Miután a hagyományos Jeruzsálem-napi zászlós felvonulás – résztvevői szerint – „elromlott” az utolsó pillanatban történt útvonal-változtatás, és a Hamasz fővárosra kilőtt rakétái miatt, a jobboldali aktivisták alternatív felvonulás megtartása mellett döntöttek.
A rendőrség az erőszakhullám újabb fellángolásától tartva elhalasztotta volna a menetet, de nem tudott ellenállni Netanjahu volt miniszterelnök nyomásának, aki keddre tűzte ki az eseményt, mintegy csapdát állítva az éppen esküt tett kormánynak. Bár a rendőrség megváltoztatta a felvonulás útvonalát, hogy az ne haladjon át a muszlim negyeden (amit a Hamasz nagy győzelemként ünnepelt), ez a változat is magában foglalta a táncot a Damaszkuszi-kapu mellett – az egyébként is konfliktusokkal teli Jeruzsálem egyik legrobbanékonyabb helyén. Minden elismerés Omer Barlev új belbiztonsági miniszternek a rendezvény komolyabb problémáktól mentes lebonyolításához.
Érthető, hogy Jair Lapid külügyminiszter – és sok más, a józan és mérsékelt táborhoz tartozó ember – szerint miért kellett jóváhagyni a zászlós felvonulást a jelenlegi formában. “Ugyanakkor az a tény, hogy vannak szélsőséges elemek, akik számára az izraeli zászló gyűlöletet és rasszizmust képvisel, undorító és megbocsáthatatlan” – mondta Lapid. “Felfoghatatlan, hogyan lehet izraeli zászlóval a kézben azt skandálni, hogy ‘Halál az arabokra’. Ez nem zsidóság és nem izraeliség, mert a zászlónk biztos hogy nem ezt szimbolizálja. Ezek az emberek szégyent hoznak Izrael népére” – tette hozzá.
A zászlós felvonulás nem más, mint durva provokáció, ami krónikus bizonytalanságról árulkodik. Aki bízik önmagában, identitásában, valamint egy adott helyhez fűződő vallási és kulturális kötődésében, nem érzi szükségét annak, hogy a szomszédait hergelje. Az új kormánynak olyan döntést kellett volna hoznia, ami Izraelnek és polgárainak jó, és nem kellett volna Netanjahu és társai felbujtásának áldozatává válnia.
A szélsőjobboldalt nem kell, és nem is lehet meggyőzni arról, hogy aki nem ért egyet rasszista és provokatív doktrínájával, az nem „vereséget szenved”, vagy nem „antipatrióta”. Ahogy Lapid, Ganz, Szaár és végül Bennett is megtanulták, hogy Netanjahuval szemben csak egy hermetikusan záró, erős fal megépítése lehet eredményes – a szélsőjobboldali háborút szítókat is hasonló módon kell kezelniük.
Borítókép: Eran Volkowski
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
