Van egy kedvenc csokim (amit nem ehetek).
Ezen újabban ez olvasható: אם הייתי יכול הייתי אוכל את עצמי (im hajiti jachol, hajiti ochel et acmi), azaz: hogyha tehetném, magamat enném meg.
Ismerkedjünk meg hát ezzel a nyelvtani szerkezettel.
Az אם (im), azaz ha szócska után a létige múltidejű alakja következik, ami esetünkben egyes szám első személy, azaz הייתי, ezt követi a nemben és jelenidőben egyező ige (épp nem egészen önazonos, mert én nő vagyok, a reklám pedig egy bociról szól, aki a jelek szerint hímnemű), majd újra a létige múltidejű alakja, és a következő mondatrész nemben és jelenidőben egyeztetett igealakja.
Tehát egy egyszerű képlettel:
Ha + létige múltidejű alakja + cselekvést kifejező ige jelenidejű alakja + vonzat + személyes névmás + létige múltidejű alakja + cselekvést kifejező ige jelenidejű alakja + vonzat + személyes névmás.
Hogy érthetőbb legyen, vegyünk egy újabb példát.
Magyarul azt mondjuk:
Ha ismerném / ismertem volna Dávidot, meglátogattam volna (őt).
Héberül így hangzik egy nő szájából:
אם הייתי מכירה את דוד הייתי מבקרת אותו (im hajiti makira et david, hajiti mevakeret oto).
Egy férfiéből:
אם הייתי מכיר את דוד הייתי מבקר אותו (im hajiti makir et david hajiti mevaker oto).
Amennyiben viszont azt mondjuk: Ha (Avi) ismerné Dávidot, meglátogatta volna (őt).
אם היה מכיר את דוד היה מבקר אותו (im haja makir et david, haja mevaker oto).
Mint látjuk, a mondtaban csak a létige személye cserélődött ki, hiszen Avi (akit csak zárójelben neveztünk meg) egy férfi jelenidőben. Így ő ugyanabban az alakban ismer vagy látogat, mint az egyes szám első személyben beszélő férfi. Hogy egy harmadik személyről beszélünk, erről csak a létige múlt ideje tájékoztat bennünket.
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
