A számos Eurovíziós esemény közül háromra látogattunk el eddig, hogy megnézzük az esemény előkészületeit, mely alapjaiban forgatta fel Tel-Aviv egyébként sem zen életét.
Az Eurovízió történelmében először: magyar megnyitó
Az első esemény a május 11-én vasárnap este, az izraeli magyar kulturális évad keretében rendezett magyar megnyitó műsor volt az Art Club nevű szórakozóhelyen. A magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének harmincadik évfordulója alkalmából rendezett évad nagy gyönyörűség a magyar dolgok iránt rajongó izraelieknek, és pikírt megjegyzések termékeny táptalaja a magyarul szervezett dolgok kritikusainak.
Az Art Club egy menő romkocsma Tel-Aviv déli részén, pöpec, ámbár alul-akusztikált koncertteremmel és romos-poros környékkel. A műsor azonban pazar, 5 nemzetnek rendezte a nagykövetség. Benkő Levente, Magyarország tel-avivi nagykövete a közösségi érzést helyezi a verseny fölé a beszédében.
Az első fellépő a lengyel csapat Tulia: Fire of love című számával, ami zseniális folk-rock, csajok énekelnek, és a közönség odavan. Utánuk a lett Carousel: The night című száma következik, ami füstös hangulatot idéz abból a letűnt korból, amikor még bónusz trekkek voltak a CD-ken. Az albán Jonida Maliqi: Ktheju Tokës és a montenegrói D-mol: Heaven számai után jön a EuroFalsh (fals és nem fles), a minden nemzet tiszteletére az adott országok egy-egy Eurovíziós számát eltáncoló és eléneklő együttes. A Wolf Katit éneklő csaj az első számban a díva, a másodikban már a tánckar tagja. Eran Luna a csapat fő frontembere, aki torzonborz hajával és himbálózó aranyfülbevalóival az est izraeli sztárja, és mint hamisítatlan izraeli, őrült energiával és világosan látható, profi szeretettel és tisztelettel, valamint az amatőrség zsenialitásával adja elő a régi Eurovíziós számokat, melyeket a rajongók többsége ismer és együtt énekel vele. Ennél fantasztikusabb előadást csak a szarvasi gyerektáborban, vagy az Angyalban lehetett eddig látni. Az esemény kedves, a műsort disco követi, Tel-Aviv déli égboltján szívek rajzolódnak felette hajnali 3-ig.
A vörös szőnyeg idén narancssárga
A második esemény a Habima téren május 12-én hétfőn este zajlott. A nagy művészi megmérettetések előtt általában rendeznek egy vörös szőnyeg eseményt, amelyre hivatalosak az újságírók és a rajongók, illetve az újságíró-rajongók, utóbbiak alkotják az Eurovíziós szőnyeget körülvevő tömeg nagy részét. Az izraeli főszponzor a My Heritage, az online genealógiával vagy leszármazástannal foglalkozó cég, aminek legalább olyan az irodája, mint a Google-nak, csak nem izraeli színű, hanem narancssárga. Ezért a vörös szőnyeg idén narancssárga. Tavaly, Lisszabonban kék volt.
A 6-ra meghirdetett eseményen 5:30 és 6:30 között sokadszorra játsszák le a Kan noladeti, hajdani Eurovíziós dalfesztivált ugyan nem nyert, de a kan (itt) szót annál inkább rugózó, egyébként minden Szarvason szocializálódott által imádott számot, ugyanis a Kan tévétársaság az Eurovízió 2019 közvetítője, producere, rendezője, szellemi központja itt Izraelben. Az első vonuló: Stephan, aztán a San Marino-i, de valójában török fogorvos Serhat és így tovább.
A mi Pápai Jocink irtó trendi, és elmondja, hogy imádja Izraelt, sok szeretetet kap itt minálunk. Kobival is beszélünk, aki hálás Nettának és Izraelnek azért, hogy az Eurovízión ő képviselheti a hazát. Netta nem áll le a mikrofonok felé ágaskodó rajainak, de földig érő fonatait három koszorúslány-angyal viszi utána, és a szemei két csík, és ő maga nagyon-nagyon aranyosnak tűnik.
A főpróba
A harmadik esemény felé vezető sajtós buszon a szlovák utastársunk azt mondja, 50 éve rajongó és ez a 15. (!) Eurovíziója. Tízéves kora óta követi az eseménysorozatot és meglett malomvölgyi (legendás pozsonyi kollégiumi negyed) építészként is ugyanúgy rajong a műsorért, mint anno.
A rendezvény helyszínéről korábban írtunk, pálmafákkal tűzdelt expo a Jarkon-parkkal szemben, Hadar Joszef felé félúton, a vidámpark mellett. A sajtópavilon kivetítőinek fényében, hosszú asztalokon körülbelül háromszáz laptop, holnap talán ezer is lesz, az újságírók serényen gépelnek, víz a hűtőben, hadd éljenek! Nagyon nagyvonalú esemény ez, a telefonos alkalmazás külön értesíti az eseményekről a sajtót, külön a rajongókat és egy harmadik verziója pedig a jónépet. A pavilonok közötti átjárón épp csak fanfárok nincsenek, de cserepes jukkák állnak sorfalat, mi meg átvonulunk köztük a főpróbára, hisz Pápai Joci a 7. fellépő, máris láthatjuk élőben őt.
Ez az első, ruhás főpróba. A sajtó igaz képviselői alkotják a közönséget, hat óra után kezdődik a zsűri előtti főpróba, és holnap lesz a harmadik, melyen családok lesznek a nézők, az elődöntő első része pedig szintén holnap, május 14-én, kedden este tíz órakor lesz izraeli idő szerint.
Netta csodás kis műsort ad az űrruhájában, de az első hat dal közül a lengyelek feljebb már linkelt száma viszi a pálmát, népdal a mi füleinknek, kik nem vagyunk népdalrajongók. Azaz mostantól már talán.
Jó hír, hogy Pápai Joci fellépése előtt szünet van, mert ez azt jelenti, hogy átrendezik a színpadot, a tervben benne van a hangulatváltás. A szünetben lejátsszák Joci képeslapját, ami egy kétperces videó, melyben Joci bemutatkozik Izraelben. A képeslapokat idén Izrael megújította: eddig olyan kisfilmek voltak, amelyekben a versenyzők meséltek magukról, mondjuk sétálva, most pedig koreografált táncos klipek, izraeli helyszíneken (Jociét a Beit Guvrin nemzeti parkban vették fel), megható tartalmakkal, már miattuk érdemes nézni majd a dalfesztivált.
Kobi Marimi, a visszahúzódó srác egyedi stílusa és hangja miatt is Izrael kedvence és Izrael képviselője az Eurovízión. A dala kifejezetten neki készült, a személyes történetét meséli el a színpadig. A Rising Star hazai győztese angolul énekel, és nagyon drukkolunk neki.
Pápai Joci főpróbája
Joci számát többek közt azért imádják a rajongók, mert az anyanyelvén énekel, szemben a legtöbb angolul éneklő Eurovíziós versenyzővel. Mi pedig azért imádjuk, mert Joci dala: Az én apám beszalad az ember bőre alá. Az egyik holland rajongó azt meséli, hogy nem érti ugyan, miről énekel Dzsoszi Pápáj, de mindahányszor, amikor meghallja, beleborzong. Ilyen ez. Pápai Jociban van valami, ami megmagyarázza a sikerét. A hangja.
Tegnap alkalmunk volt beszélgetni Jocival és azóta is a fülünkben cseng: „Soha nem szeretném elfelejteni, honnan jövök. Tízszer többet kaptam az élettől és az én istenemtől, mint amire valaha is vágytam.” „Egy nagyon büszke magyar származású roma srác vagyok.” – Ezen a hangon tűnik fel a kulisszák mögül most is. Egy szál bárszék a színpadon, itt a főpróbán még mutatják neki az utat felé, a háta mögötti kivetítőn fényképet mutatnak az ő apjáról, majd mások apáiról.
Aztán csillagok hullanak 2019 legnagyobb izraeli beltéri produkciójában egy olyan falon, ami az Eurovízió történetében a legtöbb kinyíló led-panelt alkalmazza, annyit, mint a Rolling Stones a koncertjein. De Joci fellépéséhez nem kell cirkusz, mindannyiunk apja csillagként a led-falon, egyszerű színpad kép és senki nem kapott még akkora tapsot, mint ő. Nem kell több ezen a főpróbán.
Tudta, hogy az Eurovízión nem csak európai országok indulhatnak?
Minden olyan nemzet indulhat az Eurovíziós dalfesztiválon, mely az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének tagja. Izrael is az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének tagja, ahogyan számos afrikai ország. Marokkó színeiben például Samira Said indult 1980-ban, és hatalmas karriert futott be hazájában a verseny után.
Fotók: Salamon Sára
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
