Kunetránál a szíriai katonai kormányzóság épülete - fotó: a szerző

Előző hetiszakaszunkban még örvendeztünk és ünnepeltünk, hogy a római pogány, aztán meg a bizánci keresztény elnyomás dacára milyen sok szép zsinagóga épült a Golánon. De sajnos gyorsan kiderült, hogy korai volt az örömünk, mert jöttek a muzulmán hódítók az ő vérzivataros törtetésükkel, és – szegény embert még az ág is húzza – földrengések is alaposan betettek azoknak a középkori zsidóknak, akik megpróbálták kihúzni őseik földjén.

Aztán hosszú, szomorú szünet keletkezett a zsidók jelenlétében a Golánon (is), amikor muzulmánok lakták némi keresztény, és itt-ott megtelepedett cserkesz és drúz kisebbséggel a vidéket.

Bné Jehuda lakói 1912-ben – fotó: Wikipedia

De a huszadik század jelentős változást hozott, amikor a török birodalom felosztásánál szóba került a Golán-fennsík sorsa is. Periférikus határvidék volt mindig is, tehát ide-oda vándorolt. Az 1916-os Sykes-Picot egyezményben, ahol Franciaország és az Egyesült Királyság osztozkodtak a Közel-Keleten, először Palesztinához és a brit mandátumhoz dobták, majd 1922-ben, amikor a Népszövetség elé vitték elfogadtatni a megállapodást, hipp-hopp a Jordán-völgy északi részére cserélték, s végül a franciáké, vagyis a későbbi Szíriáé lett.

Igen ám, de a közben a korai cionisták már elkezdtek visszatelepülni és visszatelepíteni zsidókat ide is. Történt ugyanis, hogy 1895-ben Baron Edmonde de Rothschild megvett egy jó nagy földet, százhúszezer holdat egy bizonyos Ahmed Pasától, hogy odatelepítse szegény és pogromok üldözte kelet-európai sorstársait, ahogy Zichron Jakovban is tette, hiszen a Bibliában ez a föld is része volt az őshazának.

Edmond James de Rothschild – fotó: Wikipedia

A múlt század fordulóján öt kis zsidó közösség próbált megtelepedni ezen a vidéken, míg arab szomszédaik el nem űzték őket. 1934-ben, a báró halálakor 80 ezer hold az egyik Rothschild cég, a PICA (palesztin zsidó letelepítési egyesület) birtokában volt. Ezt aztán 1929-ben, a francia mandátum idején a PICA nevén nyilvántartásba is vették, majd a szíriai kormány az 1940-es években megpróbálta elkonfiskálni, de nem sikerült. 1957-ben Rothschild báró fia, James de Rothschild báró (1878–1957) élete egyik utolsó tetteként ráhagyományozta a zsidó nemzeti alapra (Keren Kayemet), és onnan Izrael Állami Földhivatalára. A papírok az ügyletekről ma is az izraeli külügyminisztériumban vannak, de pechünkre ez a rész richtig a Golán másik felén, az 1967-es és ‘73-as tűzszüneti vonalak szír oldalán található.

Egy másik modern Golános kísérlet Cfátról indult, ahol néhány zsidó család összeállt, és már az 1880-as évek végén vett egy darabka földet a fennsíkon közel a Kinnerethez, és falujukat elnevezték előbb Bet Jehudának, majd Bnei Jehudának. Őket Laurence Oliphant emberbarát segítette, ők tovább bírták, de csak 1920-ig, akkor arab zavargók elüldözték őket is. De ha már rajtunk a bakancs, tehetünk egy jó kis kirándulást egykori házaik romjaihoz. A 789-es útról van egy elágazás a földek felé, a végén egy parkoló és egy kilátó, onnan indul az ösvény Bnei Jehuda alias Bir e-Shukumba.

Alant a Hula-völgy kibucai, a szír katonák mindent láttak – fotó: szerző

Számunkra pár évtized múlva, a hatnapos háború táján lett ismét lakható ez a vidék. A negyedik napon úgy tűnt, hogy a Földközi-tengernél véget érnek a csaták, de a világraszóló siker nyomán a Hula-völgyben és a Kinneret keleti oldalán lévő kibucok, sőt még a Háárec című újság is a Golán elfoglalását sürgette. Az Árec ezt írta: „Eljött az idő, hogy kiegyenlítsük a számlát azokkal, akik ezt az egészet elkezdték. Hogy bevégezzük a munkát.” Lásd tessenek azonnal elfoglalni a Golánt. A parancsnokság Tel-Avivban még egy kicsit vacillált, de végülis készen voltak a haditervek, miért is ne, végül az ötödik napon megindultak az izraeli katonák, és két nap alatt ezt is bevették. Ha egyszer egy üzlet beindul…

Tel Faher, 32 halott – fotó: a szerző

Kirándulásunk következő állomásán felbaktatunk tehát Tel Faher kilátójára és megértjük: innen, ezektől a szíriai lőállásoktól a szírek mindent láttak! Ahogy a szorgos kis kibucnyikok lenn a völgyben túrják a földet, ahogy esténként évekig eleve a földbe ásott betonbunkerekben fektetik le gyermekeiket, mert nem akarják felkelteni őket a szokásos éjjeli lövöldözések miatt. Merthogy a Golánról ‘48-tól ‘67-ig olykor lőtték az alattuk lévő civil izraeli falvakat. Hol valami vélt vagy valós katonai tett megbosszulására, hol csak úgy.

Tel Faher, 32 halott a szír őrhely bevételekor – fotó: a szerző

Tel Faher története egyszerre hősies, rettenetes és szomorú, különösen nekünk. A Goláni dandár 12-es egységét ugyanis az 1934-ben Nyíracsádon született Mose Klein vezette, aki harminckét katonatársával együtt életét adta a június 9-én itt folytatott csatában a Golánért és Izraelért, s leginkább azért, hogy a völgyben élők békében művelhessék ezentúl földjeiket. A Tel Faher-i vérfürdő, az őrállás súlyos áron történt elfoglalása után a szír csapatok gyakorlatilag szinte harcok nélkül hagyták el a fennsíkot.

Mose Klein, Tel Faher Nyíracsádon született parancsnoka – fotó: Wikipedia

De vissza a kocsiba, s meg se álljunk Bental hegyén a kilátóig, ahol betolhatunk egy kávét a frissesség végett a Coffee Ananban (nem ám a volt ENSZ főtitkár, hanem Felhő kávézó héberül!). Ha lenézünk, akkor itt a változatosság kedvéért az 1973-as jom kipuri háború egyik legvéresebb helyszínét láthatjuk, ahol Avigdor Kahalani néhány társával és néhány tankkal megállította a szírek ötszáz tankkal támadó áradatát.

Bental hegy, a legvéresebb tankcsata ebben a völgyben volt ‘73-ban, balra a megműveletlen földek már Szíria – fotó: a szerző

A dombtetőn ma is ENSZ katonák távcsövezik a térséget, nehogy valamelyik fél megszegje a tűzszünetet. Az utóbbi években néhány ENSZ katona megölése és elrablása óta csakis az izraeli oldalról nézegetik ezt a vidéket, korábban a határ mindkét oldalán volt egy egységük.

Bental hegyi kilátó, ENSZ katonák távcsöveznek – fotó: a szerző

És ha mi is belenézünk egy távcsőbe, akkor különösen, de akár szabad szemmel is különös épületet láthatunk meg a határon. Nosza be a kocsiba, pár perc, és már ott is vagyunk.

Kunetránál a szíriai katonai kormányzóság épülete – fotó: a szerző

Ha éppen nem lövöldöznek a túloldalon a mindenféle kormányhű és kormányellenes csapatok, és szabadon turistáskodhatunk, akkor odamehetünk, sőt be is merészkedhetünk. Ez itt a volt katonai kormányzósági épület meglehetősen szétlőtt állapotban a régi Kunetrától pár kilométerre. Mert Kunetra az a szír határváros, amit 1974-ben szétlőttek, majd a szírek pár kilométerrel keletebbre költöztettek, és újjáépítettek, s a régi csak egy romhalmaz. És az emeleten az utolsó szoba Eli Cohen emlékét őrzi, még tábla is van róla a falon, ugyanis a Golánon gyakran utazgató izraeli szuperkém itt pecsételtetett, hogy beengedjék a fennsíkra.

Kunetránál a szíriai katonai kormányzóság épülete, itt járt Eli Cohen- fotó: szerző

Ahol Eli Cohen a legenda szerint azt tanácsolta a szír hadvezetésnek, hogy ültessenek kellemes árnyat adó fákat a katonai állásokhoz, ne szenvedjenek annyit azok a szegény katonák a hőségtől. A szírek meg itták és megfogadták a legfelsőbb körökben forgolódó bölcs üzletember szavait. És állítólag az izraeli légierő az árnyat adó fák segítségével pillanatok alatt megtalálhatta és szétlőhette ezeket a katonai állásokat. Az épület gőzerővel enyészik, de én imádom az idő vasfogát, úgyhogy alig akartam elhagyni ezt a csodálatos helyet.

Kunetránál a szíriai katonai kormányzóság épülete, itt járt Eli Cohen – fotó: a szerző

Persze 1973-ban nem ért véget a Golán története: azóta rengeteg kibuc és mosáv, sőt a Kacrin nevű városka is fölépült errefelé. Kiváló alkalom lehet az ismerkedésre, ha a közelgő gyümölcsszezonra alma, eper és más gyümölcsök szedd magad akcióira látogatunk el erre a meseszerű, ezerszínű vidékre.

Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…

Ha tetszett az írás, támogass bennünket, hogy többet és jobbat készíthessünk!