A zsidó vicc

izrael a grillen zaszloval

A vicc kedvéért egy viccel akartam kezdeni, de azok kedvéért, akik a kákán is csomót keresnek – olcsón veszik a kákát, és drágán adják el –, rendbe kell tenni a kifejezést! Zsidó viccnek hívják az antiszemiták aljas, sanda tréfálkozását a zsidóság sikerein és tragédiáin.

De most nem erről lesz szó, hanem arról a zsidó viccről, amely a sikerek, a nehézségek és a tragédiák idején is hozzásegítette ezt a népet egy korty üdítő derűhöz, fanyar, néha kesernyés optimizmushoz. Nem állítom, hogy ez vegytiszta magyar találmány vagy behozatali cikk, de hogy a kelet-európai zsidóság humora táplálta például az európai kabarét és több más humoros műfajt is, az biztos.

És a születő Izrael humorát is: DOS, Zeev, Kishon… hosszú a sor.

izrael 70 karikatura smulik

De most jöjjön a vicc, amivel kezdeni akartam. Huszonöt évvel ezelőtt hallottam, mikor először jártam itt. Filmet forgattunk. Vezetőnk, aki túlélte a vészkorszakot, és harcolt Izrael honvédő háborúiban, ezzel fogadott minket a Ben Gurionon: „Viccet hoztatok? Pesti zsidó viccet?” Bevallom, köpni-nyelni nem tudtam ebben a meghatott pillanatban… „Mit néztek? Itt szabad! Na jó, akkor majd én: Melyik a legoptimistább nép a világon?… Hát a zsidó! Még nem tudják, hogy a fiúgyereknek mekkora lesz, de már levágnak belőle.”

Az alijám óta a vatikok mindig egy-egy viccel segítenek, ha nem értek valamit. Sőt, már én is azon vagyok, hogy derűvel oldjam a frissen érkezettek gondjait szóban és írásban egyaránt.

Viccek már az államalapításkor születtek.

A haifai kikötőből kifut egy hajó, mikor egy másik, Európából érkező éppen kiköt. A távozón Kohn, az érkezőn Grün utazik. Meglátják egymást, és mind a kettő ordítani kezd:

– Megőrültél?! Megőrültél?! Megőrültél?!

Akkor miért pont a hetvenedik születésnapról ne született volna vicc? Az a gyanúm, hogy nem most keletkezett, csak az ünnephez átszabta a közbeszéd.

Meghal az öreg Kohn, és az égi bíróság vallatja: 

– Mindig befizetted az adót becsületesen? 

– Hát, az úgy volt… 

– Elég! Mindig hű voltál a feleségedhez? 

– Igen, de… 

– Elég! Hát nem vagy egy tipikus bűnös, de azért a mennyországba mégse engedhetünk be. Itt ez a lépcső lefelé… 

Lent aztán Kohn ajtókat talál: szuahéliek, malájok, inuitok, zsidók. Ez lesz az! Benyit. Öntözött, megművelt földeket lát, erdőket, gyárakat. Arrébb a tengerparton napozó embereket, a háttérben impozáns felhőkarcolókkal. Megállít egy arra járót. 

– Mondja, jó helyen járok? Ez a pokol? 

– Hát, hetven éve még az volt…


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>