A Haarec című lap ismét kiváló, mély és intellektuális erőfeszítésre sarkalló cikket publikált, ezúttal egy kivételes tehetségű közép-európai építészről, aki többször is – sikertelenül – megpróbálta megvetni a lábát Izraelben. Bár élete során a világ számos pontján nagyszabású, érdekes épületek jelezték tehetségét és kivételes képességeit, Izraelben nem sikerült beilleszkednie. A „Brutalista” című film után különösen izgalmas az ő története.
Maximilian Spell-Špel (Spiegel), a zseniális holokauszt-túlélő építész számos ikonikus épületet tervezett Észak-Amerikában, például a GSA épületet New Yorkban. 2006-ban magányosan halt meg Jeruzsálemben, lakásában több ezer dokumentumot találtak, amelyek évtizedekig gazdátlanul hányódtak. Az anyagot végül a Nemzeti Könyvtár kapta meg, ahol a páratlan építészeti gyűjteményt egy év alatt rendezték és katalogizálták.
Spell történetét eddig nem ismerték széles körben, noha számos országban dolgozott és alkotott maradandót. A hagyaték rendezésekor kiderült, hogy ő tervezte a terezíni gettóban használt pénzjegyeket. Épületei mellett sírköveket is tervezett Prágában és Izraelben. Az építészeti fórumok mostanában újra felfedezték, neve bekerült a híres építészek közé a tel-avivi múzeumban.
Korábban vita folyt arról, ki tervezte a terezíni gettó bankóit; többen is versengtek a dicsőségért. Sokan Pétr Kínt, a holokauszt áldozatát említették, aki Auschwitzban halt meg. Maximilian Spell unokaöccse, Harry Yobgi azonban rendelkezik egy fontos dokumentummal, amely az eredeti pénzjegyeket és Spell kézírásos megjegyzéseit tartalmazza, melyek szerint ő volt a tervező. A dokumentumban az is szerepel: „Mózes megmentette az életemet.” A pénzeken Mózes látható a kőtáblákkal – a motívumot édesanyja medáljáról mintázta, a „mintagettóban”.
Maximilian Spell 1916-ban született Humennében (Homonnán), Szlovákiában, eredeti nevén Spiegelként, így minden bizonnyal magyar ajkú zsidót tisztelhetünk benne. A holokausztban családja nagy részét elveszítette, később pedig neves építésszé vált. Öt kontinensen tervezett jelentős épületeket, noha gyakran mások árnyékában maradt. Széleskörű archívumot hagyott hátra, amely nemcsak építészeti munkáit, hanem számos személyes művészeti alkotását is tartalmazza, köztük 26 mappányi női aktrajzot. Archívumában több mint 16 000 dokumentum található, amelyek pályafutását és életét ismertetik.
A „Történet életemről” című írásában elmondta, hogy 1949-ben érkezett Izraelbe, ahol 80 család számára tervezett lakásokat és egy gyermektábort. 1945 és 1948 között Európa számos országában – köztük Svédországban, Dániában, Németországban, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában – tanulmányozta az építészetet. Írt a Theresienstadt-i időszakáról és egy német munkatáborban átszenvedett éveiről is. Érdeklődött a zsidó vallási örökség és az emlékhelyek iránt is.
Maximilian Spell végül nem maradt Izraelben. Pár hónappal a letelepedése után az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Pennsylvaniai Egyetemen építészeti mesterszakot végzett. Diplomamunkáját börtönökről írta, és új tervezési ötleteket javasolt. Tanulmányai befejezése után Kanadába költözött, ahol többek között a híres Queen Elizabeth Hotelt tervezte Montrealban. 1956-ban visszatért New Yorkba, ahol több jelentős építészeti projektben is részt vett, köztük a Corning Tower megtervezésében és a manhattani Nagy Zsinagóga felújításában.
Az 1960-as években Maximilian Spell a GSA 41 emeletes épületén dolgozott, amely az Egyesült Államok legmagasabb szövetségi épülete volt. A tervezés során számos vázlatot készített, amelyek nagyban hasonlítottak a végleges kialakításhoz. 1965-ben a CO-OP CITY lakóprojektet tervezte New Yorkban, amelyet mocsaras területre építettek, ahol ma több mint 40 ezer ember él. A projekt 35 felhőkarcolóból és további alacsonyabb épületekből állt, ám kritikákat kapott a rossz minőségű kivitelezés és fenntartás miatt.
Az építkezés és a karbantartás minősége miatt ért bírálatok ellenére a projekt mérföldkőnek számított, és hatással volt a városi tájkép alakulására nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte is – például Libanonban, Líbiában és a Fülöp-szigeteken.
1973-ban Spell visszatért Izraelbe, miután unokahúga, Sifi – egyetlen életben maradt nővérének lánya – ideköltözött. Jeruzsálem polgármestere, Teddy Kollek ajánlólevelet adott neki, amelyben így méltatta: „Szakképzett építész, aki jelentős hozzájárulást tud nyújtani Jeruzsálem jövőjéhez.” Spell a jeruzsálemi Sikun Ovdim cég műszaki osztályán dolgozott, és részt vett a Gilo negyed tervezésében. Ám ekkor sem sikerült igazán beilleszkednie az izraeli építészeti életbe, így gyakran ingázott Jeruzsálem és Manhattan között.
Prof. Eran Neumann, az Azrieli Archívum vezetője megjegyzi, hogy Spell története egy olyan holokauszt-túlélő építész pályafutását példázza, aki nem tudott gyökeret verni Izraelben, ezért Amerikába emigrált. Munkássága főként Észak-Amerikában bontakozott ki, de hozzájárul a helyi építészeti történelemhez is. Pályája párhuzamba állítható más, Izraelben szintén gyökeret nem vert korszakalkotó építészekével, mint Erich Mendelsohn vagy Yona Friedman. (A német–zsidó Mendelsohn a háború után az Egyesült Államokban telepedett le, a magyar–zsidó Friedman pedig Franciaországot választotta Haifa helyett – a szerk.)
Főkép: Maximilian Spell holokauszt-emlékmű makettje Csehszlovákiában. Családját a koncentrációs táborokban veszítette el – Fotó: Maximilian Spell Archívum
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
