Fotó: Wikipedia

Lassan indul a tánc a Foxtrotban, Samuel Maoz mindannyiunk legrettenetesebb, örökké kísértő rémálmában, ami elhozta az ezüst oroszlánt Velencéből. Csöngetnek, s katonák állnak az ajtóban, jönnek a seregből elmondani, hogy elesett a katona fiad.

Michael mindent átél, amit ilyenkor szokás, és sajnos ezt a szokást jól ismerik errefelé: a sereg tejfölösszájú szakembere érzéketlenül magyarázza a temetés menetét, ki hova áll, mikor mi lesz, hiszen a zsidó vallás gyorsan temet, még fel sem ocsúdtál, és már a föld alatt a számodra legbecsesebb.

Aztán dupla csavar, és világvégi őrhelyen foxtrottolnak a katona gyerekek, élet és halál urai a mocsár közepén, egyre ferdébb, lassan süllyedő és boruló lakó-konténerükben. Jonatán, Michael fia képregényt gyárt, bizarr családi történetet mesél, majd rosszkor nyomja meg a ravaszt. Az ártatlan áldozatokat egy hatalmas buldózer eltünteti, és a sereg eltussolja a történetet.

Aztán a harmadik felvonás: vissza a városba a gyászoló szülőkhöz, akik végre őszinték mernek lenni magukkal és egymással, s előkerül egy spangli is. Nem spoilerkedem el a történetet, de annyit elárulok, hogy előjön minden izraeli alaptrauma: a holokauszt és a háborúk, Libanonban a tank, az Európában elvesztett család, és az ősújországban elvesztett ártatlan áldozati lét.

Mélyen és szuperintelligensen a film nyelvén megfogalmazott gondolatok, metaforák és kérdésfelvetések, kiváló színészi játék és érdekes, egyedi belső filmes világ, és még az operatőr is jól teljesített.

Tízből kilenc és fél, a fél csak azért hiányzik, mert nekem egy kicsit túlzottan hideg és férfias, talán már-már mesterségesen steril, és az elfogadhatónál jobban elidegenített a Smuel Maóz felépíttette képi világ, de ezen is lehet vitatkozni.

p.s. Miri Regev kulturális miniszter persze nem ezzel foglalkozik – meg se nézte a filmet, mielőtt nekiesett, honnan is tudhatná? Számára Izrael és hadsereg ellenes az alkotás nyilván a buldózeres katona jelenet miatt. Ő leülhet, művészet értésből, gondolkodásból, kultúrából, mindenből, amiért élni és gyermekeinket hadba küldeni érdemes: egyes.

  • Judit Katona

    “Leülhet, egyes”. Ha ez a cikk saját néven iródott volna, a kulturális miniszter kritizálásával akkor csettintek. Igy viszont jelentéktelen , szóra sem érdemes. Miért kell mindig más nevében irni? Fel kell vállalni a mondandót 🙂

  • ‫דוד רטי‬‎

    Regev a legjobb politikus az egesz kneszetben