Az izraeli koktélkultúra az elmúlt évtizedben látványos átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a legtöbb bárban az édes és egyszerű italok uralták a kínálatot, ma már egyre több helyen tapasztalhatunk bátor, kreatív és sokszor meglepő ízkombinációkat, amelyek mögött valódi szakmai tudás és szenvedély áll.
A cikk az izraeli Ynet hírportál írása alapján készült
A régi vágású izraeli pultosok inkább a hangulatfelelős szerepét töltötték be – shotokat osztogattak, és figyeltek arra, hogy pörögjön az este. A mai mixológusok viszont már fél lábbal a kémiában járnak: tanulnak, kutatnak, külföldre utaznak inspirációért, és saját alapanyagokat fejlesztenek. A bárjaik pedig inkább hasonlítanak laboratóriumokra, mint diszkók melletti italpultokra.
A változás persze nem egyik napról a másikra történt. A ’80-as, ’90-es években Izraelben a koktélok főként az édes bódulatot szolgálták, nem az ízélményt. A kétezres évek elején viszont megjelentek az első tudatosabb próbálkozások – például a tel-avivi 223 bár –, majd az elmúlt 10 évben valódi robbanás következett be. Olyan helyek, mint az Imperial, a Bellboy vagy a Jasper Johns világszintű elismerést kaptak, és ezek az újhullámos bárok nemcsak italt szolgálnak fel, hanem tanítanak, kóstoltatnak, nevelik a közönséget.
A modern koktélmenük már önálló dizájntermékek: kreatívan szerkesztett itallapok, ahol minden italnak története van, és a választék a klasszikustól az egyedi signature koktélokig terjed. A kínálatban egyre nagyobb teret kapnak az alacsony alkoholtartalmú italok, alkoholmentes „mocktail”-különlegességek, sőt, a szezonális alapanyagokra épülő koktélok is.
Az egyik legismertebb izraeli koktélmágus, Noam Or, aki „az alkimistaként” vált ismertté, a saját rendezvényein olyan italokat készít, amelyeknek összetevői között gyakran ott szerepel a helyi termelők áruja: datolya, paradicsom, joghurt, sőt, tahini vagy arak is. Az általa emlegetett italnevek – mint a „Smith the Bellhop” vagy a „Golden Key” – nemcsak marketingfogások, hanem valódi történetekkel, érzetekkel rendelkező kreációk. Sok bárpultos mediterrán fűszereket, izraeli gyümölcsöket – például fügét és gránátalmát –, sőt, akár sajtot vagy joghurtot is kever a koktéljaiba.
A Waldorf Astoria bárjának vezetője, Hadar Mazumash szerint a vendégek egyre tudatosabbak és nyitottabbak az újra. Már nem elég egy jól kevert gin-tonic – a vendég élményt keres, személyre szabott koktélt kér, és szívesen fizet is érte, ha látja a befektetett tudást és minőséget.
És a minőség kulcsfontosságúvá vált. A pultok mögött már nem lehet bóvli vodkával vagy silány rummal dolgozni – a prémium italok, az egyedi, kézműves szirupok és a friss alapanyagok váltak standarddá. A különbség egy bolti és egy házi sziruppal készített koktél között ég és föld – mondják a szakemberek.
Az esztétika is fontosabb, mint valaha. Kristálypoharak, nagy méretű vagy formázott jégkockák, színes díszek, ehető virágok vagy épp miniatűr installációk – mind hozzájárulnak a közösségi médiában is jól mutató koktélélményhez.
Mindez persze árban is tükröződik. Egy komolyabb koktél Izraelben gyakran 70 sékel fölött van, és ez nem is ritka. A drágaság mögött ott van a magas alapanyagköltség, az adók, a prémium szeszes italok importja, a házi szirupok és kivonatok munkaigénye, valamint a pultosok képzése és felszerelése.
A nemzetközi összehasonlítás is beszédes: míg sok európai városban egy csúcsminőségű koktél ára 8-10 euró körül mozog, Izrael inkább New York vagy London árszínvonalát közelíti – 15-25 dollár közötti árakkal.
Mégis, az izraeli vendégek hajlandóak fizetni – mert a koktél számukra ma már nem csupán ital, hanem élmény, státusz, és a modern izraeli gasztrokultúra egyik legszórakoztatóbb kifejeződése.
Héberről fordította és szerkesztette frankpeti
Borítókép: Shutterstock
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
A spektákulum társadalma…