Október 28-29 én, az Izraeli Magyar Nagykövetség és az Efrájim Kishon Alapítvány szervezésében érkezik Izraelbe a Hanna – szabadesés több szólamban című előadás, amely a tragikusan fiatalon, 23 évesen kivégzett költőnő, Szenes Hanna 100. születésnapjára készült, de tavaly mutatták be. Míg a költőnő Magyarországon szinte ismeretlen, Izraelben nemzeti hős, nevét utcák és terek viselik, leghíresebb versét, az Eli Eli-t pedig mintegy második izraeli himnuszként tartják számon. A főszerepet alakító Bíró Eszter neve ismerősen csenghet mind a színház-, mind a zenerajongóknak, hiszen tizenhat éves kora óta játszik főszerepeket színházi előadásokban és filmekben (Az Operaház fantomja, Elfújta a szél színdarabokban, Csoda Krakkóban c. film), majd több éven át a Budapest Klezmer Band énekesnője volt, az elmúlt években pedig saját zenekarával világzenét játszik, valamint gyerekeknek szóló zenés albumai is népszerűek.
A darab Szenes Hanna naplójának és leveleinek feldolgozása. Hogyan és honnan jött az ötlet, hogy ezekből a dokumentumokból előadás szülessen?
A Covid-járvány időszakában készítettük Födő Sándor zeneszerzővel a Kaddis c. művet, amelynek zenéje egészen különleges, vegyül benne a világzene a kortárs komolyzenével és ősi imákkal. A műhöz olyan verseket kerestem, amelyek magyar zsidó költőktől valók, szerettem volna, hogy az imarészleteken kívül legyen benne a magyar közönség számára is érthető és átélhető szöveg. Így akadt újra a kezembe Szenes Hanna könyve, amit nagyjából 13 évesen olvastam. Újraolvasva a naplóját és a verseit ismét a hatása alá kerültem, és több versét beválogattam az anyagba. A Kaddist 2021-ben mutattuk be a Dohány utcai zsinagógában a Zsidó Fesztivál záróeseményeként (azóta már belföldi turnén is játszottuk, és titkos vágyam, hogy egyszer majd Izraelben is előadhassuk). Már abban az évben felmerült bennem, hogy Szenes Hanna életével és műveivel külön is érdemes volna foglalkoznom, és nem elsősorban a születésnapja kapcsán. Aztán persze úgy alakult, hogy nem is állt össze könnyen és gyorsan a darab. Beletelt két évbe, mire megtaláltam a megfelelő befogadó helyszínt és alkotótársakat.
Hogyan kerültél kapcsolatba a szerzőkkel, Tóth Réka Ágnessel és Widder Kristóffal?
Hosszú időbe telt megtalálni őket, mert volt egy elég kiforrott elképzelésem arról, hogy milyen legyen az előadás, és leginkább arról, hogy miről szóljon. Fontos volt, hogy olyan alkotókkal születhessen meg, akikkel egy nyelvet tudok beszélni, akik segítenek, megerősítenek abban, amiben hiszek, de mégis hozzá tudják rakni a saját színházi formavilágukat. Először csak a Jurányi Ház volt meg, mint a bemutató helyszíne, és az alkotótársak csak később jöttek. Réka és Kristóf megtalálásával felgyorsult a folyamat, hirtelen összeállt a kép.
Mennyire érzed kihívásnak, hogy egy 23 éves lány bőrébe bújjál?
Belül nem érzem magam sokkal többnek, ezért egyáltalán nem okoz gondot. Egyébként most épp újra egyetemista vagyok (másodéves a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán), ezért a mindennapokban is huszonévesek vesznek körül. De komolyra fordítva a szót,
nem gondolom, hogy Hannában a kora a legfontosabb. Fiatalon olyan döntéseket volt képes meghozni, amelyeket valakinek egy élet alatt sem sikerülne.
Történetével fontos fogalmakra tudok rávilágítani, úgy mint a hazaszeretet vagy a hazaárulás.
Milyennek látod a mai 23 éveseket? Mit üzen nekik Hanna?
Tényleg úgy gondolom, hogy nem a kor számít. Persze fontos, hogy ki milyen körülmények között nevelkedik, milyen értékrendet kap a családjától és hogy mit lát maga körül. Van olyan fiatal, akivel tudok egy nyelvet beszélni, és van olyan, akivel elbeszélünk egymás mellett. De meg kell próbálni. Mindannyiunkban van közös, érdemes megtalálni az egyezéseket. Hanna minden fiatalnak érdekes lehet és rettentően tanulságos, nem véletlenül fontos példakép Izraelben. Az ő bátorsága és kiállása példaértékű minden korban és minden generációnak.
Hogyan fogadták Magyarországon az előadást?
A kritikákból ítélve elég jól. Sokféle visszajelzést kaptunk, de a legpozitívabb számomra az, hogy senkit sem hagy hidegen az előadás. Volt olyan, aki meghatódott, volt, aki elnémult a darabot követően, de olyan is akadt, aki kikelt magából, hogy milyen felelősséggel küldhették a britek Hanna ejtőernyős osztagát egy majdnem biztosan öngyilkos küldetésbe.
Mit jelent számodra az izraeli bemutató?
Rengeteget… 11 évesen jártam először Izraelben, a Bethlen téri Gyerekkórussal. Még nem volt közvetlen járat. Bécsből repültünk. Emlékszem, amikor leszállt a gép, este volt már, megcsapott a párás levegő és vele együtt a zsidó történelem drámai eseményeinek emlékezete, azt az érzést azóta sem felejtem…
Utoljára 18 évesen turnéztam Izraelben, akkor a Miss Saigon magyar bemutatója után nagy volt körülöttem az érdeklődés.
Abban az időben a bátyám pont Jeruzsálemben élt, a Héber Egyetemen tanult, így más rokonaim mellett miatta is fantasztikus volt ott fellépni. Tavaly első ízben jártam gyerekeimmel és párommal együtt a Szentföldön, pont a Hanna magyarországi bemutatója után. Nem gondoltam volna, hogy egy évvel később Tel-Avivban és Jeruzsálemben is bemutathatjuk, méghozzá a Habima és a Khan színházakban. Ez számomra egy igazi csoda és persze hatalmas kihívás, izgulok is rendesen, hogy miként fogadja majd a közönség.
Mit gondolsz, Szenes Hanna miért maradt szinte teljesen ismeretlen Magyarországon?
Ennek több oka van, bár egy történész biztos sokkal konkrétabb választ tudna adni. De azt gondolom, hogy
a múltban nagyon sok hibát követtünk el, mint nemzet. Azóta sem történt meg a szembenézés,
ami például Németországban a mai napig meghatározó. Így nagyon nehéz Szenes Hannáról érdemben beszélni. De fontos előrelépésnek tartom, hogy tavaly szobrot állítottak a második kerületben az emlékére. Úgy vélem, jobb későn, mint soha.
Ahogy említetted, nem messze a Jurányi háztól, a Varsányi Irén téren kapott szobrot Szenes Hanna. Sokan vitatják a szoborállítás helyességét, mondván, hogy Szenes egy idegen ország katonájaként, a szülőhazája ellen fordult, és nem hogy nem nemzeti hősként, hanem hazaárulóként kellene számontartani. Mit gondolsz ezekről a hangokról, hogyan éled meg ezt a fajta véleményt?
Én nem hallottam ilyen hangokat, igaz, ritkán olvasok uszító oldalakat. Igazából soha. Egyszer egy buszmegállóban kirakott gyerekeknek szóló koncertem plakátjára horogkeresztet festettek ugyanebben a kerületben. Az ijesztő volt.
Mennyire tartod aktuálisnak ma Szenes Hanna történetét?
Nincs ennél aktuálisabb téma most számomra. Már akkor így gondoltam, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy miképp lehetne színpadra állítani, pedig akkor még a járvány időszakot éltünk. Aztán a próbaidőszak kellős közepén kitört az ukrán háború. Ez az a történet, amit el kell mesélni, és edukálni is érdemes vele. Bízom benne, hogy nemsokára elkészülhet a drámapedagógiai foglalkozás is, amit az előadás mellé megálmodtam. És akkor kiegészülhet maga az előadás egy iskolai közegben lévő, a darab megnézését megelőző képzéssel.
nemcsak az a fontos, hogy megismerjék az emberek a történetet, de az is, hogy beszélgessünk róla őszintén, tabuk nélkül.
Ezt a történetet időről időre el kell mesélni. Sokszor és sokaknak. Be kell menni az iskolákba. Mert a történelmet az idő távlatából könnyű elferdíteni. De úgy látom, hogy a mai fiatalokat már nem könnyű megvezetni. Ők már a digitalizációba születtek, képesek rátalálni a releváns információkra.
Mennyire van jelen a saját zsidóságod az előadásban?
Utólag visszatekintve a pályámra, már az első előadásomban is benne volt.
A zsidóságom az egyik nagyon fontos részem.
Családom története, a 40 felmenőm elpusztítása – csak a származásuk okán – meghatározza azt, hogy ki vagyok, még akkor is, ha esetleg én nem úgy akarnám. A Miss Saigonban például az imádkozáshoz két gyertyát kértem a rendezőtől (az eredeti vietnámi szertartáshoz egy gyertyát gyújtanak), mert úgy éreztem igaznak az imámat. Persze nem sokan tudták, hogy miért. A rendező persze tudta. Hagyta. A többi szereposztás meg nem kérdezte meg, hogy miért…
Visszatérve a Hannához, persze, hogy benne van. Gyerekkori barátaim közül többen azt mondták az előadás megnézését követően, hogy olyan, mintha engem láttak volna 13 évesen, olyan, mintha magamról mesélnék. Számomra nem nehéz Hannával azonosulni, mindig olyan szerettem volna lenni, mint amilyen ő volt.
Az előadásra jegyeket az alábbi linkenen keresztül lehet rendelni
Tel-Aviv, Habima színház (október 28): https://tickets.habima.co.il/order/46147
Jeruzsálem, Khan színház (október 29): https://www.khan.co.il/events/445/hanna
Főkép: illusztráció – Bea Bar Kallos / AI
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
