Szombat este Tel-Avivban a Kaplan utcai óriástüntetés pódiumán Shikma Bressler professzor, a tüntetések koronázatlan vezetője az alábbi beszédet tartotta. Szavait egyszer még állampolgársági ismeretek órán is tanítani fogják, mert ezekben a napokban mindannyian, együtt írjuk ennek a helynek és ennek az időszaknak a történelmét.
Jó estét!
1968-ban, egy évvel a hatnapos háború után találkozott az Egyesült Államok elnöke és Izrael miniszterelnöke. Lyndon Johnson megkérdezte Levi Eshkolt: „Miniszterelnök úr, milyen Izrael államot szeretne?”
1993 augusztusában, pontosan 30 évvel ezelőtt, 26 évvel a hatnapos háború és 20 évvel a jom kippuri háború után, Jichak Rabin izraeli miniszterelnök azon töprengett, hogy talán ideje lenne válaszolni erre a kérdésre: Milyen Izraelt akarunk?
És mi most, 30 évvel később és 28 évvel azután, hogy azoknak a bátorítására, akik közül most sokan a hatalom kerekét tartják a kezükben, meggyilkolták őt (Rabint), mi, a nép, akik felemelkedtünk e romokból, és járni kezdtünk, hétről hétre azt válaszoljuk:
„Olyan országot akarunk, amely a Függetlenségi Nyilatkozat értékein alapul, olyan országot, amelynek ereiben az igazságosság, a szabadság és az egyenlőség értékei folynak, egy zsidó és demokratikus államot, olyan országot, amely minden állampolgárának javát szolgálja, vallásra, fajra, nemre vagy nemi identitásra való tekintet nélkül.
Olyan országot, ahol a nők ott ülnek, ahol akarnak, akkor énekelnek, amikor akarnak, és azt viselnek, amit akarnak.
Vagy egy szóval, mely olyan sokat jelent mindannyiunknak: de-mok-rá-ciát.
Miután a kahanizmust (Ocma Jehudit párt, a Kach-párt ideológiai utódja – a szerk.) a Likud és a Kneszet többi pártja több évtizeden át – undorral – marginalizálta, ma hatalomra juttatta. Tévedés ne essék, a kahanizmus nem a Likud párt farvizén, hanem annak szerves részeként emelkedett fel. Szöges ellentétben a Likud számos szavazójának akaratával. Ennek eredményeként az összes gát átszakadásának lehetünk tanúi.
Rendőregyenruhás kahanisták kíméletlenül és ok nélkül verik és fojtogatják a polgárokat az utcákon.
Szégyen!!!
A 16 rendőregyenruhát viselő kahanista – a gyanú szerint – kikapcsolja vagy nem kapcsolja be a testkamerákat, és Dávid-csillag szimbólumot éget egy palesztin letartóztatott arcára.
A zsidók Dávid-csillagot bélyegeznek egy fogvatartott arcára!!!
A zsidók Dávid-csillagot bélyegeznek egy fogvatartott arcára!!!
Szégyen!!!
A rendőrparancsnok, a vezérkari főnök, a Sabak és a Moszad vezetője, akiket naponta támadások érnek – úgy érzik, hogy ki kell mondani a magától értetődőt: be fogják tartani a törvényt (amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a kormány ellen dönt – a szerk.).
Szégyen!!!
Tökéletesen értjük, hogy az őrület, aminek szemtanúi vagyunk, nem véletlen, és nem független egy tágabb valóságtól, amelyben minden, az izraeliséget és a cionizmust képviselő érték támadás alatt áll.
A tervet 225 törvény részletezi, amelyek Izraelt szélsőséges kahanista messiási diktatúrává változtatják.
Ne feledjétek, hogy ha a 32 tagból álló izraeli kormánynak akár csak egy minisztere kahanista, akkor az egész kormány kahanista! Egy ilyen kormány miniszterelnöke kahanista miniszterelnök. Kivétel nélkül mindannyian felelősek. A történelem egyikőjük bűnét sem fogja megbocsátani.
És nekünk, a demokrácia harcosainak, az igazságosságért, a szabadságért és az egyenlőségért harcolóknak azt mondom, válaszul Lyndon Johnsonnak 68-ban, Jichak Rabinnak 93-ban, és válaszul most, a mi gyermekeinknek:
„Nem csak akarunk, hanem teszünk is. Napról napra, és ameddig csak kell. Népünk felemelkedett a romokból, elindult, és nem hagyja abba a menetelést.
Gondoskodunk róla és megígérjük: Izrael de-mok-rá-cia lesz.
33 héttel ezelőtt az izraeli kormány hadat üzent mindannak, ami jó Izraelben, annak a világképnek, ami ezt az országot jellemzi, az ország legtöbb polgára legbensőbb érzéseinek.
Az a 225 törvény, amelyet azóta a Kneszet asztalára tettek, nagyon jól megmagyarázza, milyen államra törekednek, milyen lenne Izrael közterülete, ha sikerülne nekik.
33 héttel ezelőtt az izraeli kormány rákényszerített bennünket, hogy vonuljunk utcára és harcoljunk értékeinkért. Sokadik alkalommal hívtak minket a zászló mögé. És jöttünk. Ez a mai nemzedék kérlelhetetlen háborúja. Mindannyiunké.
A háború részeként azért küzdünk, hogy a kapuőrök, és élükön a Legfelsőbb Bíróság bírái a törvény szerint dönthessenek majd. Azon értékrend szerint, amely szerint nevelték és képezték őket: a Függetlenségi Nyilatkozat értékrendje szerint.
Ugyanakkor – és ez egy rendkívül fontos szempont – nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mi küzdelmünket nyilvános, nem pedig jogi szinten folytatjuk. És emiatt nem is függ tőle.
225 gyomorforgató és országot elpusztító törvény került a Kneszet asztalára. A Legfelsőbb Bíróság egy, két vagy három törvényre vonatkozó döntése nem fogja megváltoztatni az összképet.
Az izraeli közvéleményre, kivétel nélkül mindannyiunkra a mi saját kormányunk támadott rá. És az izraeli közvélemény, mi mindannyian, azért vagyunk itt, hogy harcoljunk.
Legbensőbb énünkért küzdünk. Harcolunk az egyenlőségért, a szabadságért és az igazságosságért. Küzdünk a Függetlenségi Nyilatkozat értékeiért. Egy zsidó és demokratikus államért harcolunk.
Menachem Begin egyszer azt mondta: „Nagy napok elé nézünk és egy olyan országban fogunk élni, amely a szabadságon és az igazságosságon alapul.”
Én, mi, mindannyian azt mondjuk: „Nagy napok elé nézünk és egy olyan országban fogunk élni, amely a szabadságon és az igazságosságon alapul.”
Ez most a harc ideje. Ez most az áldozathozatal ideje. Most!! Mert nem lesz több esély. Most!! Hogy Izrael demokrácia legyen!
