A Négyzet – 1942 Marcel Janco, a cionizmus dadája

90 éves a Tel-Aviv Művészeti Múzeum

2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben  a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig  egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.

Marcel Janco, a cionizmus dadája

Ezt a festményt Marcel Janco 1942-ben, egy évvel Erec-Izraelbe érkezése után festette. A korabeli helyi művészi élet nagy izgalommal fogadta Janco emigrálását Európából, hiszen kora egyik legnevesebb képzőművésze, a dadaizmus egyik alapítója volt. Mondhatni, hogy abban az időben Marc Chagall látogatásán kívül nem tette be ilyen kaliberű művész a lábát a Szentföldre. Ráadásul Chagall azonnal vissza is tért Párizsba. De Janco azért jött, hogy itt maradjon!

“Ez egy új ország – hangoztatta –, itt egy új világ, egy új társadalom teremtődik, és természetesen új művészet is létrejön. Lássuk, mivel tudok én hozzájárulni ehhez az új műalkotáshoz”! A fenti, Erec-izraeli táj című képét a Tel-Aviv Múzeumban megrendezett első önálló kiállításán mutatta be, majd annak bezárása után a festményt a múzeum gyűjteményének ajándékozta.

Látszik a képen, mennyire lenyűgözte az új bevándorló Jancot a helyi táj, az itt élő emberek: pálmafák, boltíves kapuk, növényekkel körbevett színes házak mellé rajzolta a szamárháton ülő embert és korsókat a fejükön hazacipelő nőket. A vászon hátulján levő bejegyzés alapján Herzliát látjuk a képen. Egzotikus, mint egy Tahitin festett Gauguin kép.

- Hirdetés -

Nem csak a dadaista irányzat születésénél bábáskodott Janco, hanem aktív cionistaként az új ország építésében is, amiben tevékeny szerepet kapott. Tájépítőként 1953-ban a Miniszterelnöki Hivatal tervezési osztályán végzett munkája keretében érkezett a Carmel hegy lábánál fekvő, a lakosai által elhagyott Ein Hod arab faluba. Elvileg a nemzeti parkok építéséhez kellett volna megfelelő területet találnia, de Ein Hodot Janco művésztelepnek szánta.

Ein Hod (עין הוד) a függetlenségi háború harcai során a zsidók kezébe került, lakosai elmenekültek. A falu telkei korábban az arab családfő, Abu Faruq tulajdonában voltak, aki 1991-ben halt meg a dzsenini menekülttáborban. A helyiek egy része a harcok után nem sokkal visszatért, és a közelben újra letelepedett. Az évtizedek után (1995) elismert, és csak a közelmúltban infrastruktúrát kapott új településük neve – Ein Hawd (עין חוד).

Így lett a színes, romantikusan bájos Erec-Izrael orientalista festőjéből a hely – Izrael állam – összetettségével is megbirkózni kényszerülő, azt elfogadni képes művész, ami végül a nevéhez fűződő Ein Hod művésztelep megalakulásával csúcsosodik ki: egy, a 19. századból eredő utópisztikus ötletből a területfoglaló-építő izraeli (politikai) realitása. Janco lett a település első polgármestere, és szigorú befogadási követelményeken alapuló, szinte utópisztikus mini-társadalommal rendelkező művészteleppé és turisztikai látványossággá változtatta a helyet. A Janco-gyűjteményt ma ebben a faluban, volt lakóházában lehet megtekinteni.

2021-ben az Ein Hod Galéria különleges kiállítást rendezett a következő témát végiggondolva: “Már szabad nekünk ‘nem szégyellni és bűntudatot érezni’, mert egy elhagyott arab faluban élünk? Hazaértünk végre?”

- Hirdetés -