a Hajdúsági Művésztelepen. Ebből barátságok, szoros szakmai kapcsolatok szövődtek. 2004-ben a magyar–izraeli kulturális kapcsolatok erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Életmű-kiállítását 2005 májusában rendeztük meg nagy sikerrel Budapesten, a Magyar Iparművészeti Múzeumban. A megszervezésben jelentős része volt akkori nagykövetünknek, Hóvári Jánosnak. A kiállított alkotások a minimalista, redukcionista „alig-jelhagyástól” a kinetikus művészeten át az elemi dühöt őrző faktúrákig és az egyetlen vonallal körülhatárolt formáig íveltek. A kiállítás anyagát később bemutatták Európa több országában, sőt eljutott Moszkvába, Koreába és Kínába is. (SzH)

A belgrádi várban tartott 2006-os megnyitón a belőle áradó tehetségről és sajátos tiszai humanizmusáról beszélhettem. Dan igazi kanizsai volt. Ezt nemcsak a magánhangzóiból lehetett kihallani, hanem mondatai tartalmából is. Kevés embert hallottam úgy beszélni a Tiszáról, mint ő tette. A folyó a gyermekkorát jelentette: szépséget, a kalandot, az örömöt és a fájdalmat egyaránt. (HJ)

A Magyar Plakát Társaság tagjaként állíthattuk ki újabb és újabb műveit itthon és külföldön. 2009-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választották. Szinte évenként kapott meghívást magyarországi kiállításokra, itthoni és szlovéniai művésztelepekre. Lendva város díszpolgáraként a Tűztekercsek című sorozat egyik példányát a lendvai Zsidó Múzeumnak ajándékozta.

2016 tavaszán avatták fel a budapesti Teleki téren szoborkompozícióját, amivel édesapjának és az összes elhurcolt munkaszolgálatosoknak állított emléket. Kilenc meghajlott, fejét földre szegező figurája a számkivetettséget, a megalázást szimbolizálja. A statikussá formált, de a mozgást érzékeltető mű arányaival, ritmusával, formájával monumentális hatású. (SzH)

Szeretett Kanizsára látogatni. Az idősebbek mind ismerték, vidáman üdvözölték, a A fiatalok kicsit furcsán néztek a jól öltözött, finom úrra, aki most elvitte bácskai emlékeit. Eljött az ideje, hogy a Bácska, a Vajdaság gondoskodjon földje remek szülöttjének emlékéről. (HJ)

Két évvel ezelőtt az Óbudai Esernyős Galériában került sor Dani újabb egyéni kiállítására. A színek és formák variációi, az epigrammatikus tömörségű, áttételekben beszélő szimbólumrendszere magával ragadta a közönséget. Életműve nem egyszerűen remekül megcsinált darabok összessége. Tágas világ, mindenfelé nyitott mindenség. Közepébe képzeljük oda a mindig kedvtelve alkotót… (SzH)

Reisinger Iván, Dan Reisinger, Danikánk – nyugodjál békében!

el al plakat szivarvany repulo
Fotó: Dan Reisinger