Lehetséges, hogy mégis van élet a Holdon: több ezer, gyakorlatilag elpusztíthatatlan lény, mely képes ellenállni a szélsőséges sugárzásnak, a szikrázó forróságnak és az Univerzum leghidegebb hőmérsékleteinek, és mindezt évtizedeken keresztül, élelem nélkül. Ezek a félelmetesnek hangzó élőlények nem földönkívüliek, hanem mikroszkopikus földi lények, melyeket medveállatkáknak hívunk. Valószínűsíthető, hogy az izraeli Beresit szonda áprilisi becsapódása után életben maradtak – közölte az akcióért felelős amerikai székhelyű szervezet kedden.
Az űreszköz útvonalát és a mikroméretű állatkákat tároló doboz összetételét vizsgálva Nova Spivack, az Arch Mission Foundation egyik alapító tagja azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy “igen nagy a valószínűsége, hogy a medveállatkák életben maradtak”. A non-profit szervezet célja, hogy az emberi tudásnak és a Föld biológiájának egyfajta biztonsági mentéseit helyezze el a Naprendszer különböző pontjain. “Ehhez a medveállatkák ideális alanyok, hiszen mikroszkopikusak, többsejtűek, és a földi életformák közül az egyik legszívósabbak” – mondta.
Spivack azt is hozzátette, hogy az apró, egy milliméternél is kisebb élőlényeket dehidratálták, hogy egyfajta hibernációs állapotba kerüljenek, ezután pedig mesterséges borostyánra emlékeztető epoxi gyantába tették őket, hogy a jövőben újraéleszthetőek legyenek. A medveállatkákat egy Hold Könyvtár elnevezésű nanotechnológiai eszközbe tették az izraeliek, mely kinézetre egy DVD lemezre hasonlít, és mikroszkóppal megtekinthető 30 millió oldalon keresztül tartalmazza az emberi történelem archívumát, valamint az emberi DNS-t is. Spivack szerint ez a lemez is túlélhette a becsapódást. Nem ez az első alkalom azonban, hogy genetikai kód vagy életforma került lerakásra az egyébként kietlen Holdon. Az 1969-1972 között lezajlott Apolló küldetések során ugyanis amerikai űrhajósok majdnem száz zacskónyi emberi ürüléket és vizeletet hagytak hátra a Holdon.
Nem lesz mentőakció
A medveállatkák, akik kis vízimedvékként és moha-malacokként is ismertek, vízben és szárazföldön is képesek élni, és akár 150 °C-os forróságot és -272 °C fagyot is átvészelnek, bár csak néhány percre.
A hernyókhoz hasonló, nyolclábú állatkák képesek feléledni azután is, hogy évtizedekig élettelenre szárítva hevertek, a világűr közel zéró és a Mariana-árok óriási nyomását is el tudják viselni.
Ha nem égtek el a robbanásban, akkor elméletileg életképesek a holdi felszínen mérhető apró nyomás és extrém hőmérsékletek mellett is – mondta William Miller, a medveállatkák egyik szakértője, viszont hozzátette: “Ahhoz, hogy aktívvá váljanak, növekedjenek, egyenek és szaporodjanak, ahhoz vízre, levegőre és élelemre lenne szükségük. Így tehát nem lehetséges, hogy szaporodjanak és kolóniát hozzanak létre.”
A NASA asztrobiológusa, Cassie Conley szerint pontos túlélési idejük attól is függ, hogy miként csapódtak be és milyen hőmérsékleteknek voltak kitéve. Ha nem lesz túl melegük, akkor akár évekig túlélhetnek.
“Én inkább amiatt aggódom, hogy hogyan hatottak rájuk az epoxi gyantában vagy a ragasztóban található mérgező anyagok, mint hogy hogyan viselik a világűrt” – mondta Conley.
De még ha a lények éveken keresztül is életben maradnának a Holdon, a NASA 2024-re várható Artemis programján kívül nincs más személyzettel ellátott küldetés tervben a közeljövőben – és ez is a déli sarkvidéket célozza, mely messze található a Beresit becsapódási helyétől.
“Valószínűtlen, hogy időben megmentik őket, tehát azt hiszem, hogy még ha túl is élnének, halálra vannak ítélve” – mondta Rafael Alves Batista, a Sao Paolo egyetem egyik fizikusa, a medveállatkák rendkívüli ellenálló képességéről szóló 2017. évi cikk szerzője.
