Jom Hazikaron – Az Emlékezés Napja

Fotó: Pixabay

Az izraeli tisztek nem hátulról vezényelnek támadást. „Utánam!” – hangzik a parancs, és élre állva indulnak a harcba. Nem csoda, ha katonáink tűzbe mennek értük. Tűzbe, halálba, ha kell.

Hősi halottainkra emlékezünk ma. Bátor tisztekre, bátor katonákra. Bátrak voltak, mert természetes félelmük ellenére hallgattak a parancsra. Harcoltak Izraelért, mindhalálig.

Emberekre emlékezünk, akik szülők voltak, házastársak, szakemberek, művészek és diákok. Tervekkel és álmokkal, reményekkel, vágyakkal.

Fejet hajtva emlékezünk a megtört életekre, a gyászoló családtagokra, és felnövekvő gyermekeinkre gondolunk. Nem akarunk újabb tragikus hősöket.

„Legyen már béke! – fohászkodunk. – Hogyan lehet megtörni végre az erőszakspirált?” Legyen béke – de hogyan?

Kezdődjön a szívben, béke a családban, szomszédságban, országban… és békére lel Izrael.