Feltétlenül feltételes módban

csoki

Van egy kedvenc csokim (amit nem ehetek).

Ezen újabban ez olvasható: אם הייתי יכול הייתי אוכל את עצמי (im hajiti jachol, hajiti ochel et acmi), azaz: hogyha tehetném, magamat enném meg.

Ismerkedjünk meg hát ezzel a nyelvtani szerkezettel.

Az אם (im), azaz ha szócska után a létige múltidejű alakja következik, ami esetünkben egyes szám első személy, azaz הייתי, ezt követi a nemben és jelenidőben egyező ige (épp nem egészen önazonos, mert én nő vagyok, a reklám pedig egy bociról szól, aki a jelek szerint hímnemű), majd újra a létige múltidejű alakja, és a következő mondatrész nemben és jelenidőben egyeztetett igealakja.

Tehát egy egyszerű képlettel:

Ha + létige múltidejű alakja + cselekvést kifejező ige jelenidejű alakja + vonzat + személyes névmás + létige múltidejű alakja + cselekvést kifejező ige jelenidejű alakja + vonzat + személyes névmás.

Hogy érthetőbb legyen, vegyünk egy újabb példát.

Magyarul azt mondjuk:

Ha ismerném / ismertem volna Dávidot, meglátogattam volna (őt).

Héberül így hangzik egy nő szájából:

אם הייתי מכירה את דוד הייתי מבקרת אותו (im hajiti makira et david, hajiti mevakeret oto).

Egy férfiéből:

אם הייתי מכיר את דוד הייתי מבקר אותו (im hajiti makir et david hajiti mevaker oto).

Amennyiben viszont azt mondjuk: Ha (Avi) ismerné Dávidot, meglátogatta volna (őt).

אם היה מכיר את דוד היה מבקר אותו (im haja makir et david, haja mevaker oto).

Mint látjuk, a mondtaban csak a létige személye cserélődött ki, hiszen Avi (akit csak zárójelben neveztünk meg) egy férfi jelenidőben. Így ő ugyanabban az alakban ismer vagy látogat, mint az egyes szám első személyben beszélő férfi. Hogy egy harmadik személyről beszélünk, erről csak a létige múlt ideje tájékoztat bennünket.