A magyar-izraeli bőröndexport egyik legsikeresebb akcióját jelzi, hogy a budapesti nyomdai előkészítés és könyvbemutatók után Izraelbe is megérkezett a várva várt, #Izrael70magyar című könyv, amely virtuális képeslapok formájában már olvasható volt, de albumként, könyvillatúan most először vehették kézbe az Izraelben élő olvasók.
A könyv szerkesztői, szerzői (jó sokan vannak, egy hosszú asztal megtelt velük), nemcsak a beharangozóban, hanem élőben is szeretettel várták az érdeklődőket május 20-án este, az újkeletű HaMoadonban tartott könyvbemutatón. A klubban – a máris becézett Moadonkában, amely az Izraelben élő magyar ajkú zsidó közösség számára szolgál ezentúl kulturális és „olésegítő” (új bevándorlókat segítő) térként – hétfőn este a múlt és jelen összefonódása került terítékre a már említett hosszú asztal mellett.
Ahogy az lenni szokott, minden egy bulin indult… A mára már szerkesztőgárdává avanzsált csapat jó része a „Gabi-Dani” stúdióban gyűlt össze, ahol Kallos Bea fejéből egyszer csak kipattant AZ ötlet: mi lenne, ha Izrael állam alapításának 70. évfordulója alkalmából az ünnep előtt, 70 napon át egy-egy színes sztori, képeslap formájában arról írnának, hogy az Izraelben egykor és most élő magyarok hogyan járultak hozzá az ország létrejöttéhez, fejlődéséhez, kultúrájához. Tudjuk jól, hogy sok kreatív és nem éppen szófukar ember egy helyen nem tétovázik sokat ilyen ötletek hallatán, s íme, itt a végeredmény. Nagy felindulásában Silló Sándor rögtön rávágta az „oké, de ki is fogja mindezt koordinálni?” kérdésre a „majd én” választ, amely tettét később lehet, hogy néhány álmatlan éjszaka és a számítógép billentyűzetének nem rendeltetésszerű használata követte… De ahogy a legtöbb mese és társadalmi vállalkozás, ez is jó véget ért: az erre a célra létrehozott weboldalon hetven napon át közzétett történeteket könyv formájában a már megpihent szerzők, szerkesztők, és az olvasók is kezükben tarthatják. Az album borítója is tükrözi a lelkesen végzett közösségi munka eredményének: a kósza, de annál jobb ötlet igazán jókedvű szüret elé nézhet.
70 különböző írás szerepel az #Izrael70magyar című albumban, amely nemcsak azokról ad egy-egy színes képet, akikről íródott, hanem azokról is, akik írták: személyiségük, kutatómunkájuk, kapcsolódásaik együtt élnek a történetekkel, amelyek minket, olvasókat egyszerre repítenek a múltba, és hoznak át a jelenbe. A 70 történet megírásához egyetlen instrukciót kaptak a szerzők: „legyetek szubjektívek, szülessenek olyan írások, amilyenek ti vagytok”. Silló Sándor (Sanyi) kedvenc kifejezésével élve, a stiláris tarkaság a tartalmi tarkasággal találkozott abban a könyvben, amely az állam alapításakor szerepet játszó magyarok mellett a leghétköznapibb figurák bemutatására egyként vállalkozott. Fenyves Gabi megfogalmazása szerint ez egy esetleges gyűjtemény, teljesen individuális választáson alapult, hogy ki, mit, miről írt. A kötetben jobban vagy kevésbé ismert, közismert és elismert, de közös tulajdonságukat tekintve olyan magyar származású személyiségek vonulnak fel, akik részei lettek Izrael állam történelmének.
[ngg src=”galleries” ids=”16″ display=”pro_mosaic”]A könyvbemutatón minden szerző mesélt egy kicsit saját kapcsolódásáról az általa megírt történethez. Arról, hogy miért éppen annak a személynek a sztorija találta meg őt, vagy éppen fordítva, hogyan talált rá ő a hozzá passzoló történetre. A könyvben szereplő személyiségek többsége leginkább az első generációs bevándorlók közé tartozott, akik nagy része már nincs közöttünk, de hátrahagyott örökségük, leszármazottaik, s ezentúl már egy könyvfejezet is őrzi emléküket. Legyen szó akár azokról az Izraelbe érkezett magyar mérnökökről, akiknek gyermekei, unokái a bemutatón büszkén mosolyogva hallgatták elődeik történetét, vagy Ron Lustigról, akinek szülei a könyvben is olvasható magyar nyelvterületről származó zsidóság emlékmúzeumát teremtették meg.
Természetesen rengetegen vannak, akik kimaradtak az első kötetből, de a sorozat folytatódik: már létezik egy lista, amely alapján a következő generációkról, a jelen figuráiról érkeznek majd újabb képeslapok. Ugyanis itt, most, ebben a könyvben olvasható a történelem, de aztán a következőben következhet a jelen izraeli magyarjainak története.
„Bennem akkora felelősségérzet volt végig, mert belegondoltam, hogy lehet, hogy a magyar zsidók történetét írjuk meg ezzel a könyvvel, sorozattal” – fogalmazott Shiri Zsuzsa a bemutatón. „Mi teremtünk sztorikat, narratívákat, s azt, hogy mi a fontos az izraeli magyarokról. Akár a jövő számára is meghatározunk dolgokat.” Valóban, egy történelmi pillanat részesei mindazok, akik ezt a könyvet írták, hiszen általuk konstruálódik meg a múlt egy része. Szalai Anna szerint olyan képeslapokból álló album mutatja be Izraelt a világnak magyar nyelven, amelyet Izraelt ismerő és szerető szerzők jegyeznek. Általuk talán a világ is kicsit jobban megérti, hogy az emberek hogyan gondolkodnak itt, s miért úgy történnek dolgok, ahogy.
Sáfrán István Bánk bán hasonlata a hazaszeretetről és tenni akarásról aztán elvezetett ahhoz a konklúzióhoz, hogy „izraeli Bánk bánok” egy része írta és adta e könyv magját. A Bánk bán magyarságát firtató kérdésre Shiri Zsuzsa pedig találóan megjegyezte: „Bánk bán magyar, mi pedig mind izraeliek vagyunk.” A történetek szereplői, az ő leszármazottaik, s a történetek megírói is mind magyar identitással voltak és vannak jelen Izraelben, abban az országban, amelyben aztán izraeli magyarokká vagy magyar izraeliekké váltak, ki így, ki úgy.
A közönség a tel-avivi és a budapesti könyvbemutatókon is nagy érdeklődéssel fogadta az #Izrael70magyar albumot, amely hosszú idő után az első olyan, magyar szerzőktől származó könyv, amely Izraelben is olvasható magyar nyelven, a magyar nyelvi tájkép részeként. A Choma alapítvány és az Új Kelet támogatása, valamint Sebő Anna mindenre kiterjedő szöveggondozása messzemenőleg hozzájárult a könyv 2000 példányszámos megjelenéséhez, amely ezentúl már kapható itthon, és otthon is.
