tegnap barukh és judit
átment tel avivba
volt egy üres fél napjuk
és meg akarták nézni a tengert
bele akarták dugni a lábukat
hosszú ez a koronás bezártság
utazás-megvonás
muszáj volt látniuk a tengert
hallani a hullámokat
látni a naplementét
amit tel avivban
a tengerparton
még soha nem láttak
pedig ez a tökéletes naplemente
a tengerpart nyugatra néz
és a nap
a nap végén
szemben a tengerparttal
belebukik a tengerbe
a földközi-tengerbe
minden nap
minden áldott nap
legelőször bejrút sötétedik be
aztán tel aviv
aztán kairó
isztambul
athén
rijeka
róma
tripoli
tunisz
marseilles
barcelona
algír
és végül gibraltár
és az egész földközi-tenger sötétbe borul–
barukh belép a vízbe
bele a földközi-tengerbe
abba az országba
ami gibraltárnál kezdődik
és tel avivig tart
ebbe a sémi-latin civilizációba
ebbe a zsidó-keresztény-iszlám
olvasztótégelybe
ahol a szél
mindig sós
és mindig harangszót
vagy a müezzin hangját viszi
ahol a piac
nem kulturált farmers’ market
hanem fauda
balagan
és káosz
és ugyanolyan szent
és ugyanolyan pogány
mint a zsinagógák
templomok
és mecsetek
amik körbeveszik
a levegőben illetlenül erős parfüm
grillezett hús illata
és rohadó szemét szaga száll
az emberek kiabálnak
a járművek dudálnak
minden és mindenki él–
barukh belép a vízbe
és úgy érzi
hogy a megfelelő helyen van
a megfelelő helyen
azon a helyen
ahonnan ük- és dédszülei
a szegénység elől
közép-európába vándoroltak
azon a helyen
ahol egész életében
amikor arra járt
mindig úgy fogadták
mint egy unokatestvért
akiről nem is tudták
hogy elveszett
de akinek mégis örülnek
amikor megkerült–
barukh mindig hülyén érezte magát
amikor magyarországon azt mondta
hogy ott nem érzi otthon magát
mert olyan volt
mintha felvágna
vagy vakarózna
mintha magyarország
nem lenne elég jó neki
mintha neki
semmi nem lenne elég jó
pedig dehogyis!
és ezt mindig csak itt
a földközi-tenger partján
érti meg
újra és újra
hogy igenis van egy ország
ami elég jó neki!
mégha a térkép
nem is egyetlen országnak jelöli–
—
sötét van már
amikor barukh és judit
elindul a tengerpartról
hazafelé
a bograsov utcán
kávézók
üzletek
teraszok
balkonok
és spaletták között
minden megfelelő
barukh
nincs otthon
de ennél jobban
soha egyetlen helyet sem fog
az otthonának érezni
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
