Ki menetel Szíria gyermekeiért? Senki.

fotó: Zivya / Wikimedia

Moti Kahana az utóbbi öt évet a szír polgárháború sérültjei megsegítésének szentelte, az általa alapított “Amaliah” nevű nonprofit szervezet segítségével. “Ezt jelenti, hogy “legyünk fény a gójoknak“. Meg kell mutatnunk nekik az utat.” Egy történet, aminek jó vége lehet – a segítségetekkel.

Moti Kahana sikeres vállalkozó és üzletember, egy izraeli, aki ma az Egyesült Államokban él. Üzleti oldaláról sokat szerepelt már a sajtóban, humanitárius tevékenysége és üzenetei azonban mintha túl lassan jutnának el az izraeli társadalomhoz: “Kötelességünk felemelni a hangunkat. Kötelesek vagyunk tiltakozni az ellen, ami Szíriában történik. Nem szabad tovább hallgatnunk.” A szomszédainkról van szó, karnyújtásnyira tőlünk.

“Negyven évig nem értettem, hogy ölhettek meg hatmillió zsidót Európában, és a világ hallgatott. De az utóbbi öt évben megértettem. Mi is hallgatunk. Megesküdtünk, hogy “soha többé”. És hallgatunk tovább. Hiszen ezek nem mi vagyunk, akiket lemészárolnak, ezek “ők”, mondjuk magunknak, és hallgatunk tovább. Elfelejtettük kik vagyunk?”

Ez az autóbusz szíriai sebesülteket szállít Izraelbe, hogy ingyenes orvosi ellátást kapjanak.

Mert ez az izraeli meggyőzte a kormányát, hogy engedélyezze neki, hogy ezt megtegye.

“Ez egy nappali rendelő, a nap folyamán összegyűjti és ellátja őket, majd sajnos visszaküldi őket Szíriába.”

Moti Kahana összes magánvagyonát felhasználta, hogy szomszédjain segítsen.

Amikor elfogyott a pénz, nonprofit szervezetet alapított “Amaliah” néven.

Fel szeretné ébreszteni a világ többi részét, hogy máshol is tegyenek.

Segítsenek az ártatlan szíreknek, akik nap mint nap elpusztulnak Szíriában.

“Hadd magyarázzak meg nektek egy dolgot. Ezek az emberek gyerekek, pontosan ahogy ti, pontosan olyanok, mint te, akik szeretnek focizni, az életet élvezni, előadásokra menni és moziba. Ha nem segítünk nekik ne számítsatok arra, hogy ha egy nap velünk történik majd valami, valaki segíteni fog nekünk.”

Naponta szírek ezrei lépnek vele kapcsolatba a közösségi hálókon, hogy segítséget kérjenek.

“Emberek a Facebook-on keresztül lépnek velünk kapcsolatba, és más közösségi portálokon, és azt mondják “tudtok segíteni nekünk?” Így találjuk meg őket. Megmutatom a telefont most, ez nem csak a WhatsApp, van Viber, és sok Facebook üzenet.”

Az “Amaliah” célja egy “biztos övezet” létrehozásának támogatása Szírián belül.

forrás: Amaliah_עמליה / Facebook

“Értsétek meg, én látom az ideérkező emberek arcát. Ez a napi remény, ó istenem, 60 éve ezek a szomszédaim az ellenségeim – és akkor jött egy szír és azt mondta: “Ki az ellenségem és ki a barátom? Akik megölnek, a kormányom? Vagy a szomszédaim, akik megmentenek?””

Az “Amaliah” a gyerekek és nők segítségére koncentrál.

De a pénz fogy…

“A legnagyobb csalódás, amikor valaki visszajön hozzám és azt mondja, hogy “semmit sem tudok tenni”. Mert tudjátok mit? Tudtok tenni! Keljetek fel. Twitteljetek. Beszéljetek erről. Magyarázzátok el, hogy percenként emberek halnak meg ott. Ők egészen pontosan olyanok, mint ti vagytok. Nincs közöttetek különbség. Nincs különbség.”

Amaliah

Amaliah Facebook (angol, arab, héber)

A hivatalos álláspont úgy szól, hogy nem avatkozunk be. Elárulok valamit. Ha azt látod, hogy bűntény történik és nem teszel semmit, mert “nem akarsz beavatkozni” – akkor beavatkozol, méghozzá a bűnöző oldalán. A történelem fog elítélni.

Mit tehetsz? Foglalj állást. Állj a szír nők, gyerekek, egyszerű emberek oldalára. Emeld fel a hangod, követeld meg a kormányodtól, hogy foglaljon állást, és ítélje el a bűnözőket.

A remény gyertyái

Felhívom a zsidó népet az egész világon, hogy a Hanuka első estéjén csatlakozzon az “Amaliah”-hoz az első gyertya meggyújtására a Rabin téren, vagy bárhol a világon.

December 24-én, szombat este gyertek a Rabin térre, támogassátok a szír népet.

A szíriai népirtásnak véget kell vetni!

hanukia-a-szir-nepert
LIGHT of HOPE ~ A remény fényei – meghívó a Rabin téren tartandó gyertyagyújtásra. Klikk az esemény oldalára

A “Remény gyertyái” esemény vezetését a nagyszerű bemondó és színész Lucy Aharish vállalta.

Lucy Aharish rendkívüli monológja angolul – hogy a világ vezetői közül valaki odafigyeljen arra, ami Szíriában történik.

Beszéljünk Szíriáról, s engedelmetekkel ezt angolul tesszük, mert így talán hallani fogja valaki a világon.

Ezekben a pillanatokban a szíriai Halebban, ami mindössze nyolc óra kocsival Tel Avivtól, népirtás történik. Tudjátok mit, engedjétek meg, hogy pontosítsak: Holokauszt történik. Igen, Holokauszt. Talán nem akarunk hallani róla, vagy tudatosítani, hogy a 21. században, a közösségi portálok idején, abban a világban, ahol az információ a tenyerünkben van, abban a világban, ahol egyenes adásban hallani és látni lehet az áldozatokat és borzalmas történeteiket – ebben a világban csak ülünk és nem teszünk semmit, miközben minden órában gyerekeket mészárolnak le.

Ne kérdezzétek tőlem kinek van igaza és ki téved, kik a jók és kik a rosszak, mert ezt senki nem tudja, és gyakorlatilag nem is számít. Ami számít az az, hogy mindez most történik, a szemünk előtt, és senki – Franciaországban, Britanniában, Németországban, vagy az Egyesült Államokban – nem tesz semmit ennek megállítására. Ki menetel az utcákon a tehetetlen szíriai férfiak és nők érdekében? Ki kiáltja a gyermekek kiáltását? Senki. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában megbeszélések folynak, és könnyeiket törölgetik az apa képe láttán, aki kislánya holttestét tartja karjaiban. Ezt úgy hívják: képmutatás.

Arab vagyok, muszlim vagyok, Izrael Államának polgára vagyok, de a Világ polgára is vagyok – és szégyellem magam! Szégyellem magam mint ember, hogy olyan vezetőket választottunk, akiknek tiltakozása nem hallatszik, és tetteik rombolnak. Szégyellem magam, mert az arab világ terroristák és gyilkosok fogságába esett, és mi nem teszünk semmit. Szégyellem magam, mert az emberiség békeszerető többsége ismét nem releváns. Szükségünk van emlékeztetőre: Örményország, Bosznia, Darfur, Ruanda, második világháború? Nem, nem igazán. Albert Einstein már megmondta: “A világot nem a gonoszok fogják megsemmisíteni, hanem azok, akik karbatett kézzel nézik őket, és nem tesznek semmit.”

Forrás:

Mako – Az ember aki hiszi, hogy meg tudjuk állítani a szíriai háborút

Reshet Who is marching for the children of Syria? No one!

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.