A kneszet első keleti származású feministája

1909. július 27-én született Tel-Avivban Rahel Cabari, a kneszet első keleti származású feministája. Rahel szülei (Szaadia és Zohra) Jemenből érkeztek az első alijával, nővére, Szimha Cabari pedig a Kommunista Párt egyik vezetője volt.

Cabari a Levinszki Főiskolán tanult, aztán egy évig óvónőként dolgozott, majd általános iskolai tanár lett, elkezdve így az oktatásban végzett rendkívüli pályafutását. Sok iskolában tanított, köztük a Kibucok Szemináriumában (Szeminar Hakibucim) Beit Hakeremben. Ő alapította meg Jeruzsálemben az első héber nyelvet oktató iskolát, és Izrael állam megalakulását követően az oktatási minisztérium az iskolák főfelügyelőjévé nevezte ki.

Tanári pályája mellett csatlakozott a Haganához, ott volt az első misztaarvotok (arab nőnek álcázott izraeli katonanők) között, és parancsnoka lett az első női zászlóaljnak. Cabari harcolt az arab pogromok ellen, és – előzetes tapasztalat híján is – tevékenyen részt vett a sebesültek ellátásában. Később kiképezték harcművészetek alkalmazására is.

1936-ban a Nemzeti Tanács Oktatási részlege három évre Londonba küldte Cabarit, ahol befejezte BA diplomáját oktatáspszichológia szakon. A három év letelte után visszatért Izraelbe, és a Hagana tel-avivi központjában kinevezték az északi részleg parancsnokának. Ezekben az években vált a Hagana rádióállomása, a Kol Iszrael (“Izrael hangja”) bemondójává.
31 évesen kezdte MA tanulmányait a Héber Egyetem judaizmus szakán, de a függetlenségi háború kitörése miatt otthagyta az egyetemet és csatlakozott a harcosokhoz.

Ezen kívül Rahel Cabari tagja volt a Mapai pártnak (egykori Munkapárt) és a második kneszet-választásokon a 46. helyet foglalta el a párt listáján. Nyolc hónappal a választások után meghalt Ezekiel parlamenti képviselő, így Cabari lett az első keleti származású női kneszet-képviselő.

Cabari 1969-ig szolgált parlamenti képviselőként. Mint keleti feminista kneszettag és pedagógusnő, fő tevékenységi körei az oktatás, a vallás és a nők jogainak előmozdítása volt, különösen a házasság és a rabbinikus bíróság területén. Követelte, hogy a rabbinikus vallási bíróságoknak és a vallási bírókat kijelölő bizottságnak is legyenek nőtagjai. Többször kérte, hogy hagyjanak nőknek is helyet a Tanácsban, azzal érvelve, hogy “vannak dolgok, melyeket a nők jobban tudnak a férfiaknál”. Fellebbezése a legtöbb alkalommal elutasításra került, de végül a Kneszet jóváhagyta kérelmet.

Rachel Zabari
Fotó: Cohen Fritz / GPO

A keleti tradicionális és vallásos-világi dichotómiával kapcsolatban felvetette, hogy “ma két fajta zsidót különböztetünk meg – világi és nem világi. Ez elkerülhetetlen ebben az országban, mikor a jövőről és a zsidó oktatásról beszélünk? Nem találni valami közös örökséget? Én nem szakítom el magam a múlttól, nem szakadtam el a száműzetésben való élettől. De izraeliként és a párt tagjaként további problémákat is látok. Látom, hogy van egy bizonyos társadalmi gondolkodás, melyet kezelünk ugyan az iskolában, de nem foglalkozunk vele eléggé.” (A Mapai vezetősége egyik ülésének jegyzőkönyvéből, Oktatási Bizottság, 1960. december 29., Munkapárt Archívuma, Beit Berl.) 1966-ban Cabari kérdést intézett a Népjóléti Minisztériumhoz a jemeni új bevándorlók csecsemőinek eltűnéséről.

Néhány évvel a Kneszetben végzett munkáját követően Cabari New York-ba költözött, és ott élt 1991-ig. Ez idő alatt oktatást tanult a Columbia Egyetemen, és egyidejűleg Manhattanben önkénteskedett egy pszichiátriai központban.

Rahel Cabari 1995. február 16-án halt meg Izraelben. 2010-ben a tel-avivi önkormányzat jóváhagyott egy javaslatot, hogy utcát nevezzenek el róla, ami a mai napig nem történt meg.

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!