Idén is csoda történt: esik az eső Tel-Avivban!

Esik az eső, a szerző felvétele

Megjött az első eső, és ellentétben a világ nyugati felével, ahol ez gyásznap, igazi örömünnep a mai november elseje itt Izraelben. Itt az eső az életet jelenti. Hamarosan majd kivirulnak a rétek és a fák szürkesége üdébb zöldbe vált. A máshol gyászos ősz itt a megújulást jelenti: ezért is adják sokan gyermeküknek a Sztáv (ősz) nevet.
Zuhog az eső, és ilyenkor megáll a forgalom. Házakat önt el, utcák válnak folyamokká, de az arcokon huncut mosoly és öröm csillog.

Esik az eső, a szerző felvétele
Vízenbiciklizés a Szentföldön, a szerző felvétele

Este a hírek másról sem szólnak, mint hogy hol mennyi eső esett, és hogy a Kineret vízszintje is végre nőtt, miközben itt is, meg ott is lakhatatlanná váltak lakások, az utcák meg járhatatlanná. A Shunát Argazimban (szó szerint a Ládák Negyede, Tel-Aviv déli részén) ilyenkor minden évben ki kell menteni a lakókat az áradásból. Mindig újra elcsodálkozom, hogy miért is lepődünk meg évről évre, hogy elönti utcáikat az eső? Tudjuk, hogy baj van a “tastittal”, az infrastruktúrával, azaz a csatornarendszerrel arrafelé. De ha nem láttunk ez irányú építkezéseket az elmúlt év során, akkor mi is változott volna?

Neki nem sikerült a vicibiciklizés, a szerző felvétele
Neki nem sikerült a vízenbiciklizés, a szerző felvétele

Már első izraeli telünkön feltűnt, hogy mintha olyanok tervezték volna Tel-Avivot, és vele együtt a legtöbb izraeli települést, akik soha nem jártak itt a Közel-Keleten, és csak közhelyszerű információik vannak róla, például hogy Izrael sivatagos ország, és a tél meleg.

Esik az eső, a szerző felvétele
Esik az eső, a szerző felvétele

Ezért az ablakok alig állják útját a szélnek, és a tengerparti városokban nincs fűtés a lakásokban. Soha korábban nem fáztam annyira, mint itt az “enyhe télben”. A légkondicionálók és a modern nyílászárók általános elterjedésével sokat javult a helyzet, de a felhőszakadásszerű esőket továbbra sem bírják elnyelni a csatornák, és mindig újból elönti az utcákat a víz.

Ez történt ma is. Az első ujjongó rácsodálkozás után azonnal bedugult a forgalom, és nem csak a betonon hömpölygő víztől, hanem azért is, mert nagyon félnek a csúszós utaktól. És valóban, egy átlagos tel-avivi úrvezetőnek nem is adódik élete során csúszósabb felület, mint a fél éves port feláztató első eső miatt megjelenő láthatatlan hártya, mely, tanúsíthatom, nem legenda: tényleg csúszik.

Mi is lenne veletek, kedves izraeli honfitársaim, ha egy szokásos télen Budapestre vetődnétek?

Esik az eső, a szerző felvétele
Esik az eső, a szerző felvétele