Ugye önök is unják az Izraelt bojkottáló showbizfigurák csinnadrattáit? Nem teszem meg nekik azt a szívességet, hogy újra leírom a nevüket. A Sydney Fesztivállal szembefordulók így is elérték a céljukat: a helyi hősök neveivel teli van a nemzetközi sajtó.
Nem tölteném azzal sem az időt, hogy felsoroljam a bojkottálók szokásos érveit: A “szolidaritást a palesztin néppel”-t, az “apartheid Izraelt”, a “gyarmatosító kolóniát.” stb. A tiltakozást kiváltó ok sokkal kevesebb szót kapott a sajtóban, ezért inkább ezzel kezdeném.
A Sydney-i Fesztivál Decadance című táncprodukciója a Sydney Dance Company előadásában Ohad Naharin izraeli koreográfus és a tel-avivi Batsheva Dance Company együttműködésével készült. A koprodukció Izrael canberrai nagykövetségének 20 ezer dolláros támogatásával jött létre, amit a fesztivál programja is megjelölt. Ez elég ürügy volt annak a száz művésznek, hogy bojkottot hirdessenek.
Ez a fesztivál 140 produkciójából húszat érintett. Tizenegyet töröltek a programból. A többi természetesen nem maradt el, csak a fesztivál logója került le róluk, miután a rendezvény-büdzsé nekik szánt összegéről lemondtak. Gondolom, a hírveréstől megnőtt érdeklődés bőven kárpótolta őket.
Megéri ez valakinek?
Egy picit kanyarodjunk vissza az izraeli követség 20 ezer dollárjához! Mekkora jelentőségű összeg ez egy dollármilliókból gazdálkodó fesztiválnak?
Ezért dícséretes a Sydney-i Fesztivál következetessége, ahogy ellenállt a nyomásnak.
„A Sydney-i Fesztivál Testülete meg kívánja erősíteni, hogy tiszteletben tartja minden csoport tiltakozáshoz és az aggodalmak felvetéséhez való jogát” – áll a közleményben. Felajánlották azt is hogy tárgyalnak a tiltakozókkal.
Néhány fellépő élt is ezzel a lehetőséggel. Ennek ellenére nem változtattak.
„A mostani Fesztivál minden finanszírozási szerződését – így a Decadance-t is – tiszteletben tartjuk, és az előadásokat megtartjuk.”
A nyilatkozat kitér arra is, hogy tiszteletben tartja minden művész jogát, hogy kilépjen a fesztiválból.
A nyilatkozat legkeserűbb pontja viszont ez: „A testület ugyanakkor elhatározta, hogy felülvizsgálja a külföldi kormányok vagy kapcsolódó felek finanszírozásának gyakorlatát.”
Vagyis előfordulhat, hogy a jövőben nem fogadnak majd el anyagi támogatást más országok követségeitől sem, hogy ezzel elejét vegyék a botrányoknak.
Ha ez a nemzetközi fesztiválszervezésben gyakorlattá válik, akkor jó néhány kisebb független művészeti fesztivál, amelyek a külföldi fellépőiket az illető országok követségének támogatásával juttatják színpadra, komoly bajba fog kerülni. Elképzelhető, hogy jónéhány művészetpártoló cég, szervezet és alapítvány is új -politikai – szempontokat vezet majd be a kulturális támogatások odaítélésekor. Ez egyelőre egy sötét prognózis, de ezt a tendenciát erősíti majd az az átpolitizáló szándék amit a bojkottok képviselnek.
Dekadencia
Ezt érték el a tiltakozó “művészek”.
A palesztin nép nem sokat profitál a tevékenységükből, de az általuk elindított kultúrterror a világ számos művészének, művészeti fesztiváljának okozhat komoly károkat.
Az izraeli követség is ezt hangsúlyozta az esetről kiadott közleményben: “Izrael mindig is támogatta és továbbra is támogatni fogja a kulturális csereprogramokat, és részt vesz a kulturális párbeszédben számos országban, köztük Ausztráliában is. A kultúra híd az együttéléshez, a kooperációhoz, a közeledéshez, ezért el kell különíteni a politikától.”
A Creative Community for Peace még messzebb megy: „Meggyőződésünk, hogy a Sydney-i Fesztivál elleni bojkottmozgalom sérti azokat a palesztinokat és izraelieket, akik a béke előmozdításán dolgoznak. Bár mindannyiunknak eltérő a véleménye az izraeli-palesztin konfliktusról és a békéhez vezető legjobb útról, de mindannyian egyetértünk abban, hogy a kulturális bojkott nem megoldás. Ez csak a művészek elriasztását és a kulturális támogatások berekesztését szolgálja, nem pedig a béke és a demokrácia ügyét.” – írják az ausztrál civil szervezet levelének aláírói.
Nick Cave ausztrál rockzenész nem volt az aláírók között, de az ügy kapcsán sokat idézik a 2018-ban tett kijelentését: „Az Izrael elleni kulturális bojkott gyáva és szégyenletes.”
Gene Simmons, a KISS együttes frontembere, aki egy magyar holokausztáldozat unokája és Haifán született, szokásához híven ismét bírálta a bojkottot:
„Elfogadom mindenkinek az álláspontját, amely eltér az enyémtől. Ez a demokrácia lényege, de a bojkott súlyos melléfogás. Azokat az embereket kell a tiltakozásokkal megcélozni, akik a politikát csinálják, és nem azokat a srácokat súlytani, akik a nézőtéren előtted táncolnak és énekelnek.”
Csütörtökön tüntetés volt a Sydney-i Operaház előtt, ahol az izraeli követség által támogatott Decadance produkció bemutatója zajlott. Maroknyi aktivista palesztin zászlókkal, ahogy rendesen. A tüntetésnek pár mondatot szenteltek az ausztrál napilapok, de a Sydney Dance Company és a Batsheva Dance Company előadását, Ohad Naharin izraeli koreográfus alkotását szuperlatívuszokban dicsérek.
Kulturális újságíróként jó lett volna csak erről a sikerről írni, kihagyva a kétesértékű dicsőségre áhítozó tiltakozók ügyét, de sajnos mára ők is a kultúra részei lettek a rombolásukkal.
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
