A Héber Nyelvi Akadémia rövid magyarázataiból válogatunk.
A páros igék, mint a לָוָה és הִלְוָה, שָׁאַל és הִשְׁאִיל, valamint שָׂכַר és הִשְׂכִּיר hasonlóak jelentésükben és alkotóelemeik viszonyában: mindhárman azt jelzik, hogy valamit egyik embertől a másiknak átadnak használatra egy meghatározott időre. Mindhárom esetben ugyanaz a viszony áll fenn a קל (egyszerű) és a הפעיל (hif’il) igeragozás között: a קל-ben lévő ige (לָוָה, שָׁאַל, שָׂכַר) a dolog átvételét jelenti, míg a הפעיל-ben lévő ige (הִלְוָה, הִשְׁאִיל, הִשְׂכִּיר) annak átadását és a használatra való engedélyt – hasonlóan a לָקַח és נָתַן ige párhoz. (A קל és הפעיל igealakok közötti ismertebb viszony az, amikor a קל-ban lévő „rendes” ige és az הפעיל-ben lévő „okozó” ige találkozik, például לָבַשׁ és הִלְבִּישׁ.)
Ezeket az igepárokat az írott forrásokból örököltük: „יִפְתַּח ה’ לְךָ אֶת אוֹצָרוֹ הַטּוֹב… וְהִלְוִיתָ [hif’il] גּוֹיִם רַבִּים וְאַתָּה לֹא תִלְוֶה [kal]” (Deuteronomium 28:12), „…וַיִּשְׁאֲלוּ [kal] מִמִּצְרַיִם כְּלֵי כֶסֶף וּכְלֵי זָהָב וּשְׂמָלֹת. וַה’ נָתַן אֶת חֵן הָעָם בְּעֵינֵי מִצְרַיִם וַיַּשְׁאִלוּם [hif’il]…” (Exodus 12:35–36), „Az a hely, ahol szokás fákat bérbe adni a földekkel együtt, azok a bérlőéi; külön, azok a bérbeadóéi” (Tosefta Bava Metzia 9:4). Rási már a „וְהַעֲבַטְתָּ… וְאַתָּה לֹא תַעֲבֹט” (Deuteronomium 15:6) igéknél is említi a קל és הפעיל igealakok közötti viszonyt, amely egy újabb ilyen ige pár, עָבַט és הֶעֱבִיט (kölcsön adni zálog ellenében és kölcsön kapni zálog ellenében). Rási ezt írja: „Minden kölcsön kifejezés, amikor a kölcsönadóra vonatkozik, hif’il alakban jelenik meg, például הִלְוִיתָ és הֶעֱבִיט. Ha az עבט alakot használjuk, az a kölcsönvevőre vonatkozik, mint a לָוִיתָ.”
Napjaink nyelvében ez a különbségtétel nem mindig marad meg, és sokan a הפעיל alakokat használják a kölcsönvevő oldalra is, például „השאלתי את הספר מהספרייה” (kikölcsönöztem a könyvet a könyvtárból). Néhányan ezt az idegen nyelvek hatásának tulajdonítják, mivel számos európai nyelvben hasonló igék mindkét irányban használhatók, és a jelentésbeli különbség a kontextus és az elöljárószavak alapján derül ki. Például a németben a „leihen” (kölcsönadni és kölcsönvenni), az angolban a „rent” (bérelni és bérbe adni), a franciában a „louer” (bérelni és bérbe adni).
Az egyik igealak mindkét irányú használata nem zavarja a beszélőket, mivel elöljárószóval kifejezhető az irány: „השאיל מ” (kikölcsönzött valakitől) vagy „השאיל ל” (kölcsönadott valakinek). Az igenevek esetében is egy alak mindkét irányban használatos: הלוואה (kölcsönzés), השאלה (kölcsönadás) és השכרה (bérbeadás) (és שכירה, főleg שכירות, bérlés), ugyanúgy, mint a tárgy státuszában: ugyanaz a lakás lehet bérelt (מושכרת) vagy bérbevett (שכורה), a könyv lehet kölcsönkért (שאול) vagy kölcsönadott (מושאל) és a pénz lehet kölcsönadott (מולווה) (itt nincs alak a kölcsönvevő aspektusára).
Az הפעיל igealakok használata a kölcsönvevő oldalra nagyon jellemző a modern héberre, de már korábbi nyelvrétegekben is megtalálhatóak példák. Például: „לא ילוונו ולא יַלווה ממנו” (Misna Nedarim 4:6 a Kaufmann-kézirat alapján); „מלהלוותן מלהלוות מהן” (Jeruzsálemi Talmud Avoda Zarah 1:1, 39a); „השכיר ממנו בדינר לחֹדש” (Tosefta Bava Metzia 4:5); „או שהטעוהו פועלים – שהשכיר ליתנם על גבי בית הבד קודם הרגל, ולא באו” (Rási Móed Katan 11b); „אסור… מלהשאילן ומלהשאיל עימהן” (Misna Avoda Zarah 1:1 a Kaufmann-kézirat alapján).
Ellentétben a mai nyelvvel, korábbi nyelvrétegekben a קל igealakok (például לָוָה és שָׂכַר) használatát is megtaláljuk az adó oldalán: „הרי כל מה שלויתה להקב”ה שלשה טיפי דם” (Tanhuma Vayera 42); „האומר לחבירו שכור לי חמורך וארכב עליו” (Tosefta Bava Metzia 7:7).
Mindazonáltal a hivatalos nyelvben érdemes megőrizni a különbségtételt: ők bérbe adják nekem a lakást, én pedig kibérlem; én kölcsönadom neked a könyvet, te pedig kikölcsönzöd tőlem; te kölcsönadod nekem a pénzt, én pedig kölcsönveszem tőled. Ez a különbségtétel különösen fontos a jogi nyelvben, például a törvényhozásban és a szerződésekben. Például a bérleti és kölcsönadási törvényben, 1971: „A bérlő köteles fizetni a bérbeadónak a bérleti díjat” (13. cikk (a)), „A kölcsönadó jogosult megszüntetni a kölcsönadási szerződést, amíg a kölcsönzött tárgyat nem adta át a kölcsönvevőnek” (29. cikk (a)).
A לָוָה, שָׁאַל és שָׂכַר igékről
A לָוָה, שָׁאַל és שָׂכַר igék jelentésükben közel állnak egymáshoz, de nem azonosak:
לָוָה – valamit elvett azzal a szándékkal, hogy később visszaadja az ellenértékét. Főként pénzre vonatkozik.
שָׁאַל – valamit elvett azzal a szándékkal, hogy használat után visszaadja.
שָׂכַר – valamit ideiglenes használatra vett át fizetség ellenében. Tárgyakra, épületekre és helyekre, valamint szakemberek és különféle szolgáltatások esetében használatos.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
