Otthon

naplemente tengerpart

tegnap barukh és judit
átment tel avivba

volt egy üres fél napjuk
és meg akarták nézni a tengert

bele akarták dugni a lábukat

hosszú ez a koronás bezártság

utazás-megvonás

muszáj volt látniuk a tengert
hallani a hullámokat
látni a naplementét
amit tel avivban
a tengerparton
még soha nem láttak

pedig ez a tökéletes naplemente

a tengerpart nyugatra néz
és a nap
a nap végén
szemben a tengerparttal
belebukik a tengerbe

a földközi-tengerbe

minden nap

minden áldott nap

legelőször bejrút sötétedik be
aztán tel aviv
aztán kairó
isztambul
athén
rijeka
róma
tripoli
tunisz
marseilles
barcelona
algír
és végül gibraltár

és az egész földközi-tenger sötétbe borul–

barukh belép a vízbe

bele a földközi-tengerbe

abba az országba
ami gibraltárnál kezdődik
és tel avivig tart

ebbe a sémi-latin civilizációba

ebbe a zsidó-keresztény-iszlám
olvasztótégelybe

ahol a szél
mindig sós
és mindig harangszót
vagy a müezzin hangját viszi

ahol a piac
nem kulturált farmers’ market
hanem fauda
balagan
és káosz
és ugyanolyan szent
és ugyanolyan pogány
mint a zsinagógák
templomok
és mecsetek
amik körbeveszik

a levegőben illetlenül erős parfüm
grillezett hús illata
és rohadó szemét szaga száll

az emberek kiabálnak
a járművek dudálnak

minden és mindenki él–

barukh belép a vízbe
és úgy érzi
hogy a megfelelő helyen van

a megfelelő helyen

azon a helyen
ahonnan ük- és dédszülei
a szegénység elől
közép-európába vándoroltak

azon a helyen
ahol egész életében
amikor arra járt
mindig úgy fogadták
mint egy unokatestvért
akiről nem is tudták
hogy elveszett
de akinek mégis örülnek
amikor megkerült–

barukh mindig hülyén érezte magát
amikor magyarországon azt mondta
hogy ott nem érzi otthon magát

mert olyan volt
mintha felvágna
vagy vakarózna

mintha magyarország
nem lenne elég jó neki

mintha neki
semmi nem lenne elég jó

pedig dehogyis!

és ezt mindig csak itt
a földközi-tenger partján
érti meg

újra és újra

hogy igenis van egy ország
ami elég jó neki!

mégha a térkép
nem is egyetlen országnak jelöli–

sötét van már
amikor barukh és judit
elindul a tengerpartról
hazafelé
a bograsov utcán

kávézók
üzletek
teraszok
balkonok
és spaletták között

minden megfelelő

barukh
nincs otthon

de ennél jobban
soha egyetlen helyet sem fog
az otthonának érezni

facebook.com/barukhhh